Oké, szóval itt állunk az ajtóban.

Jesse fúl részegen engem méreget, miközben az ajtó félfának van támaszkodva, én pedig kezdek bepánikolni, hisz tudom mennyire is kiszámíthatatlanok a részeg emberek. Főleg, ha a nevelő apámból és anyámból indulok ki. Ők minden este így néztek ki... 

- N-nate..- indul meg lassan felém, én pedig elkezdek hátrálni, ám sikeresen pofára esik.

- Ú, ez fájhatott..- szisszenek fel én is, hisz elég nagyot csattant, ő azonban egy fájdalmas hangot nem ad ki, csak motyog valamit. Csak nézem, ahogy a földön fekszik tehetetlenül és meg kell állapítanom, hogy nem igazán úgy néz ki, mint aki veszélyes lenne rám.- Gyere, hagy segítsek..- sóhajtok egy nagyot, majd segítek felülni neki. 

- Tudoood...nagyon cukiii vagy ám.- néz rám bambán, miközben óvatosan végig simít arcomon. 

- Öhm..köszi..- nézek rá döbbenten és..valahogy nem taszít az, ahogy most az arcomhoz ér. Sőt, egész kellemes.- Fel tudsz állni..?- zökkenek ki gondolataimból, majd felállok és átkarolom a vállánál.- Rohadt nehéz vagy!- morgok rá.

- Hát, ha dugnáánk..biztos, hogy te lennél alóóóól...- mutogat rám ujjával és szélesen vigyorog. 

Mi a szar? Oké, hogy részeg, dehogy ennyire? Bár részegen azt mondják, hogy őszinte az ember. Akkor talán Jesse vágya az, hogy megdöngessen? 

Na jó, egyenlőre foglalkozzunk egy problémával. 

- Menjünk a fürdőbe, mielőtt még..- és épp ahogy ezt kiejtettem a számon, egyenesen lehányta a lábam..- Bazdmeg, Jesse!- engedem el, mire nagy nehezen belökdösöm a wchez, ahol már jön is ki belőle minden. 

Legszívesebben ott hagytam volna, de hála annak a hülye hosszú hajának, még azt is tarthattam. Jó, oké azt azért nem szeretném, ha megfulladna a saját hányásába, de kibaszott undorító. Még jó, hogy bírom az ilyet. 

Körülbelül egy óráig nem mozdulunk onnan, majd mikor már befejezte, elengedem és elsőnek is rendbe szedem magam és a lakást. Szerencsére hamar végeztem, gyorsan átöltöztem és lemostam magam, majd újból kezelésbe vettem azt az idiótát, aki még mindig a wc mellett támaszkodik ülve. 

- Na gyere, mosd meg az arcod és öblítsd ki a szád, mert elég gyatrán festesz..- dobok hozzá egy törülközőt, mire nagy kényesen feláll és beveti magát a tus alá, ám sikeresen majdnem el elesik.- Komolyan, hogy lehetsz ennyire béna?- mondom dühösen, majd hagyom, hogy belém kapaszkodva mossa meg magát.

Persze, nem kukkolom. Nem én olyat sosem tennék. 

Mikor végzett, hagyom hogy egyedül törölközzön meg, majd fogat mosson. Nem mondom elég szarul néz ki, az arca teljesen sápadt, szemei pedig karikások és még mindig nem tud stabilan menni, így kénytelen vagyok átkarolni és úgy segíteni neki menni. Jobbnak gondolom, ha kicsit kiviszem levegőzni az erkélyre. Inkább ott kezdjen el megint hányni..

Óvatosan lefektetem a padlóra, majd tisztes távolságba én is elhelyezkedem mellette. Nem szól egyikünk sem, csak belemerülve az éjszakába bámuljuk a csillagokat, amik most tisztán és gyönyörűen látszanak. Tényleg érdekelne, hogy Jesse mit gondol rólam és, hogy valójában táplál-e bármiféle érzelmet irántam. 

- Kösz..- hallom meg halk hangját, mire kérdően felé fordítom fejem. 

- Hm?

- Kösz, hogy nem hagytál belefulladni a saját hányásomba..- nyögi ki kissé kínosan, miközben továbbra sem néz rám.

