Újra itt vagyok a házban. Mindenhol piás üvegek hevernek a földön, anyám a földön fekszik és mindent beborít a vér. A nevelőapám közelít felém, egy övvel a kezében, amivel szorosan lekötözi a kezem, hogy mozogni se tudja és így már tiltakozni sem, majd elkezdi testem bemocskolni. Kiabálok, sírok, de senki sem hall.

- Nate! Nate, az istenit ébredj már fel!- hallom meg a nevem, szemeim pedig kipattannak és megpillantom Jesset, aki az ágy széléről tekint rám.- Minden rendben? Mi történt?

- S..semmi. Csak egy rémálom.- válaszolom még mindig levegő után kapkodva, majd óvatosan felülök és megtörlöm kezemmel verejtéktől kivert homlokom. Most valahogy egész kedvesnek tűnik, ahhoz képeset, amit a nap folyamán produkált. A szülők nagyon kedvesek, de a fiúk Jesse, aki most továbbra is engem bámul, már nehezebb eset. 

Külsejéből csak úgy árad a magabiztosság és a tipikus "menő srác"  vagyok stílus. Haja hátra fésült és akárcsak az enyém, fekete. Szemei kéken csillognak, mégis határozott és félelemet keltő érzetet teremt velük. Füleiben két fekete fültágító díszeleg, kezeit pedig tetoválások dekorálják. Mondhatni a srác az esetem, de elég kicsi arra az esély, hogy meleg legyen, akárcsak én, nem mellesleg mostohatestvérek vagyuk. 

- Oké, akkor aludj vissza. Ha megint hasonló rohamod lenne, szólj... nyugodtan.- válaszolja kissé kételkedve, majd visszabújik takarója alá és pár perc múlva már az egyenletes légzését hallom csak. 

Nem tudom elviselni, ha hozzám érnek, mégis, amikor ő a kezét nyújtatta felém, egy pillanatra úgy éreztem, hogy szívesen hozzá érnék. Nem fogott el undor, ami új volt nekem. Bár, lehet, hogy csak a spontán helyzet miatt éreztem így, mindenesetre jobb, ha odafigyelek a gondolataimra. 

****

Reggel elsőnek ébredtem fel, így gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, hogy időben kész legyek, hisz ma lesz az első napom az új suliban. A hányinger kerülget, ha csak arra gondolok, mennyi ember lesz ott. Épp, hogy kiléptem a fürdőből egy igen morcos Jessevel találtam magam szemben, aki rám sem tekintve rohant be a fürdőbe. Jobbnak láttam, ha egy kicsit magára hagyom, így inkább lesietve az emeletről a konyhába vettem az irányt, ahol Steve épp újságot olvasott, felesége pedig a reggelit készítette.

- Jó reggelt, Nate! Hogy telet az este?- kérdezi Nancy széles mosollyal arcán, miközben egy tányért helyez elém, amire egy pirítóst és tükörtojást rak, én pedig leülök az egyik székre. 

- A matrac kényelmes. Nem volt..semmi gond.- erőltetek egy halvány mosolyt arcomra, majd neki látok csendben a reggelimnek, amit még előtte megköszönök. 

Pár perc múlva a lépcsőn leszáguldozik Jesse, miközben egy cigit szív.

- Hányszor mondjam még el, hogy a lakásban nem dohányzunk?!- szól rá dühösen Steve.

- Tudod, hogy rossz a memóriám..- válaszolja szemtelenül, majd helyet foglal mellettem, miközben ő is neki lát a reggelinek, néha néha rám emelve tekintetét. 

Mindketten befejezve az étkezést elköszönünk, majd Jesse az autója felé veszi az irányt én pedig követem, majd helyet foglalok az anyós ülésen.

- Kimondta, hogy velem együtt jössz?- kérdezi szemöldökét megemelve. 

- Senki, de nem fogok gyalogolni úgy, hogy alig ismerem ezt a környéket.- válaszlom határozottan, mire megforgatja szemeit, majd beszáll ő is és elindulunk a suli felé.

Nem kell sok, hogy oda érjünk, ahol már mindenhol diákok lézengenek és mindenki minket bámul. 

- Most jól figyelj rám. Senki nem láthat veled, ne is szólj hozzám, ha nem muszáj, még ha egy osztályban is vagyunk. Megértetted?- veszi fel arcára a szokásos fenyegető tekintetet. 

- Meg.- mondom, majd kiszállok az autóból és már épp megindulnék, ám egy igen csicsás csaj elém áll.

- Ó, hát te vagy Jesse új tesója? Nagyon cukker vagy..- mondja széles vigyorral, kezeivel pedig már épp megérintené arcom, amikor is Jesse elcsapja a kezét.

