Nagyon régen történt már mindez, amit most elmeséltem, mégsem felejtettem el belőle semmit.

Greta, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, soha többet nem szólalt meg. A lélegzésen és a pislogáson kívül még csak nem is mozgott azóta. Yuri azt mondta nekem akkor, hogy valahol találó, ami vele történt, hiszen hány és hány ember van a világon, akinek rossz az élete, nem tudja kezelni az elfojtott érzéseit, és a végére nem marad más belőlük, csak egy érzelmek nélküli, üres ember, mert a lelkük megrokkan a súly alatt.

A teste évtizedek óta pszichiátrián fekszik. Legjobb tudomásom szerint az anyja sosem látogatta meg.

Johnny haláláról tájékoztattam a rendőrséget. Elmondtam nekik, hogy Greta ölte meg, és engem hívott segíteni az ásáshoz, valamint hogy azért nem szóltam eddig, mert féltem a lány bosszújától. Nem tudom, mivel magyarázták a plusz egy kart, de engem hiába kérdeztek róla, nem tudtam mit felelni. Az információt visszatartották a nyilvánosság elől. A tárgyaláson Greta anyja arcon köpött, amiért gyilkossággal vádolom a kislányát, akinek most katatón állapota miatt amúgy is elég baja van. Ezért, és sok minden másért is megvetem a nőt, hiszen nagyon nagy felelőssége van mindabban, ami történt.

Bűnösnek találtattam, fél évet töltöttem börtönben, ahonnan jó magaviselet miatt távozhattam, ötévnyi felfüggesztett büntetésem pedig azóta már rég lejárt. Jót tett a lelkivilágomnak, hogy nem úsztam meg büntetlenül a dolgot.

Bodza egy évvel az események után pusztult el. Utolsó napjaiban kedvetlen volt, nem lehetett lázba hozni, csak feküdt a sarokban, fejét a mancsán pihentetve. Nem tudom, hogy ez az ajtó mögötti világ miatt volt-e nála, vagy csak szimplán az öregség okozta, de nem is lényeges.

Petra él és virul, köszöni szépen. Az egyetem óta tartjuk a kapcsolatot, és évente legalább egyszer igyekszünk összefutni. Mint már feljebb említettem, nem jött el számára az áttörés a filmiparban, de a lelkesedése töretlen. Most is éppen filmet forgat, és higgyék el nekem, szenvedéllyel csinálja, amit csinál. Az én polcomon biztos helye van minden DVD-jének.

Ami Yurit illeti, nem fogok senkit sem azzal áltatni, hogy egy egész életen át tartó szerelem volt közöttünk. Egy évet sem voltunk együtt, de a kapcsolatot vele sem szakítottam meg, és rendszeresen találkoztunk. Legjobb barátnők lettünk, és ő az egyetlen, akinek mindent elmondtam, amit itt leírtam. És ő az oka annak is, hogy most papírra vetettem ezt a régi történetet.

De ezzel még nincs vége. Az majd csak most következik.

*

Lassan lépkedtem a steril falak között. Időnként elsétált mellettem egy-két fehérköpenyes alak, vagy egy látogatóba érkező személy. Nem szerettem sose a kórházakat, de ha az ember gyakran jár ide, előbb-utóbb akaratlanul is megszokja a helyet. Én pedig az elmúlt hónapokban minden nap eltöltöttem itt néhány szabad órámat.

Fájt a szívem, ahogy közeledtem a kórterem felé, mert pontosan tudtam, hogy búcsúzni jöttem. Ma van a nap.

Megálltam a küszöbön. Yuri fájdalmasan lassan lélegzett az ágyon fekve. Gyönyörű, ébenfekete haja helyett most csak néhány milliméteres szőrzet borította a fejét. Beesett arca és karikás, mandulavágású szeme miatt inkább tűnt csupasz koponyának, mint élő embernek. A bőre lötyögött, mintha eggyel kisebb méretű csontvázat raktak volna bele. Vékonyságát csak fokozta, hogy mindkét mellét levágták. A mellrák teljesen felzabálta.

Felém fordult, ahogy beléptem, és még mindig képes volt a mosolygásra.

- Csak téged vártalak - mondta recsegve. - Ha nem tudtam volna, hogy jössz, valószínűleg már órákkal ezelőtt beadom a kulcsot.

Odaléptem hozzá, és puszit adtam a homlokára.