- Hát, nagy kísértés volt.- válaszolom nevetve, mire dühösen tekint rám. 

- Milyen kis vicces kedvedben vagy mostanság..

- Hát, rég éreztem már ilyen jól magam.- fordítom vissza tekintetem az égre. - Tudod, nem rég még azt hittem, hogy soha többé nem fogok már mosolyogni, még élek..

- Ezt meg, hogy érted?- kérdezi döbbenten. 

Sosem mondtam még el senkinek sem, hogy mi is történt velem. Nancyék is csak azért tudták, mert a kórház és az a hölgy felvilágosította őket. Nincs szükségem arra, hogy sajnáljanak, csak csupán néha jó lenne kibeszélnem magamból a dolgokat. De vajon, hogy reagálna rá, ha elmondanék mindent, ami velem történt? Hogy miért lettem meleg, hogy a nevelő apám molesztált, hogy az anyám alkoholista volt, hogy ezek összességében nem bírom elviselni mások érintését..

De, akkor az övé miért nem olyan taszító a számomra? Mivel másabb ő, mint a többi ember? Talán azért, mert én is vonzódok hozzá..?

- Ha nem akarod, nem muszáj elmondanod..- szólal meg újból, mivel kissé túl sokáig maradtam csendben. 

- Pont ez az. Nem arról van szó, hogy nem akarom elmondani, hanem inkább arról, hogy nem merem. Nem volt egyszerű életem Jesse és ez következményeket vonhat maga után. Lehet örökre megundorodsz majd.- válaszolom egy nagy sóhaj kíséretében. 

- Sosem undorodnék tőled..- fordítja felém fejét, s néz rám ragyogó kék szemeivel, amiből a határozottság sugárzik. Nem mondom, igazán jól esik, hogy ennyire törődik velem.

- Rendben van, de most mondom, hogy nem lesz egyszerű..- ismét sóhajtok egy nagyot, majd elmesélek mindent, az elejétől a végéig. Ő csak csendben hallgat, nem szól egy szót sem. Még akkor sem, amikor azt mesélem, hogy hogyan is erőszakolt meg a nevelő apám.

A nap már lassan kezd felkelni és a most tündöklő csillagok kezdenek elhalványodni, s helyette a napfelkelte színpompája veszi át az uralmat az ég felett. 

-...És, most itt vagyok veletek..- fejezem be a mondatom és most oldalra fordítom a fejem, hogy lássam, vajon miként is reagált. 

- Nate..ez..- nézz rám szomorú szemekkel, majd mit sem gondolkodva azon, hogy tetszeni fog-e, felül és szorosan magához ölel.- Sajnálom, tudom, hogy nem szereted, de ezt nem bírom csak úgy nem megtenni..- suttogja, én pedig még saját meglepetésemre is, visszaölelem és szorosan arcom a nyakába temetem. Nem akarom őt eltaszítani. Inkább csak még többet akarok belőle.

- Köszönöm..- suttogom nyakába, miközben néhány könnycsepp gördül le arcomon. Lágyan simogatja hol a hátam, hol a tincseim, ami hatására egész hamar megnyugszok. 

Vajon ilyen érzés, ha van egy testvéred? Nem. Ennél sokkal több van a dologban. 

Lassan elengedjük egymást, mire letörlöm könnyem.

- Gyere, aludjunk egy kicsit. Tuti, hogy fárasztó programok várnak ma ránk..- mosolyodik el, majd feláll és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen, amit örömmel el is fogadok. 

- Steve biztos kitalált valamit, amivel megkínozhat minket..- nevetem el magam, közben pedig bemászunk mindketten az ágyba és kellő távolságba helyezkedünk el egymástól. Ezután nem igazán beszéltünk, csak jó éjt kívántunk a másiknak, majd elnyomott az álom. 

** ** **

Gondoltam körül nézek egy kicsit a szállodában és sikeresen meg is találtam azt, amit akartam. A bár pultot. Jó, nem akartam magam leinni, de egyszerűen a gondoltaim eluralkodtak rajtam, hisz Natel most teljesen egyedül vagyok és nem is tudom..talán érzek valamiféle vonzódást iránta. Főleg azok után, hogy bejelentette, hogy meleg, ami tényleg nem zavart egy cseppet sem. Bár előszeretettel húzza mostanában az agyam, például ott volt az autós incidens is. Örülhet neki, hogy nem izgultam fel. Akkor bizony bajba lett volna a segge. 

