Szilveszter belép a helységbe. Én lemerevedek..mindenhol. Az egyetlen szerencsém, hogy farmert húztam, mert az ő mellkasán feszül a póló. Lekövethető testének minden hulláma. Legalábbis azt hiszem, ugyanis a derekánál nem merek leljebb bámulni.
-Szóval, Noel?-kezdi kissé határozatlanul
-Noé..-javítom ki félve
-Bocsánat, Noé. Az az érzésem, hogy kéne beszélgetnünk a szerepről.
-Ráérek..gyakorlatilag bármikor.-még mindig meg vagyok szeppenve
-Na! Akkor esetleg egy kávé mellett.-semmi kérdő jelleg nincs a hangjában, nem hagy nekem választást
-Meghívhatom?-nem merem letegezni
-Én fizetek!-jelenti már már parancsot adva- Menjünk ide az Operett kávézójába. Indulhatunk?
-Össze szedem a holmimat.-igazából csak a könyvemet dobom bele a táskámba. Vagyis dobnám, de Szilveszter odanyúl érte. Ez alapjáraton nem lenne blama, csakhogy ez a könyv történetesen az ő verseskötete.
Elpirulok, ő pedig elővesz egy tollat.
-Véssem alá?-átfut az agyamon:Akart ő valaha önként dedikálni akármit is?
-Nem bánnám..-a válaszom kínosan őszinte.
A fogával lepattintja a toll kupakját és gyorsan aláírja a borító belső felét, majd becsukja a könyvet. Én átveszem. Jéghideg kezem hozzáér érdes, meleg ujjaihoz. Bizsergető..milyen lenne, ha a kezemet fogná?
Összekapom magam. Őt követve elindulok a kijárat felé, ahol maga elé enged. Állnak páran az út másik oldalán. Szilveszter rájuk sem pillant. Elővesz egy cigarettát.
-Kérsz egyet?
-Eleget szívok az életemmel.-próbálom humorral oldani a hangulatot.
Erre ő hangosan felnevet. Végre. Leülünk egy asztalhoz. Ő rágyújt. Én részegülten lélegzem be a füstöt. Kijön a pincér. Két latte a rendelésünk.
-Szóval, elvállalod a szerepet?-kezdi a komolynak ígérkező beszélgetést
-Igen, el. Be kell valljam, hogy egy kiskori álomszerepem.-furcsa, hogy akaratomon kívül ennyire megnyílok neki.
-Érdekes. Ha gondolod kölcsön adom a szövegkönyvem.
-Kívülről tudom az egészet.- Erre Szilveszter elfehéredik.
-Hmm. Nagyon érdekes. -közben kihozzák a kávét- El kéne próbáld egyszer velem, hadd lássam, hol kell fejleszteni.
-Ez, azt hiszem evidens.-elmosolyodik a szóhasználatomon
-Menjünk hozzád. Egyszerűbb, mintha felcipelnélek Pomázra.
-I agree.-vetem oda tökéletes kiejtéssel
-Alright.-próbálkozik, de kiejtése sérti a fülem. Kuncogok.
Közben Kiskero halad el mellettünk stílusos oldaltáskával.-Szilveszter, meg ne edd szegényt!
-Igyekszem Máté!-közben rámkacsint. Ez annyira lesokkol, hogy majdnem lefordulok a székemről.
Ezután hamar kikúrál a sokkból határozott szavaival. Megbeszéljük, hogy pénteken munka után próbálunk nálam. Ez két nap múlva van.
Aztán felállunk,kezet rázunk, elköszönünk.
Én meg örömittasan utazom haza..