Hogy mi a franc ütött belém? Fogalmam sincs..

Miután Natel sikeresen összekaptunk- hála persze az én baromságomnak, - dühös voltam, amiért ennyire tönkretettem a kapcsolatunkat. Sőt, nem csak dühös, hanem csalódott is, hisz ez mind azért történt, mert én nem tudom magamban tisztázni az érzéseim. 

Oké, tegyük fel, hogy érzek valamit Nate iránt. Aki, nem mellesleg a mostoha testvérem, de ez mellékes. Tegyük fel, hogy elmondanám neki, hogy mit érzek vagy, hogy talán vonzódok hozzá. Bár ez után a helyzet után talán csak még egy pofont kapnék az arcomra. 

Miért kell ilyen elcseszettnek lenni-e az egésznek? 

Mondjuk, nem csak én vagyok a hibás, hisz Ő is folytonosan csábítgatott és kihasználta a néhai szexuális feszültségem. A baj csak az, hogy vevő is voltam rá...

Na, de most felmerül bennetek a kérdés, hogy mégis honnan a francból jött egy hatalmas buli ötlet, ami minden bajnak az okozója lett? Egyszerű. Rakjunk össze egy érzelmileg csalódott embert és egy dühös és összezavarodottat...meg is van az eredmény. Telefonom és az én drága barátnőm segítségével majd a fél iskolának értesítés küldtünk, hogy buli lesz nálam és persze, hogy mindenki vevő is volt rá, nekem pedig szükségem volt egy kis alkoholra, mert hát egyedül nem jó inni. Nem telt bele fél órába, mire mindenki megérkezett, ám akadtak hívatlan vendégek is, mint az kiderült utólag. Sikeresen elég hamar leittam magam, így gyorsan Maya ajkaira tudtam tapadni, hisz ilyenkor az embert nem érdekli semmi és senki. Legalább is addig így voltam vele, még Nate le nem jött az emeletről és ki nem osztott. Oké, jogosan tette, bevallom és sikerült egy kisebb bűntudatot ébresztenie bennem az egész miatt. Fél szemmel azonban láttam három elsuhanó idegen alakot kapucniban, azonban mielőtt utánuk mehettem volna, Maya feltartott és alig bírtam magamról levakarni. Sosem gondoltam volna, hogy az fog fogadni az emelten, amit láttam. A düh és az aggódás teljesen elöntötte a testem, főleg mikor azt láttam, hogy Jackson Natet taperolja, neki pedig semmi esélye nem volt ellenük. Nem kellett azon gondolkodnom sokat, hogy szétverjem a fejüket és így is lett, ám Nate még mindig nem volt rendben. Reszketett és félt, szemeiből pedig csak ömlöttek a könnycseppek. 

Megakartam ölelni. Azt akartam, hogy érezze, hogy mellette vagyok. Megakarom őt védeni mindentől és mindenkitől. Azonban reakciója közeledésemre, csak még kétségbeejtőbb volt. A levegőt csak úgy kapkodta és minél távolabb próbált tőlem kerülni. Utál. Ez volt az első szó ami az eszembe jutott. Ám, ahogy végig néztem rajta, csak a félelmet láttam és azt a gyönyört, ami még is áramlott belőle. Nem tudtam megállni. Megcsókoltam és nem volt magyarázat a tettemre. Reszketve nyitotta szét véres ajkait, majd miután véget ért a pillanat, mélyen szemeibe néztem. 

- Maradj itt. Azonnal visszajövők és elküldök mindenkit.- simítottam végig nyugtatóan az arcán, mire bólintott én pedig lerohantam és lefújtam a bulit, amire néhányan igen dühösen reagáltak, de őszintén pont leszartam. 

Miután mindenki elment, bezártam mindent és felsiettem vissza Natehez, aki az ágyon ült, teljesen összehúzva magát, lábain pedig fejét támasztotta. Olyan volt, mintha kivágták volna a szívem helyéről és a helyét egy tátongó lyuk vette volna át.

Gratulálok Jesse, megint megcsináltad..

Óvatosan leülök mellé, majd hátát kezdem simogatni, mire felkapja tekintetét. Nem szól semmit, csak bámul némán, s érdeklődve fürkészi tekintetem.

- Jobban vagy?- töröm meg a köztünk lévő csenget. 

