IV. Fejezet
Esős reggelre ébredek. Szeretem az ilyen napokat. Jól esik kinnt ázni, mikor mindenki más menekül a zivatar elől.
A ruházatomat ma egy fekete kord nadrág, egy fekete magasnyakú pulóver és egy elegáns mokaszin alkotja. Immár borotvált arcomhoz szorosan hátrafogott hajat társítok. Csak hogy legyen bennem extra is, húzok magamnak egy arany tusvonalat és megerősítem a szemöldököm.
Míg lefő a kávém megvetem az ágyam. Hamar elindulok, ezáltal elsőnek érek be a munkába. Még nyolc óra sincs. Nagyjából kilencig olvasom a könyvemet, amikor betoppan néhány ember. Beszélgetnek. Véletlenül meghallom, hogy miről. Nem akarok hinni a füleimnek, pedig a hallásom kifogástalan. Az elkapott szövegrészlet szerint ugyanis újraélesztik a Rómeó és Júliát. Pár percig ledermedve állok. Rájövök, hogy akkor láthatom az én Tybaltomat is. Belül kislányos újjongás fog el.
Eltelik még egy kevés idő, végül mindenki megérkezik. Szilveszter szokatlanul korán, alig húsz perc késéssel esik be és rohan Janzához. Hallok minden szót.
-Szilveszter, hallottad?-kérdi Kata
-Első kézből tudom-vágja rá fennkölten
-És mi lesz? Tybalt nagy visszatérése?
-Az. De nem az én személyemben.-normál tempóban sétál el
Először kétségbe esem, agyalok, hogy akkor mégis ki? Ki játszhatná vajon? Ki méltó rá jobban? Ezek a kérdések pörögnek a fejemben válasz nélkül.
Telik a nap, csak telik. Pakolok, sürgök-forgok. Érdekes beszélgetést folytatok Peller Karcsival a kutyákról. Vagy hárommillió képet mutat a spánieléről. Megvitatjuk, hogy mennyire nehéz jó állatorvost találni. Mert én aztán nagyon tudhatom..egy állatom sincs. Aztán ajándékötleteket adok neki karácsonyra..szeptemberben.
Újfent magamra maradok a könyvemmel. Épp a legizgalmasabb részen rágom a körmöm, amikor egyszercsak Kiskeró ront rám.
-Megvan!- szólal meg lelkesen Máté
-Micsoda?-kérdezek vissza a könyvből felocsúdva
-Az első szereped! Csodálatos! Hidd el!
-Én elhiszem. Na halljuk!-vetem oda kíváncsi hangon
-Szép Tyablt!-kiáltja Mercutiósan
-...TESSÉÉK??-leülök. Csodával határos módon meg tudom őrizni a lélekjelenlétem.
-Bezony! Szilveszter fejéből pattant ki az ötlet. Zseniális nemde?
-De pont én? Miért?-próbálom felfogni, hogy Szilveszter ajánlott
-Te játszod és nincs vita! Szeretném, ha Szilveszterrel megbeszélnétek a részleteket. Egyébként jól vagy?-gondolom észrevette végre a sápadt képem- Kérsz egy pohár vizet?
-Azt hiszem jól leszek.-felelem magabiztosan
-Behívom Szilvesztert.-elsiet
Most a bennem lévő sokkot egyre inkább az öröm váltja fel. Kezd visszatérni a vér is az arcomba.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro