- Remélem jól fog alakulni az életed.
- Csak három évre megyek el - mosolyogtam Dorkára, mire bólintott egyet és szorosan magához ölelt.
- Hiányozni fogsz kis csillag! - puszilta meg a fejem, mire könnyezve karoltam át.
- Te is nekem - suttogtam. Sóhajtottam egy nagyot és elengedtem. Fogtam a bőröndöm húzókáját és elindultam beállni a sorba. Olyan tíz perc múlva kerültem sorra. Megvettem a jegyemet és vártam, hogy bemondják melyik kaputól indul a gépem. Elővettem a telefonomat és a Bencével készült közös képeinket nézegettem könnyezve. Két évig voltunk egy pár, majd utána jegyesek, de ő ezeket eldobta. Én nem tudtam volna soha megtenni ezt. Nem bírtam volna.
- Megkérjük kedves utasainkat, hogy akinek a Londonba tartó repülőgépre van jegye menjenek a B1-es kapuhoz - mondta egy női hang a hangosbemondóba. Sóhajtva álltam fel a kemény székről és elindultam az említett kapuhoz.
- Ella! - szólt valaki halkan mögülem. Hátra néztem, de nagy volt a tömeg. Megráztam a fejem és tovább mentem.
- Ella! - kiáltott ismét valaki. A hangja ismerős volt. Megfordultam és magam előtt láttam őt.
- Te meg mit keresel itt?! - kérdeztem döbbenten.
- Csak elakartam búcsúzni tőled - mosolyodott el szomorúan.
- Hiányozni fogsz! - öleltem meg.
- Te is nekem! Vigyázz magadra és sok szerencsét! - nézett a szemembe.
- Ígérem, de mennem kell. Szia! - öleltem meg utoljára és a kapuhoz mentem. Vigyázz London, jövök!