- Talán..- suttogja, alig hallhatóan. Tekintettem csuklójára téved ami kék és lila színben díszeleg a szorítások miatt. Ajkaiból már elállt a vérzés, azonban jobb lenne lekezelni a sebet, hisz nem kellene, hogy elfertőződjön. 

- Mindjárt jövők.- pattanok fel mellőle és besietek a fürdőbe, ahonnan kihozom az elsősegély dobozt és gondosan egy vizes borogatást teszek csuklóira. Csendben figyeli, ahogy finoman rákötözöm a hideg, fehér anyagot, majd egy vattapamacsra teszek egy kis fertőtlenítőt és óvatosan letisztítom az ajkait.- Ha lehet, ne nyald le.

- Kösz, hogy figyelmeztetsz..- válaszolja arcát elfordítva, gúnyos hangnemben, ami most teljesen megérdemlek. Visszapakolok mindent a helyére, majd egy józanító arcmosást ejtek meg és szedem össze magam. Nate ameddig én a fürdőben voltam, már be is bugyolálta magát a takarómba, így más választásom nincs, ma a én alszok a földön. 

Épp dőlnék le a matracra, amikor hirtelen felém fordul és megvetően néz végig rajtam, majd egy szó nélkül visszafordul. Nagyot sóhajtok és fáradtan vetem bele magam a matracba. Ennek még lesz következménye..- gondolom, majd idegesen megdörgölöm orrnyergem és én is hátat fordítva az ágynak, elmerülök az álmok világába. 

Reggel szokásosan én ébredek előbb, így van még időm egy teát készíteni Nate számára, mielőtt felébred. Jóvá szeretnék tenni mindent, bár tudom, hogy nem lesz könnyű, hisz most jogosan haragszik rám. A földszinten káosz uralkodik a tegnapi este után, így gyorsan minden ott is rendbe szedek, mielőtt még valaki meglátja. A tálcára helyezem a virágos mintájú csészét, majd felindulok az emeletre és nyugodtsággal konstatálom, hogy Nate már ébren van és most engem néz bágyadt tekintetével. 

- Jó reggelt..- köszönök félmosollyal, majd mellé helyezkedve átnyújtom neki a csészét. Fintorogva méreget végig tekintetével, majd hezitálva, de elveszi tőlem a teát. 

- Ezek után még van pofád elém állni. Mit ne mondjak, merész vagy..- fordítja el rólam tekintetét, majd óvatosan belekortyol italába. 

- Nézd, tudom, hogy ez most semmit nem fog érni, de sajnálom. Sajnálom, amit tegnap a fejedhez vágtam és azt is, ami utána történt. Fogalmam sem volt, hogy Jacksonék itt vannak, ha tudtam volna már rég kirúgtam volna őket...- hajtom le fejem megbánóan és csak várom a választ. 

- Valóban nem ér most sokat a bocsánat kérésed. Ne haragudj Jesse, de ez elég durva volt. Ha nem jössz időben megerőszakoltak volna, felfogtad?!- emeli fel hangját.- Sokat változtam, már könnyebben túllépek ezeken a dolgokon, de ezt most nagyon elbasztad! És mindennek a tetejébe még meg is csókoltál, úgy hogy az előtt még a barátnőddel smároltál és nem mellesleg nem vagy tisztában az érzéseiddel sem..- kel ki teljesen magából, persze jogosan, hisz lássuk be...igaza van.

- Nem vagyok már együtt Mayaval..- mondom összevont szemöldökkel, mire meglepődve néz rám. 

- Ezt meg, hogy érted? Az este még ott..

- Dobtam őt, Nate!- vágok közbe.- Miután kiosztottál, a részeg agyammal sikeresen elgondolkodtam és összevesztem vele, majd dobtam. Felháborodott és leöntött egy pohár piával, majd magyarázatot követelt..

- Ó, és mivel álltál elő?- néz rám érdeklődő tekintettel. 

- Elmondtam az igazat. Azt, hogy már nem vonzódok hozzá és, hogy valaki más iránt érzek..- a végét egy nagy sóhajjal zárom, miközben beletúrok kusza tincseimbe. 

-Értem.- válaszolja megint csak semmit mondó tekintettel, amivel persze tudja, hogy az őrületbe tud kergetni.- Ez még akkor sem ment fel, minden tetted alól. Eljátszottad a bizalmam és nem lesz könnyű visszaszerezned..- mondja flegma hanggal, majd ismét az ajkaihoz emeli a csészét. 