- Nem mernél te itt hagyni engem köszönés nélkül. - Már könnyeztem is. - Nagyon fáj?

- Most annyira nem. Picit le is szedáltak. Csak szomjas vagyok.

Fogtam a szekrényére rakott poharat, teletöltöttem vízzel, és szívószálat dugtam bele. Már csak így tudta meginni. Csupán néhány kortyot erőszakolt le a torkán. Egy csíkban kifolyt a nyálas víz a szájából. Letöröltem egy zsebkendővel.

- Az ajtó mögött... - kezdte, de le is intettem.

- Ne gondolj arra! - Borzasztó lehet úgy meghalni, hogy az ember lelki szemei előtt ott van Kalma, és azok a csápjai végén sóhajtozó valamik.

- Hadd mondjam el... Az ajtó mögött úgy jártunk, hogy nem volt jogunk ott lenni. Nem voltunk még halottak. Greta sem. Miért vagyunk annyira biztosak benne, hogy amit láttunk, az a halál utáni sors volt? Nem az volt. Nem vagyok hajlandó hinni benne. - Nagyon lassan beszélt, látszott rajta, hogy nehezére esik.

- Tudod mit? Igazad van - mosolyogtam rá, miután elgondolkoztam a szavain. - Én sem hiszem el. Nem látjuk, mi van a halál után, amíg élünk. Láttunk valamit, de ki tudja, mit?

Visszamosolygott, és sírni kezdett.

- Félek, Jessica. Ijesztő, hogy estére meghalok. - Én is sírtam, de biztatásként megfogtam az egyik kezét.

- Igen, tudom, és jogod van félni. De nem fáj már eléggé az élet?

- De igen, borzasztóan fáj.

- Tekints a halálra megváltásként!

- Elkísérsz? - emelte rám könnyes szemeit. Bólintottam.

Hüvelykujjammal simogattam kérges kézfejét, és fél percig csak némán ültünk, majd énekelni kezdtem.

- Az évszakok nem félnek a Kaszástól, ahogy a szél, a nap, az eső sem.

- Olyanok lehetünk, mint ők - folytatta. - Gyerünk, bébi.

És együtt énekeltük tovább.

- Ne félj a Kaszástól! Bébi, fogd meg a kezem. Ne félj a Kaszástól! És képesek leszünk repülni.

A dal végére Yuri szép lassan elaludt.

*

Újra az ajtó előtt álltam, Yuri pedig mellettem. Fiatal volt, úgy nézett ki, mint azon a napon, amikor először találkoztunk.

- Most nyugodt vagyok - mondta, és hihetetlen béke terült el az arcán. - Elmúlt a fájdalom, Jessica.

- Készen vagy? - kérdeztem. Az ajtó lassan nyílni kezdett.

- Igen. Hiányozni fogsz! - Megöleltük egymást, és úgy álltunk ott egészen addig, míg az ajtó teljesen ki nem tárult.

- Te is nekem - súgtam bele a fülébe.

Kibontakoztunk egymás öleléséből. Yuri az ajtó felé fordult.

- Látom, mi van bent. Gyönyörű, Jessica! Egyszerűen csodaszép! - Felragyogott a boldogság az arcán. Örültem neki, hogy így láthatom őt. Számomra az ajtó most is csak világoskék vibrálást mutatott, de neki eljött az ideje, már joga volt látni, hogy mi vár ránk utána.

- Itt találkozunk, ha én is megérkezek. Várj rám!

- Várni fogok. - Tett egy lépést az ajtó felé. - Viszlát, Jessica! - És belépett.

- Viszlát, Yuri!

*

Mindez öt napja történt. Ma temettük el.

Ötvennyolc éves vagyok, még két-három évtizedet is nyugodtan eléldegélhetek. Fogalmam sincs, mikor jön el az én időm, de nem érzem úgy, hogy hamarosan itt lesz.

Yuri halálával nincs már senki, akinek beszélhetnék ezekről az őrült eseményekről, ezért volt muszáj kiírnom magamból mindezt.

Patakokban folynak a könnyeim, ahogy ezeket a sorokat lejegyzem, de a végére értem. Most felállok, magam mögött hagyom ezt a darabka múltat, és visszasétálok a jelenbe, hogy tovább éljem az életemet, amíg a halál el nem érkezik.

Egy dolog biztos, amikor végül eljön értem, én készen és nyugodtan fogom várni.

Én többé már nem félek a Kaszástól!