Sietve mentem Krisztián irodája felé. Kopogtam, majd benyitottam. Épp az ablakon nézett ki.
- Miért kellett bejöjjek? - kérdeztem, mire lassan megfordult.
- Ülj le, kérlek - ült le, majd követtem a példáját. A fiókjában kezdett el kutatni, majd elővett egy lapot és felém nyújtotta.
- Mi ez? - vettem el.
- Egy szerződés. Három évre szól.
- De mi ezzel a baj?
- Csupán annyi, hogy Londonba kell menned.
- Hogy mi? - döbbentem meg.
- Az egyik londoni kiadó szeretné, ha ott is befutnál és három évre kellene kimenned Londonba - magyarázta letörten, mire én is bánatos lettem.
- De akkor mi lesz veletek?
- Eddig is megvoltunk, de Bencének nehezebb lesz. Tudod, hogy milyen boldog volt amikor igent mondtál neki az első koncerteden - az emlék hatására elmosolyodtam.
- Mennyi időt kaptam a döntésre?
- Két hetet - túrt a hajába sóhajtva.
- Nincs szívem itt hagyni titeket...
- Elhiszem, de ez nagy lehetőség lenne számodra. Ismertebb lennél és nem csak az országban - érvelt.
- Tudom - fésültem ki az arcomból egy kósza tincset.
- Gondold át. Két hetet kaptál, de ha addig nem döntesz akkor úgy veszik, hogy nem élsz az ajánlattal.
- Jó... te a helyemben, hogy döntenél?
- Őszintén? Fogalmam sincs. A családom ide köt engem és tudom, hogy nem mehetek, mert nem tudnám itt hagyni a feleségemet és a lányomat.
- Értem. Ha nem gond akkor...
- Menj nyugodtan. Hétfőn felvesszük az új dalod klippjét.
- Oké, szia jó hétvégét - mentem ki az irodájából. Három év Londonban Bence nélkül.