Hálás vagyok neki, amiért ilyen jól kezelte a "részeg Jesset", főleg azok után, amiket elmesélt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyűségeket kellett átélnie. A szüleim nagyon jó emberek és örülök, hogy magukhoz vették Natet, még ha nem is egyszerű eset a srác, bár ezt gondolom tudták anyámék is. Amikor viszont megöleltem, nos az egy varázslatos pillanat volt még számomra is. Meglepő volt, hogy nem lett sem rosszul, sem pedig lökött el magától. Talán ez már haladás az ő részéről is. 

Na de, most reggel van és én ébredtem előbb. Amit nem is bánok, mivel a drága kis Nate, most úgy alszik, hogy párnának használja az én félmeztelen mellkasom, miközben átölel. 

Hihetetlen aranyos látványt nyújt és hát, nekem is tetszik. Szívesen felébreszteném, hogy eltudjak menni a mosdóba, de inkább megvárom, hogy hogyan is fog reagálni, ha ebben a pozícióba ébred. A kis hamis. 

Nem is kell sokat várnom, majd lassan elkezdi kinyitni szemeit és ásít egy hatalmasat. A következő pillanat pedig, hogy felméri a helyzetet és hátra ugrik egyenesen úgy, hogy leessen a padlóra, mire hangos nevetésben török ki. 

- Ezt tuti, hogy direkt csináltad!- förmed rám, én pedig már levegőt nem kapok a nevetéstől.

- Látnod kellett volna az arcod.- törlöm le könnyeim. 

- Nem szép dolog elcsábítani a másik álmában..- áll fel, miközben végig mér szemével. 

- Ó, még hogy én? Felvilágosítalak, hogy te voltál az, aki rám feküdt és hozzám bújt. Ennyit a csábítgatásról.- mászok ki én is az ágyból, majd a fürdő felé veszem az irányt. 

- Csak nem megint gondokkal küzdesz?- néz le az ágyékomra, felemelt szemöldökkel.- Felizgattalak, mi?- húzza huncut mosolyra ajkait. 

- Szeretnél segíteni?- kacsintok rá, mire zavarodott arckifejezésre vált, majd becsukom magam után az ajtót. 

Igazából, most tényleg csak rendbe szedtem magam, letusoltam, majd hajat szárítottam, jó alaposan fogat mostam, többször is. Mire végeztem, már Nate is elkészült, s mikor már mindketten készen voltunk, pont akkor jöttek anyámék és mentünk reggelizni. Összepakoltunk és elmentünk túrázni egyet, ami elég kimerítő volt, de megérte, mivel csodálatos tájakat láthattunk. Persze mint mindig, most sem bírtuk ki egymás kötözködése nélkül. Már anyámék is csak jót nevettek rajtunk. Megebédeltünk a természetben, majd mire visszaértünk a szállásra hulla fáradtak voltunk mindannyian és már be is sötétedett. Csináltam pár fotót is, mivel bármennyire is hihetetlen, hogy egy ilyen kemény srácnak van hobbija a sporton kívül, bizony van, még hozzá a fotózás. 

- Ezek nagyon jó képek lettek.- dicsért meg anyám, majd apám is.

- Tényleg nagyszerűek.- mondta Nate is egy biztató mosollyal, miközben mindannyian a jóleső teánkat kortyolgattuk.

- Lassan el kell majd döntenetek, hogy mit is szeretnétek tovább tanulni. Remélem már van egy-két ötletetek.- fordul felénk apám.

- Igen, van.- válaszoljuk egyöntetűen, majd a vacsora után, mindenki nyugovóra tér.

Visszaérve a szobánkba mindketten letusolunk,- persze nem együtt -, majd befészkeljük magunkat az ágyba.

- Ha lehet, most ne csábítgass a mellkasodra. Úgysem fogok oda feküdni.- mondja, miközben hátat fordít nekem duzzogva.

- Jól van cica, majd meglátjuk..- válaszolom elégedett mosollyal, mire még morog valamit, majd szép lassan mind a ketten elalszunk.