- Bármit megteszek..- csúszik ki hirtelen a számon és amint tekintettem találkozik megemelkedett szemöldökével és elégedett mosolyával, nyelek egy nagyot. Mintha maga a gonosz nézne vissza rám. 

- Szóval bármit?- gondolkodik el egy pillanatra.- Rendben, benne vagyok. Lássuk megtudsz e újból nyerni magadnak..- néz rám szikrázó zöld tekintetével, én pedig csak átkozom magam. 

- Legyen. Bármit kérhetsz.- mondom egy nagy sóhajt kíséretében. 

- Nos, akkor vigyél el ma bevásárolni, ugyanis kellene néhány dolog..- jelenti ki határozottan, majd óvatosan kimászik az ágyból és a fürdőbe veszi az irányt, hogy rendbe szedje magát. 

Nem is tudott volna szarabb programot választani, mint a bevásárlást, amit tudja jól, hogy utálok. Tönkretesz engem ez a srác, de muszáj megtennem, ha azt akarom, hogy újra bízzon bennem. 

** ** **

Valóban jobban voltam már sokkal, azok után, ami történt. Jesse bocsánatot kért őszintén, de nekem ennyi nem volt elég. Azt akartam, hogy egy kicsit bűnhődjön, így mikor kicsúszott az a mondat a száján egyből kaptam az alkalmon és a számára "legjobb" tevékenységet találtam ki. Az a csók, furcsa volt, tényleg úgy éreztem, hogy képes végre elfogadni az érzéseit, de fixen megakartam győződni róla. Amúgy meg hihetetlenül jól csókol, ha még nem mondtam volna. 

Nem sokkal később már a hatalmas bevásárló központban vagyunk, ami teli s tele van számtalan üzlettel, ám nekem csak egy művészeti boltra van szükségem, amit szerencsére elég hamar megtalálunk. Épp egy kisgyerekeknek szóló program folyik, így gyorsan összeszedem ami kell és már épp fizetnénk, amikor az egyik anyuka megállít minket.

- Elnézést, ne haragudjatok a zavarásért. A kislányomnak kellene egy modell, mivel arcdekoráló verseny folyik, de eddig senkit sem találtunk. Nem tudnátok segíteni?- néz ránk kérlelően, mire a mellettem álló fiú, már nyitná is az elutasításra a száját, ám még előtte közbe vágok.

- Jesse vállalja!- kiálltok fel, mire az anyuka örömében összecsapja a tenyerét.

- Jaj, nagyon köszönöm, gyors lesz az egész, ígérem.- mondja széles mosollyal, majd magával ragadja Jesset, aki még mindig nem tért magához a sokktól és "ments meg" tekintettel néz rám vissza, de én csak mosolyogva integetek neki, majd fizetek és leülök az üzlet előtt várva, hogy végezzenek vele. 

Telefonomat nyomkodom, amikor a fényt eltakarja egy árnyék, így felemelem tekintetem és egy dühös tekintetű, csillámos arcú Jessevel találom magam szembe. 

- Azt a mindenit..- tör ki belőlem a nevetés, már szinte hasamat fogom. 

- Nagyon vicces. Mindenem csupa csillám. Úgy nézek ki, mint egy elcseszett csillámpóni..- mutat végig magán, mire még jobban nevetésbe kezdek, majd letörlöm könnyeim, mihelyst sikerül megnyugodnom.  

- Kitett magáért a kis csaj..- állok fel, majd a mosdó felé lökdösöm, hogy tisztítja le magát valamennyire, mivel akárhányszor ránézek elkap a röhögés. 

Fogjuk rá, hogy valamennyire összejött neki, így visszamegyünk az autóhoz, de még mielőtt beszállnánk rágyújt. 

- Ó, nézzenek oda..- mutatok arcára és nyakára.- Hát még kis virágokat is kapott.- nevetek fel és gyorsan készítek róla a képet. 

( Csak, hogy illusztráljam a jelenetet.😂)

Szúrós tekintettel néz rám, majd morog valamit és elszívja cigijét, én pedig visszaszállok a kocsiba. Nem sokkal később ő is követ és egyenesen haza indulunk, ám itt még koránt sincs vége a napnak. 

Ó, de nem ám. Ilyen könnyen nem ússza meg. 

( Nagy szenvedéssel, de sikerült végre kitennem az új részt, mivel a drága Wattpad előszerettel szórakozik velem mostanában. Felfogom gyújtani..
Na, de remélem tetszett az új rész!🙆 Legyen szép napotok!🍑)