14. Fejezet
Nos, mivel a tegnapi rész után, meg szavaztátok, hogy legyen bónusz rész a héten, hát tessék. Remélem élvezni fogjátok! 🌈
_______________________________________________________________________________
Jesse és én nos..azt hiszem átléptünk egy-két határt.
De, hogy bántuk-e? Egy fenét. Épp ellenkezőleg, minden egyes pillanatát élveztük az egésznek.
Nem voltak határok, s nem voltak felesleges érzelmek sem. Csak sex. Erről szólt a mi kettőnk kapcsolata. Nem volt ebben semmi bűn sem, hisz nem voltunk vér szerinti testvérek, sőt még csak féltestvérek sem. Csak két szimpla srác, akik élvezték egymás társaságát. Erről szólt és szól az egész, semmi többről.
Reggel a karjai közt ébredtem, miközben ő még boldogan aludta édes álmát. Ja, igen azt elfejetettem említeni, hogy együtt szoktunk mostanában aludni...bizonyos okok miatt..khm. Mellkasát kezdtem cirógatni ujjammal, mire felmordult, majd lassan kinyitotta szemeit és megejtett egy álmos ásítást.
- Jó reggelt!- nézett rám tündöklő kék szemeivel, közben hajamat kezdte cirógatni.
- Neked is.- mosolyodtam el, majd egy csókot leheltünk egymás ajkára.- Azt hiszem ideje felkelni, ha nem akarunk elkésni.
- Ne, ne rontsd el az így is szörnyű reggelt.- dörzsölte meg szemeit, majd gondterhelten felült.- Ugye tudod, ha bármi gond is lenne a suliban, hozzám bármikor fordulhatsz. Ha kell péppé verek bárkit..- nézett rám szigorú tekintettel, mire megforgattam szemeim.
- Nyugi, te hős lovag. Én a te helyedben inkább magam miatt aggódnék.- paskolom meg vállát, majd kimászok az ágyból.
- Nem értelek..- néz rám kérdően.
- Már el is felejtetted, hogy dobtad a "barátnődet"? Nem vagyok otthon a hetero kapcsolatokban, de egy valamit biztosra tudok. Az pedig nem más, minthogy a te kis volt barátnőd Maya, ott fog keresztbe tenni, ahol csak tud, nézve azt is, ahogy elváltatok.- turkálok ruháim közt, majd kiveszek egy fekete kapucnis pulóvert és egy fekete csőnadrágot.
- Elsőnek is, tedd le szépen a kezedből a pulóverem. Másodszor, mi oka lenne arra, hogy kicsesszen velem?- tárja szét karjait, majd fültágítójával kezd babrálni, mivel az előző este folyamán a hév pillanatában kissé erőteljesebben ráharaptam fülére, aminek az eredménye az lett, hogy cserébe nem hagyott egész este aludni... hihetetlen mennyi energiája van. Csoda, hogy a barátnői még tudtak járni, már ha velük is ilyen aktív volt.
- Dobtad őt. Őt, aki a suliban az egyik legkelendőbb lány. Szerinted csak úgy szó nélkül fogja hagyni?- bújok bele a ruhákba, mit sem törődve az első mondatával.
- Leöntött egy pohár piával. Annyi nem volt elég?
- Az csak a kezdte volt, drága pici naiv Jesse..- cukkolom, majd beindulok a fürdőbe, hogy rendbe szedjem még az arcom. Két meleg kezet érzek magam köré fonódva, mire egy pillanatra összerezzenek, majd a tulajdonosa felé fordulok.- Szeretnél valamit?- kérdezem, elégedett mosollyal arcomon.
- Hát, elég sok mindent..- nyalja meg ajkait, majd kezét a pulóver alá vezeti.- De most csak a ruhámat akarom visszakapni.
- Akkor le kell venned rólam, viszont abból nem csak a pulóver levétele lesz és ezt te is tudod..- hajolok közelebb, mire beleharapok ajkaiba, s végül egy csókot nyom számra.
- Akkor azt hiszem jobb, ha most rajtad hagyom.- kacsint rám, majd ő is elkezd felöltözni és miután mindketten végeztünk a fürdőben, leindulunk a konyhába, ahol szokásosan már a reggeli vár minket.
Nancy és Steve az üzleti útjuk során hoztak nekik egy-egy szuvenírt is, valamint élvezettel mesélték el a csodás tájakat, amiket láttak. Befejezve a kajálást, magunkra vettük a táskánkat, majd elindultunk Jesse autójába beülve a suli felé.
Nem sokkal később már az iskola folyosóján sétáltunk és a szekrények felé tartottunk. Talán ez volt az első alkalom, hogy így közvetlen együtt mutatkoztunk a suliban, persze mindenki tudja, hogy "testvérek" vagyunk. Ahogy az elején mondtam, Jesse elég nagy hírnévvel rendelkezik itt, hisz eszméletlenül jól néz ki és persze maga a személyisége is vonzó. Nem csoda, hogy elvette az eszem. Miközben haladunk a szekrényekhez, megpillantom Jacksont, akinek a szeme alatt egy elég szép monokli húzódik, akárcsak a mellette lévő két srácnak. Jessere tekintek, aki gyilkos tekintetet villant feléjük, majd kicsit közelebb lépve hozzám tovább haladunk.
