Már körülbelül 11 óra lehet. Idebennt rég zajlik az élet, én mégis üresnek érzem még a színházat.
Janza éppen beénekel bár nem tudom, miért, hisz' tökéletes a hangja. Megragad a fülemben a játékos dallam:
"Május éjszakán, mit is kívánok. Május éjszakán csodára várok.."
Csendben dúdolgatom, majd elkezdek fel-alá járkálni. Olyan ez, mintha már évek óta itt dolgoznék, pedig csak egy amatőr nyikhaj vagyok. Még szerepem sincs. Egyelőre diplomázott hallgatóként teszek megfigyeléseket, azaz jól elszórakozom a társulattal és segítek cipekedni. Eközben a fejesek lázasan kutatnak nekem egy szerepért..csak bele ne szakadjanak.
Lassan fél 12. Ajtócsapódást hallok a művészbejáró felől. Téveszthetetlenül jellegzetes lépteket hallat és közeledik. És megjelenik ő. Széltől kócos sötét hajjal, hibátlan fekete öltözékben, komor tekintettel arcán. A dohány és a friss ruha illata tölti be vele a helyet, s ezzel együtt engem is. Különös érzés kerülget. A szívem majd kiugrik a mellkasomból. Tajtékzom is. Két hete minden nap ugyanaz a forgatókönyv: Szilveszter belép, én émelygek, a gyomrom görcsbe rándul. Rám sem köszön, de mégcsak észre sem vesz.
Eddig sem voltam biztos a lelke létezésében, ám most a nyakamat tenném a nemlétére.
Most ő is dúdolgat valamit. Talán Queen-t, de nem tudok odafigyelni rá, mert minden szőrszálam megborzolódik, mikor elmegy mellettem. Nagyot szippantok a levegőbe és a cigaretta meg az öblítő mellett borotvahab illatát vélem felfedezni benne. Nem is csoda, hiszen Szilveszterre pillantva látom, hogy maradt egy csöpp hab a fülénél. Önkénytelenül elmosolyodom, de szólni nem merek érte. Inkább állok csak meredten, amíg el nem tűnik az öltözőjében.
Hirtelen megböki valaki a kezemet hátulról. Megfordulok és lenézek Simon Pannára, aki az imidzséhez hűen, fülig érő vigyorral szólít meg.
-Gyere! Be akarom fonni a hajad. Bámészkodni van még elég időd.
-Én nem bá..- nem hagy időt a válaszra. Megfogja a karomat és behúz az öltözőjébe. Leültet egy székre, kibontja a hajam, fogja a kefét és lágyan fésülget vele.
-És most mondj el mindent!-kezdi a lelkizést
-Miről?-kérdezek vissza tökéletes ártatlansággal
-Miről, miről..ne tegyél úgy, mintha fogalmad sem lenne. Láttam, az előbb hogy néztél rá.-feleli huncut mosollyal
-Én csak..ahh! Tudod, van az az érzés, mikor évek óta bálványozol valakit. Végre megkapod a lehetőséget, mely által azonos légtérbe kerülsz vele, erre kutyába se vesz.-fakadok ki végül
-Szilveszter ilyen, tudhatnád. Rideg és nehezen nyílik meg. Mikor én idekerültem, azt hittem, lelke sincs.
-Nem vagy ezzel egyedül..