- Elég legyen Maya. Ő nem a testvérem, te pedig fékezd magad.

- Jól van bébi, nem kell a dráma, csak gondoltam üdvözlőm.- kezdi el rázni magát, majd egy nyálas csókot nyom az ajkaira. Ó, szóval ők járnak. Nos, legalább egy valamiben igazam volt. 

Ezután jobbnak látom, ha most már tényleg lelépek, ugyanis még jó páran Jesse köré gyűlnek, hogy köszönjenek neki, én pedig ki nem állhatom a felszínes embereket, így gyorsan el is sietek onnan, mielőtt még a végén rossz helyzetbe keveredek. Az épületbe belépve, akárcsak a szokásos tini filmekben, mindenki külön csoportot alkot és mindenki a szekrényeknél beszélget, néhány tekintet pedig rám szegeződik és halk suttogás tölti be a folyosót. Már csak ez hiányzott. Nagyot sóhajtva megkeresem a szekrényem, majd bepakolom a cuccom és csak szükséges tankönyvet és füzetet veszem kezembe, majd elindulok a tanterem felé, ahol kezdődik az órám. 

Belépve a terembe mindenki rám szegezi tekintetét, amitől kezdem magam feszülten érezni, így a legutolsó padban foglalok helyet, az ablak mellett, amin tökéletesen kitudok bámulni, amikor elkezdődik az óra. Jessek nagy nevetés közepette lépnek be, amire egy megvető pillantást vetek, majd visszafordulok jegyzeteimhez, már amennyit írtam. Persze ennek az idiótának pont a mellettem lévő padba kell ülnie. Bosszantó. Néha megérzem a tekintetét magamon és amikor felé fordulok, tekintetünk összetalálkozik, amit szinte egyből el is kap és inkább tovább nyomkodja a telefonját. Tényleg olyan, mintha nem is egy háztartásban élnénk és.. ez így rendben is vagy. Így legalább nem kell semmilyen kapcsolatba kerülnöm az emberekkel. 

A nap hosszúnak bizonyult, de túl élhetőnek. Jesse kérésének is eleget tettem és nem kerestem a társaságát, bár nem mintha annyira vágytam volna rá.

Épp az iskola kapuja felé tartottam, amikor hangos kiabálásra lettem figyelmes, majd a következő pillanatban egy labda talált arcon, én pedig a földre zuhantam. Kezemet szememhez kaptam, miután kezdett múlni a szédülésem, majd lassan elkezdtem felülni. 

- Hé, jól vagy? Bocs az előbbiért, nem direkt volt..- futott oda hozzám egy feka srác, majd a kezét felém nyújtotta, hogy segítsen, de én inkább kitértem előle és felkeltem egyedül. 

- Nem kell kösz és nincs gond.- söprőm le magam, majd táskám újra magamra kapom.

- Ch, azért a segítség kérést elszokták fogadni.- mondja, szinte köpködve a szavakat.

- Nem kértem, hogy segíts fel...- válaszolom higgadtan.

- Na ide figyelj újoncka..- lép közelebb felém, s szorosan megragadja pólóm, légzésem pedig kezd felgyorsulni.

Nem akarom, hogy hozzám érjen. Ne, ne, ne..kérlek...csak ezt ne. Kezd előtörni belőlem, a pánik betegség és egyre nehezebbé válik a levegő vétel, miközben másik kezét már vállamhoz emeli és lelök a földre. 

- Úgy nézel ki, mint egy hisztis kislány. Vajon hányan dugtak már meg, a keskeny kis csípőd miatt?- hajol közelebb hozzám, miközben kezével végig szánt hajamon.

- Undorító..- szalad ki a számon, mire még dühösebb lesz és már öklét emeli meg, majd lendíteni arcom felé, azonban hirtelen valaki megállítja és lefogja kezét.

- Takarodj innen, Jackson.- hallom meg azt az ismerősen csengő rideg hangot, a srác pedig egyből arrébb áll.

- Mi van Jesse, már a fiúkra is buksz? A nagy megmentő..- mondja gúnyosan, azonban nem kell sok, hogy a földön találja magát, Jesse erős ütésétől. 

- Figyelmeztetlek...ne merészelj még egyszer bajt keverni vagy akárcsak hozzá érni, azzal a mocskos kezeddel. Megértetted?- kérdezi fenyegetően, mire a srác bólint és a lehető leggyorsabban elrohan.

Az egész testem remeg. Nem tudok megmozdulni. Nem kapok levegőt. Megfulladok.

- J..Jesse..- suttogom alig halhatóan.

Még hallom, ahogy szólítgat, majd elsötétül körülöttem a világ.