Hogy mennyire akartam Mayaval tölteni az estém? 

Semennyire.  

Tolta a szokásos idióta dumáját, majd mikor az aktushoz került a sor...nos elég kínos volt. Nem láttam őt egyáltalán vonzónak, még csak a fantáziámat sem tudta beindítani. Jobban mondva, szörnyű volt az egész, mivel a gondolataim is teljesen máshol jártak, jobban mondva máson. 

Gondolom sejtitek, hogy kin.. 

Hát persze, hogy Naten. 

Bármennyire is szeretném elnyomni azokat az érzéseket, amiket kivált belőlem, egyszerűen nem tudom. Már egy lánnyal sem tudok úgy összefeküdni, hogy ne rá gondolnék és az Ő telt ajkaira vagy a kis vékony, keskeny csípőjére, ami annyira vonzó, hogy...

Megint csorgattam a nyálam. Kezdem úgy érezni, hogy reménytelen vagyok. 

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam leléptem Mayatól, aki persze nyaggatott egy sort, hogy miért megyek el ilyen hamar, ezért megint csak feldobtam egy hülye kifogást. Ahogy a házunkhoz értem, egyből megpillantottam anyámékat akik a kocsiba pakoltak.

- Mentek valahová?- kérdezem tőlük felvont szemöldökkel. 

- Kaptunk egy hívást az este munkaügyben, így egy hétre el kell utaznunk. Addig a ti felelősségetek a házra ügyelni. Pénzt hagytunk, úgyhogy gondosan osszátok be.- válaszolja anyám szigorúan, mire bólintok, majd elköszönünk egymástól és belépek az ajtón. A nappali üres, akárcsak a konyha, így biztos vagyok benne, hogy az én drága testvérem, bent gubbaszt a szobámban. 

Felérve az emeletre, majd belépve a szobámba, tökéletesen igazam lett. Fején egy fülhallgatóval olvas egy könyvet hason fekve, miközben úgy lóbálja a lábát, mint egy kislány. Bár nekem a szemem inkább a formás hátsóján akad meg, amire tökéletesen ráfeszül az a sötétkék sort, amit visel. Mivel se nem hallja, hogy bejöttem, se nem látja, ezért arra gondoltam, hogy szórakozok egyet vele. Óvatosan az ágyra térdeltem, közvetlen a háta mögé, majd lassan ráereszkedtem egész testemmel, persze úgy, hogy azért ne nyomjam agyon a törékeny kis testét. Sikeresen összerezzen, ám ijedtében hátracsapja a fejét, ezzel lefejelve az orrom. 

- Á, te barom! Elment az a cseppnyi eszed is?!- kiabál rám dühösen, miközben feje hátsó részét fogja. 

- Te beszélsz?! Eltörted az orrom!- sziszegem fájdalmas és ingerülten, tenyeremet pedig egyre inkább színezni kezdi a vér, ami az orromból ömlik. 

- Te támadtál le hirtelen! Mégis mit vártál?!- sziszegi fogai közül, majd óvatosan feláll.- Remélem elvérzel..- megy ki a fürdőbe, majd egy elsősegély dobozzal tér vissza kezében.

- Nem azt mondtad, hogy reméled elvérzek? Most meg segíteni akarsz?- kérdezem felvont szemöldökkel és irdatlan hülye orrhangon. 

- Inkább fogd be és menj elsőnek is a fürdőbe megmosni az arcod, még mielőtt mindent összevérzel!- utasít ellentmondást nem tűrően, mire megforgatom szemem és úgy teszek, ahogy mond, ám a vérzés még így sem akar elmúlni és az orrom is egyre inkább bedagadt. 

- Gyere, ezt rakd bele az orrodba. A vatta felszívja a vért.- nyomja a kezembe, miután visszaültem az ágyra. 

- Ezt tegyem bele?

- Felőlem tampont is dughatsz bele, ha az neked jobb...

- Nem, kösz. Inkább kihagyom.- morgom, majd oda teszem a vattát és egy jeges pakolást is teszek a felpuffadt részre.- Nem fáj a fejed?- kérdezem tőle kíváncsian. 

- Meg vagyok vele. A te orrodhoz képest az én fejem sehol sincs.- válaszolja lehunyt szemekkel, majd hátradől az ágyon, majd én is elhelyezkedek mellette.- Sikerült kitombolnod a hormonjaid?- kérdezi gúnyosan. 

- Hagyjuk ezt a témát..- sütöm le tekintettem. 

- Csak nem, nem állt fel?

- Mondom elég!- szólok rá kissé ingerültebben.- Semmi közöd hozzá..

- Ó, most semmi közöm hozzá, igaz? De amikor engem taperolsz azt viseljem el, hm?- ül fel, miközben egyre vádlóbb arccal néz rám.

- Még, hogy én? Nem is tudom ki kezdte múltkor az étterembe vagy az autóba. Nem én másztam rád!- pattanok fel én is már igen dühösen. 

- Nem, te folytattad!- áll fel velem szembe.- Részegen még nagyon megakartál dugni..- köpi szinte szájából a szavakat, közben összefonja maga előtt karjait.- Mitől félsz ennyire Jesse? Attól, hogy én jobban felizgatlak, mint bármely lány?- lép még egy lépést közelebb. 

- Én nem vagyok buzi, Nate!- szalad ki a számon véletlenül, mire egy hatalmas pofon csattan az arcomon. 

- Bekaphatod, Jesse!- ordítja, majd kiszalad a szobából, át a saját szobájába. 

- Nate! Nate, várj! Nem úgy gondoltam!- futok utána, ám hiába, mivel bezárkózott a félig kész szobájába. Az ajtó mögül hallom, ahogy szaporán veszi a levegőt és könnyeivel küszködik. A szívemet, mintha kifacsarták volna. Neki dőltem az ajtójának és csak annyit tudtam mondani, hogy; Sajnálom. 

