IX. Fejezet
Állok az ajtómban a küszöböt bámulva. Kezet csókolt. Azon merengek, vajon mi vezette e nemes gesztusra és miért pont rajtam gyakorolja ezt a gesztust. Egy heteroszexuális meglett férfi, aki kezet csókol egy huszonéves nyikhajnak. Állj!
Heteroszexuális?
Ez evidens lenne egy család mellett, de összesen egy kutyája van. Semmi különösebb jelét nem adja az egyenes hajlamnak.
Ha így is volna, miért pont én? Mivel foghattam meg? Tény, hogy csodálatos volt ez a délután, de ennyire?
Ezekkel és hasonló nyugtalanító gondolatokkal veszem az irányt a fürdőm felé, ahol meglepődve tapasztalom, hogy betonoszlop épült a boxeremben. Észre sem vettem. Nem is olyan kicsi barátom lassan önnálló életbe kezd. Örülnék, ha ilyen helyzetekben legalább a kezem a helyén maradna..
A hétvégém kibírhatatlan unalomban telik. Illetve fájdalommal, amiért a Surt ábrázoló posztert le kell szednem.
Vasárnap este csörög a telefonom. Panna az. Felveszem.
-Szia. Mit szeretnél?
-Hallani mindent!-recsegős a hangja a telefonban- Hívtalak volna előbb is, de el voltam foglalva.
-Nem volt semmi eget rengető nagy durranás. Beszélgettünk.-füllentek
-Noééé!-hallik vissza Panna kételkedő hangja
-Jó-adom meg magam- Énekeltem neki, mert azt kérte és utána ő is beszállt. Meg vagy elégedve?
-Na! Ez már valami!-szinte látom, ahogy vigyora a füléig húzódik
-Letehetem? Aludni akarok.
-Holnap bejössz?
-Persze!
-Bravó! Akkor aludj jól!
-Szép álmokat neked is!
Leteszem a telefont. Szándékosan nem szóltam a kézcsókról. Még én sem fogtam fel, pedig két napja történt.
Már mennék aludni, amikor a telefonom újra szól. Ismeretlen szám hív. Egye fene, felveszem.
-Haló?-szólok bele
-Kész csoda, hogy megtaláltam a telefonszámod.-Kiskero az
-Szia Máté! Miért zaklatsz..-az órára pillantok, de nincs bent a kontaktlencsém- Ilyen kibaszott későn??-török ki
-Csapj a szádra! Csak meg akartalak kérdezni, hogy jössz-e holnap dolgozni?
-Igen, megyek. Kérdezzétek még meg hatvanan!
-Jólvannna!-csitítani próbál- Úgy készülj, hogy azonnal elkezdjük az olvasópróbát.
-Igenis nagyságos úr!-ordítom a telefonba, mint egy hülye
-Na menj aludni. Nem kéne úgy kinézzen a Tybaltunk, mint egy élőhalott. Jó éjt Noé!
-Jó éjt Máté!
Ezt is leteszem és mint egy zsák, dőlök el az ágyamon..
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro