Hogy valóban aggódtam-e Nate miatt? Én a "nagy menő", akit általában semmi és senki nem érdekel? A válaszom, valójában igazán egyszerű.

Igen.

És, hogy miért? Hát, arról fogalmam sincs. Hetek teltek el, mióta ide költözött és mondhatni egészen jól összeszoktunk már. A baj csak az, hogy furcsa dolgokat vált ki belőlem. Ezt fejtsük is ki bővebben.

Jackson és a közte lévő konfliktus óta mindig figyelek rá a suliban, persze csak azért, hogy ellenőrizzem nincs-e semmi baja vagy, hogy biztonságban van. Véletlenül sem, azért szoktam bámulni, mert vonz valami abban az enyhén szeplős arcában, zöld szemeiben és fekete hajában. Nem, ilyen dolgokról szó sincs.

Másrészt, elméleti síkon van egy barátnőm Maya. Nos, vele már hetek óta nem találkoztam sulin kívül. És, hogy miért? Mert semmi kedvem nem volt hozzá. Megelégeltem a folytonos nyafogását, az idióta elvárásait. Tipikusan az a lány, akinek a világ pénze nem lenne elég és persze, hogy ettől be sokkal az ember. Valamint le sem szállt a tesó témáról és folyton Nate után próbált kutakodni, ami bosszantó volt. Nem akartam róla többet tudni, bőven elég volt nekem annyi, hogy szar élete volt eddig.

Azonban történt még valami. Gondoltam megmutatom neki a várost, hisz bármikor közbejöhet valami, ami miatt gyalogolnia kell. Láttam akkor rajta, hogy próbált minden fontos helységet megjegyezni és raktározni. Ám egy valamit észrevettem rajta. Nem volt távolság tartó. Amikor épp magyaráztam neki vagy mutattam valamit, közelebb húzódott felém, annak ellenére, hogy nem szereti sem az embereket, sem a testi érintkezéseket. Bár még mindig próbál előttem titkolózni és mondhatni nem kicsit akadt ki, amikor megtaláltam a rajzait, de egyszerűen azok az alkotások nagyszerűek voltak, még ha nem is igazán értek a művészethez, ezt azért megtudtam állapítani.

Az este további részét utána a szobámon kívül töltöttem, mivel át akartam beszélni néhány dolgot anyámékkal Nate szobájával kapcsolatban.

Na jó, fogalmam sincs, honnan jött ez az önfeledt törődés mániám. De igazából, egész jó érzés volt.

Hánynom kell magamtól.

Már elég későre járt, amikor visszamentem a szobába és láttam, hogy Nate már alszik, így próbáltam minél halkabban elmenni tusolni. Amikor azonban kiléptem a fürdő ajtaján, valamiért a tekintettem újból Natere terelődött. Olyan angyali és ártatlan arccal feküdt ott, nem beszélve a törékeny kis alkatáról, hogy végig futott rajtam egy kényszer, hogy megérintsem. Amúgy is aludt, így nem kaphatott volna sem pánik rohamot, sem pedig nem szedhette le a fejemet. Így közelebb lépve hozzá, végig simítottam porcelán fehér arcbőrén és éj fekete haján. Azonban gyorsan észbe kaptam, hogy mit is csináltam pontosan, így egyből bemásztam az ágyamba. Ám hiába. Nem jött álom a szememre, hisz egyfolytában csak azon kattogtam, hogy mi miatt csinálom én ezeket. Olyan...mintha..

Nem. Kibaszottul nem olyan, mintha vonzódnék hozzá. Az elég bizarr lenne, nem mellesleg a lányokat szeretem. Nem, az ki van zárva. Csak is azért törődök vele, mert olyan elesett. Csak is ennyi, semmi több.

Na, de vissza a jelenbe.

Épp a bevásárlóközpontban vagyunk, mivel anyámék megkértek rá, hogy hozzam el Natet festéket választani, miközben tudják, hogy rohadtul utálok vásárolni. De mivel annyira kedves vagyok, így beadtam a derekam és elhoztam. Ami még oké is, de vagy harminc perce itt állunk, mert nem tud dönteni.

- Most komolyan. Mi olyan rohadt nehéz abban, hogy kiválassz egy színt? Nem atomfizikát kértem tőled, csak azt, hogy válasz már!- mondom idegesen, miközben beletúrok hajamba.

- Ha annyira unod menj el. Max Nancyék lebasznak, hogy itt hagytál. Nem az én fejem fog fájni.- válaszolja, ám rám sem emeli tekintetét, mivel továbbra is a festékeket nézegeti.

- Tudod, ilyenkor legszívesebben megfojtanálak. Tudják jól, hogy utálok vásárolni, erre nekem kell fuvarozgatnom a formás ki...- állok meg egy pillanatra és köszörülőm meg a torkom. Komolyan azt akartam mondani, hogy a formás kis segged? Oké, Jesse csak nyugi. Biztos csak az teszi, hogy most elég frusztrált vagy, hisz már mióta is nem feküdtél le senkivel?

- A nagy macsó nem bír ki egy kis vásárlást? Pedig a barátnőd nem úgy néz ki, mint aki nem szeretné a pénzt költeni és vásárolgatni. Vagy talán tévedek?- kérdezi ártatlan tekintettel, amivel most rám néz.

- Ne. Nevezz. Így. Még egyszer.- fonom össze karjaim magam előtt, miközben már igen fenyegető tekintettel nézek rá.- Mayat pedig hagyd ki ebből. Amúgy sem megy már valami jól a kapcsolatunk.

- Csak nem gond van a paradicsomban? Talán már a te farkad nem elég neki?- emeli meg szemöldökét, én pedig egyre dühösebb leszek, de igyekszem le higgadni.

- Vigyázz a szádra!- sziszegem fogaim közül, ő pedig csak vállat rándítva visszafordul a festékekhez.- Nem mellesleg, oké, hogy egy lány rózsaszínt visel, de neked miért kellett pont ezt a bugyi rózsaszín pulóvert választanod?

- Azért, amiért neked fiú létedre hosszú hajad van, amit néha még össze is kötsz. Szóval, ha arra célzol, hogy buzis vagyok, akkor felvilágosítalak a felől, hogy te is az vagy.- válaszolja, miközben végre beletesz a kosárba..négy darab különböző színű festéket.

- Egy, csak akkor kötöm össze, ha melegem van. Kettő, nem olyan hosszú és amúgy is hátra szoktam zselézni. És három, mi a szarért választottál négy különböző színű festéket?

- Eszembe jutott egy ötlet, hogy hogyan dobhatnám fel egyedien a falam és ahhoz egy szín nem elég. De, ha gondolod választhatok mé..

- Oké, menjünk.- vágok közben és már el is indulok a pénztárhoz a kocsival.

Az kéne még, hogy itt dekkoljunk zárásig. Nem sokkal később ő is már utolér és fizetünk, majd egyenesen haza felé vesszük az irányt.

- Mond csak..- szólal meg hirtelen mellettem, lesütött tekintettel.

- Hm?

- Mi a véleményed a melegekről?- kérdezi alig hallhatóan, mire kikerekednek szemeim.

- Mégis mi ez a spontán kérdés?- kérdezek vissza higgadtan, mégis feszülten.

- Nem fontos. Felejtsd el.- kezd el ujjaival babrálni, miközben az ablakon bámul ki.

- Ha az miatt a megjegyzés miatt kérdezed, amit a boltban mondtam rád, akkor megnyugtatlak. Nincs bajom a melegekkel. Bár én világ életemben csak lányokkal jártam, de ha esetleg az egyik barátom meleg lenne, bánná a fenne. Az ő dolga és, ha így érzi jól magát, ki vagyok én, hogy meg akadályozzam.- válaszolom, tekintettem pedig rá tévedt a döbbenetet sugárzó arcára.

- É-értem.- fordul el ismét, arcán mégis látható egy enyhe kis pír.

- Csak nem bejövök neked, törpilla?- lököm meg kicsit a vállát, amire arca még inkább elképedt arckifejezésre vált és bennem is csak most tudatosul, hogy akaratom ellenére hozzá értem.

- Ne érj még egyszer hozzám..- néz rám dühös tekintettel.- És ne merészelj úgy törpillának hívni, hogy csak fél fejjel vagy magasabb nálam.- húzódik el tőlem.

- Ne.. ne haragudj.- mondom megbánó arckifejezéssel, hisz valóban rosszul érzem magam az miatt, hogy átléptem a határát. Szeme sarkából újra rám pillant, miközben kezével vállát szorítja, pont ott, ahol az előbb hozzá értem, majd egy nagy sóhaj hagyja el száját.

- Nem, te ne haragudj. Kissé túl reagáltam.- süti le szemeit.- És, amúgy csak, hogy válaszoljak a kérdésedre, nem nézel ki rosszul.

Oké, akkor itt most álljunk meg. Nem elég, hogy bocsánatot kér azért, mert ÉN túl léptem egy határt, hanem még el is mondja a viccből feltett kérdésemre a választ, miszerint; nem nézek ki rosszul. De lehet, csak túl reagálom..

- Öhm, köszi..

- Tudod, most látnod kellene az arcod..- neveti el magát, amire én is elmosolyodom.

Sosem láttam még eddig nevetni. És, hogy még valamivel tetőzzem az elmezavarom és az idióta, felesleges gondoltaim, egész aranyos mosolya van.

Azt hiszem, kezdek összezavaródni..