Nem akartam megbántani. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, csak azért, mert én félek az érzéseimtől. Egy kibaszott nagy seggfej vagyok..

** ** **

Hogy mennyire is fájt Jesse beszólása? 

Mérhetetlenül. Úgy éreztem, hogy a szívem és a lelkem minden egyes darabkája megsemmisül és a semmibe vész. Szinte csak is magamat hibáztathatom, hisz barátnője van, én pedig próbáltam elcsavarni a fejét. Bár nem mintha nem hajlott volna a dolgok felé, de ezek szerint Ő ezt csak egy rossz poénnak vette. Én basztam el. Szép volt, Nate, megint sikerült elüldözni magad mellől valakit. Könnyeim csak úgy folytak, majd ledőltem a padlóra és álomba sírtam magam. 

Mikor lassan elkezdtem kinyitni a szeme, fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő. A szobában már sötét volt, így csak arra tudtam következteti, hogy este lehet. Azonban lentről elég furcsa hangok hallatszottak. Üvöltések és a zene mély basszusa. Felálltam, majd lassan kinyitottam az ajtót és megcsapott a tömény alkohol és dohány szag, ami eszméletlenül büdös volt. Majd elhánytam magam a szagoktól, majd erőt vettem magamon és lesétáltam az emeletről, ahol tömérdek ember táncolt vagy épp ivott. Mondanom sem kell, hogy alig bírtam a két lábamon megállni, anélkül, hogy ne kezdtem volna el hirtelen pánikolni. Jesset sikeresen megpillantottam a kanapén, miközben a drága kis barátnőjével smárolt, de ebben a helyzetben pont leszarom, hogy mit csinál. 

- Mi ez a pucc parádé, Jesse?- állok elé fintorogva és karba tett kézzel. 

- Szia, Nateeee..- szakadt el a barátnőjétől, majd felállt és szorosan megölelt.- Végre te is megérkeztél. Gyere igyál valamit..- kezdett el tolni a piák felé. 

- Elég legyen, Jesse!- csaptam el kezét.- Te teljesen részeg vagy!- kiabálok rá, de a zene szerencsére elnyomja, így senki sem hallja. 

- Most mit vagy úgy kiakadva?- simít végig arcomon.- Olyan merev vagy, néha lazíthatnál..- nyalja meg ajkait, mire egy erős mozdulattal ellököm magamtól.

- Nem elég, hogy ide csődítetted az egész sulit, hogy tönkre tegyék a házat, de még felelőtlen barom módjára le is ittad magad. Gratulálok, tényleg!- nézek végig rajta undorral, majd belelökök egyet vállába és vissza felrohanok az emeltre, majd bevágom magam mögött az ajtót. 

Dühösen dobom magam bele az ágyába, miközben a párnát markolászom idegesen. Ez az idióta sosem tudja, hogy hol a határ. Remélem csinál valami maradandó kárt és Nancyék jól letolják majd. Tisztában van vele, hogy utálom a tömeget, jobban mondva nem bírom elviselni, mégis szórakozik velem és feszítgeti a határaim. Még jó, hogy az állapotom már nem olyan súlyos, mint az elején...

De a legrosszabb az, hogy tényleg tetszik nekem és az elutasítás igen csak fájdalmas tud lenni..

Jobb lenne, ha mostantól távol maradnék tőle. 

Gondoltaimból kizökkent az ajtó erőteljes kicsapódása, mire egyből oda fordulok és látom, hogy három idegen srác lép be rajta. 

- Ó, hát itt bújtál el. Nem is köszöntöd a vendégeket? Ez csúnya dolog..- lépked közelebb felém az egyik srác, aki nem más, mint Jackson, hatalmas vigyorral arcán. 

- Mi a francot akarsz?- kérdezem tőle, ám kezdek rosszat sejteni, de próbálom leplezni félelmem. 

- Úgy látszik a testvéred nélkül is már eléggé nyílt a szád. Jobb lesz, ha minél hamarabb betömjük, hisz az ilyen mocskos szájat ki kell mosni..- ragadja meg arcom erősen, mire ellököm magamtól, amitől csak még ingerültebb lesz és lenyom az ágyra. Csípőmre ül, kezemet pedig szorosan összefogja, így teljesen képtelen vagyok megmozdulni is és bárhogy próbálok kiszabadulni, nem megy.- Ha megadod magad, hamarabb túl leszel az egészen..- nyalja meg ajkait, miközben kezeit pólóm alá vezeti, majd ajkát az enyémhez nyomja erőszakosan, ám nem viszonozom, így egy erőset harap ajkaimba és megtölti a számat vérem fémes íze. 

Nem tudok védekezni. Nem kapok már levegőt sem, hisz könnyim folyamatosan csak hullanak. Hagyom, hogy bemocskolja az egész testem, akárcsak a nevelő apám tette. Gyenge vagyok és nincs aki megvédjen. Feladtam. 

Épp nadrágomnál babrál már, a két másik srác pedig még erősebben lefog, amikor is hirtelen kicsapódik ismét az ajtó. 

Szinte alig észlelek már valamit a külvilágból, csak a dulakodás hangjait és halvány kép foszlányait látom, majd azt, ahogy az a három seggfej elrohan. Ekkor pedig, már tisztán látom, hogy Jesse az, aki aggódva siet oda hozzám. 

- Ne érj hozzám!- kiabáltam rá szinte pánikszerűen, miközben igyekeztem tőle a legtávolabb kerülni. 

- Ennyire utálsz engem?- simított végig arcomon, majd válaszom meg sem várva, megcsókolt.