Csendben telt az út hazafelé. Végig azon az ajánlaton gondolkodtam.
- Nagyon csendben vagy - tette a kezét a combomra Bence.
- Csak gondolkodok - néztem rá.
- Micsodán?
- Nem érdekes - ráztam meg a fejem és inkább az elsuhanó tájat kezdtem el bámulni.
- Ella, mi a baj? - nézett rám a piros lámpánál.
- Majd otthon elmondom.
- De mit mondott Krisz?
- Kérlek! Otthon mindent elmondok, csak most had gondoljam át!
- Rendben - bólintott, majd mikor zöldre váltott a lámpa tovább mentünk. Otthon Bence rögtön a kanapéra ült én pedig a kezemet tördelve járkáltam.
- Ella, megijesztesz. Mi a baj? - nézett rám aggódó tekintettel Bence.
- Izé... az van, hogy kaptam egy három évre szóló szerződés ajánlatot egy másik kiadóhoz - ismertem be, mire Bence értetlenül nézett rám.
- És ebben mi a nagy katasztrófa? Krisztiánnal attól még találkozhattok... vagy nem? - kérdezte, mire könnyezve hunytam le a szemeimet. Hallottam, hogy fellállt és szorosan megölelt.
- Van még más is? - cirógatta az arcomat, mire aprót bólintottam.
- Micsoda? Áruld el kérlek.
- Félek, hogy emiatt szakítanál velem - néztem fel rá.
- Ne beszélj butaságokat! Bármi is történt mindig melletted leszek!
- Jó - sóhajtottam, majd vettem egy nagy levegőt.
- A szerződés az Londonba szól - nyögtem ki, mire kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Londonba? Három évre? Elmennél három évre Londonba? - kérdezte kissé rémült hangsúllyal.
- Nem tudom, mert két hetem van dönteni. Ez egy remek lehetőség lenne számomra, de nem akarlak itt hagyni téged - néztem rá szomorúan.
- Én a legjobbat akarom neked és ha ez az ára, akkor ez az ára - fogta meg a kezemet.
- De Bence...
- Elkell menned Londonba - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem akarlak és nem is tudnálak itt hagyni - könnyeztem. Bence szomorúan mosolygott rám, majd megcsókolt.
- Élj a lehetőséggel. Kitudja mikor lesz még egy ilyen alkalom - simogatta az arcomat.
- Szeretlek - bújtam szorosan hozzá.
- Én is szeretlek - puszilt a hajamba.