- De miért? - néztem rá összetörten.
- Ha nem kötődsz hozzám könnyűszerrel eltudsz menni. Mondd meg Krisztiánnak, hogy eltudsz menni.
- Egy hülye cikk miatt? Emiatt bontod fel az egészet?! - akadtam ki.
- Elvégre az eljegyzés felbontását tervezzük! Ja, bocs! Már felbontottuk. Ég veled Fiorella - fordult el tőlem, mire könnyezve fogtam a bőröndömet és beledobáltam a ruháimat.
- Én továbbra is szeretlek Bence - néztem vissza rá, majd kiléptem a szobából. Sírva hagytam el a lakást.

- Jaj, ne sírj! Kiheréljem neked? - ölelt magához Dorka.
- Nehem keheell - sírtam.
- Mikor kell menned?
- Ahzt mohndthák, hohgy holhnahp - sírtam keservesebben.
- Most nyugodj meg és mondd mégegyszer - kérte, mire nagy levegő vettem és megismételtem.
- Azt mondták, hogy holnap. Reggel hétkor indul a gép.
- Nem lesz semmi baj.
- De én szeretem és nem akarom elhagyni.
- Biztos ő is szeret, csak meg kellett ezt lépnie, hogy elvállald. Nem gondoltál még erre?
- Nem - töröltem le a könnyeimet.
- Biztos ezért tette amit. Neki is nehéz lehet, de neked akar ezzel jót - puszilta meg a fejem.
- Lehet, hogy igazad van - öleltem meg.
- Holnap ki viszel a reptérre?
- Persze - mosolygott kedvesen rám.