- Basszus, te nem szarral gurigázol..- tekintek rá felvont szemöldökkel, majd nem bírom ki és elnevetem magam.
- Meg mondtam, hogy én sosem szórakozok. Nem volt más választásom, csak meg akartalak védeni és még most dühbe gurulók, ha arra gondolok, hogy...- szorítja ökölbe kezeit idegesen.
- Hé, nyugi.- simítok végig kézfején.- Nem történt semmi nagy baj és csak ez a lényeg.- mosolygok rá, mire csak bólint egyet és kivesszük mindketten a cuccainkat a szekrényből. Tekintetem egy pillanatra oldalra téved és látom, ahogy Maya közeledik Jessehez riszálva magát, majd egy szó nélkül az ajakira tapad.
Köpni, nyelni nem tudok a döbbenettel. Mi a szar ez?
Ám mielőtt teljesen felszakadna a benne kavargó féltékenység és undor, Jesse egy határozott mozdulattal löki el magától a lányt.
- Mégis mi a francot művelsz?- kiabál rá, miközben megtörli száját.- Nem voltam elég világos a múltkor?
- Ugyan már Babe, te sem gondolhattad komolyan, hogy dobsz engem.- mutat végig magán egy elégedett mosollyal az arcán.
- Határozottan komolyan gondoltam. Nem érzek már többé irántad semmit, úgyhogy kérlek menj innen..- fordul vissza a szekrényéhez és kezd tovább pakolni, a lány pedig hisztérikusan kezd kiabálni vele.
- Te nem dobhatsz engem! Én doblak téged és amúgy is, nem te vagy az egyetlen srác ebben a suliban, bárkit megkaphatok, akit csak akarok, még a szerencsétlen testvéredet is..- iramodik meg felém, majd egyenesen az ajkát az enyémnek nyomná, ám abban a pillanatban Jesse közénk áll.
- Utoljára mondom el, hogy ha nem kopsz le, esküszöm, hogy nem fogok jót állni magamért..- hajol közelebb hozzá, tekintete pedig csak úgy szikrázik a dühtől.
- Dögölj meg Jesse!- kiabálja a lány még mindig hisztérikusan, majd elviharzik, közben már a fél suli körénk gyűlt. A dráma mindig érdekli a népet.
- Jól vagy?- fordul felém, miközben egy nagy sóhajt ereszt ki száján.
- Persze, de ritka egy örült ribanc, az már biztos..- nézek utána, majd gondosan bezáróm a szekrényem és megindulunk az órákra.
- Soha nem is volt könnyű eset. Nem is értem, hogy hogy járhattam egy ilyen lánnyal..- dörzsöli meg bosszúsan az orrnyergét.
- Na látod, azt én sem..- veregetem vállba, majd helyet foglalunk, ám mielőtt leülnénk észrevétlenül egy csapást érzek meg hátsómon.
- Az biztos, hogy a te segged mindenkinél jobb..- markol rá, miközben suttog a fülembe, majd mintha mi sem történt volna helyére sétál és hátra simítja sötét tincseit. Az arcom persze full vörös lett, még szerencse, hogy az ablak mellett ülök, így legalább a friss levegő segíti lenyomni a zavarom, amit ez az idióta okozott.
Az órák, mint mindig most is rohadt unalmasak voltak. Folyton a vizsgával tömték az agyunkat, ami már hamarosan itt van és persze a tovább tanulással. Volt pár jó ötletem, ahová beadhatnám a jelentkezésemet, persze csak is művészeti szakra. Mindig is olyannal szerettem volna foglalkozni, amit élvezettel és szeretettel csinálhatók. Az szünetekben Jessevel nem nagyon találkoztam, mivel attól, hogy már nem volt barátnője még a kis menő társasága meg maradt, bár őszintén a hányinger kerülgetett a többi nagyképű sráctól. Az óráim végeztével a kocsihoz siettem, ahol már várt engem egy cigit szívva.
- Na, van kedved ma még valahová elmenni vagy menjünk haza?- kérdezi felém fordulva, miközben elpöcköli az elnyomott csikket, majd beszáll a kormány mögé és én is követem.
- Hmm, azt hiszem, hogy inkább otthon csinálnék valamit..- hajolok közelebb hozzá, majd beleharapok ajkaiba, még végül egy csókot nem váltunk egymással.
- Nos, azt hiszem, ez egy remek választás..- vigyorodik el, majd elindítja a kocsit és haza felé vesszük az irányt, a házba lépve, miután megbizonyosodtunk arról persze, hogy nincs itthon senki, szempillantás alatt kerülnek le rólunk a ruhák és élvezzük újból egymás társaságát.
Nem vagyunk szerelmesek. Nincsenek felesleges érzelmek. Csak testi kapcsolat. De soha sem tudhatjuk, hogy ez mikor fog változni és, hogy mikor lesz mindennek vége..
________________________________________________________________________________
Na hát, drágaságok ez volt az utolsó előtti rész. *szip, szip* De megnyugtatlak benneteket, ugyanis lesz 2. évada.💃✋
Ó, igen és mielőtt megint elfelejteném, hatalmas köszönet nektek, amiért elérte a 1K megtekintést a könyv. Köszönöm nektek és puszi a pofitokra! 🍑
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro