Reggel sikeresen puffantam egyet az ágyról, mivel az az idióta Nate az este folyamán teljesen rám mászott és most nem csak úgy, hogy átölelt. Nem, most már az egész testét rám helyezte.

És ennek ki itta meg a levét?

Hát persze, hogy én, hisz mihelyst felébredt egy jó erős mozdulattal lelökött a földre. Így most már a hátsóm is fáj. Bár inkább ez miatt fájjon, mint más miatt. Noha kettőnk közül, biztos nem én lennék alul.  

Nate élete eléggé szörnyű volt. Én sosem tudhatom meg milyen az az élet, de jobb is és csak hálás lehetek, hogy nekem ilyen szüleim vannak. 

Reggel, miután nagy nehezen összeszedtük magunkat és elcsomagoltunk, lementünk reggelizni, majd bepakoltuk a csomagjainkat a kocsiba. Mi úgy szint hátul ültünk, de most mégis valahogy más volt. Nate kevésbé volt távolságtartó, amit a szüleim is észrevettek és egy biztató mosollyal pillantottak hátra. Megint csak egy hosszú és unalmas út állt előttünk, így szokásosan bedugtam a fülem és bámultam kifelé az ablakon, csak figyeltem a mellettünk elsuhanó tájat. Elméletileg még megállunk valahol, mielőtt konkrétan hazafelé vennénk az irányt, de anyámék megint csak titkolóznak, amit ki nem állhatok. Lassan már egy órája mehettünk, amikor hirtelen egy nyomást éreztem meg vállamon, s óvatosan oda fordítottam fejem. 

A drága kis Nate sikeresen bealudt és párnának használ megint csak engem. Oké, nem zavar vagy ilyesmi. Sőt, ahogy egyre inkább bámulom a telt ajkait, a hosszú pilláit és az enyhén szeplős arcát, amit sötét haja csak még jobban kiemel, szinte kedvem támadna...megcsókolni. Ó, az istenit mégis mikre nem gondolok?! A francba is, ez így nem jó. Ez miatt a srác miatt teljesen összezavarodóm. Azonban ha megcsókolnám biztos, hogy nem zavarná, hisz meleg nem? És azt is kijelentette, hogy kedvel. Jó konkrétan nem mondta ki, de abból a talán szóból lehet arra következtetni. 

De velem mi a helyzet? Eddig tényleg csak lányokkal jártam és csak ő irántuk éreztem bármiféle vonzalmat is. Ellenben, még mindig együtt vagyok Mayaval, hiába igyekszem kerülni. Más fiú iránt nem igazán érzek semmit. De Natehez viszont teljesen máshogy viszonyulok, akárcsak az érzéseim. A legdurvább talán az egészben az, hogy teljesen beindítja a fantáziám és legszívesebben leteperném. 

Ki gondolta volna, hogy valaha is egy fiúra fogok felizgulni. 

Gondoltaimba belemerülve, elszakítom tekintetem az arcáról, majd látom ahogy apám tekint ránk a tükörből és szája szélében ott bujkál egy mosoly.

- Látom egész jól kijöttök végre. Tudod, féltem, hogy nem fogod majd őt elfogadni..- szólalt meg végül apám, aki újból az utat figyelte. 

- Tudom magamról, hogy nem vagyok könnyű eset, de nekem sincs kőből a szívem. Vannak köztünk nézet eltérések, de valóban már egész jól megvagyunk.- válaszolom, miközben hátrasimítom hajam. 

- Jól viselted a közös szoba témát is. Bár már csak a festés van, amit Nate saját maga szeretne megcsinálni és aztán újból visszakaphatod a nyugalmad.- fordult hátra felénk anyám, akinek a szemeiben a meghatódottság talált helyet.- Mindig is akartunk még egy gyereket, de a munka mindennek az útját állta, így amikor megtudtuk, hogy van Nate egyből kaptunk az alkalmon. Nem érdekelt minket,hogy nehéz eset vagy hogy mennyire nehéz dolgokon is ment át. Azt akartuk, hogy tudja, milyen egy igazán szerető család.

- Tőletek ezt meg is kapta, akárcsak én.- mosolyodok el, majd újból Natere tekintek, aki békésen alszik.- Meglepődtem, mikor képes volt megérinteni anélkül, hogy rosszul lett volna, de számára ez egy nagy haladás volt és talán idővel rendbe fog teljesen jönni.- simítok végig óvatosan, selymes arcbőrén, mire mocorogni kezd kicsit, de nem ébred fel továbbra sem. 

- Bízik benned és a bizalomnál, nincs is fontosabb dolog az életben. Ezt becsüld meg.- mondja apám, mire mosolyogva bólintok, majd letérve az útról behajt az egyik kisebb utcába, ahol egy eldugott étterem helyezkedik el.- Nos megérkeztünk. 

- Egy étterem miatt állunk meg?- kérdezem felvont szemöldökkel. 

- Ez nem egy egyszerű étterem. Itt kértem meg anyád kezét.- néz rám mosolyogva apám, miközben megfogja édesanyám kezét.

- Elég nyálas, de azért..aranyos.- válaszolom szem forgatva, majd elkezdem finoman felébreszteni Natet. Ám eszembe jut, hogy ő is elég szépen megleckéztetett amikor próbált felébreszteni, így hát én is viszonozom. Óvatosan füléhez hajolok, amibe beleharapok egy aprót.

- Ez tetszik, igaz? Akarod még, hogy mélyre nyomja, hm? Könyörögj..- suttogom fülébe, mire egyből kipattan a szeme és akárcsak én, szintúgy befejeli az kocsi tetejét. 

- Megvesztél te idióta? Majdnem betört a fejem!- sziszegi fogai közül idegesen, miközben kezével fejét fogja. 

- Nem kell a színjátszás. Csak viszonoztam a pár nappal előtti akciód.- kacsintok rá elégedett mosollyal arcomon, majd kiszállunk az autóból és beindulunk a régi stílusú épületbe. 

- Ez az épület igazán dekoratív ezekkel a rusztikus téglákkal.- mondja teljesen felcsigázva Nate, mire anyámékkal kezd el beszélgetni magáról a helyről. 

Az épületbe belseje igazán pozitív csalódást nyújt számomra, hiszen ahhoz képest, hogy régi, belül tündököl. Az egyik asztalhoz vezetnek minket, Én apám mellett, Nate pedig anyám mellett foglal helyet, majd hosszasan nézve az étlapot végül rendelünk, miközben felpezsdülten beszélgetünk mindannyian. Az ételre nem igazán kellett sokat várni és kiváló is volt. 

Épp az egyik falatot rágtam meg, amikor megéreztem Nate lábát a lábam között és egyre inkább felfelé kezdett vele haladni, egészen az ágyékomig ahol megállt. Rá emeltem kérdően és kissé félve tekintetem, mire gúnyos mosolyt húzott ajakira, majd lábfejével megnyomta a legnemesebb szervem. Egyből megugrottam és majd meg fulladtam, így egyből a poharamhoz kaptam, hogy letudjam nyelni a megakadt falatot.

- Hékás, minden rendben?- kérdezte apám felvont szemöldökkel.

- P-persze. Csak félrenyeltem..- mondom, rosszalló tekintettel nézve Natere. Ezt meg mégis, hogy gondolta? Ez már felér egy szexuális zaklatással. De, ha játszani akar a kicsike, hát játszunk. 

Lejjebb csúszok székembe és akárcsak ő, én is lábammal elkezdem cirógatni elsőnek csak a bokáját, majd egyre inkább felfelé haladok lábammal. Mielőtt ágyékához érnék, combjára gyakorolok elsősorban nagyobb hatást, amin oda-vissza húzogatom lábfejem, s látom, ahogy ajkát finoman beharapja, miközben arca egyre inkább vörösödik. Húzom még egy kicsit az idegeit, majd célirányosan megnyomom férfiasságát. Természetesen ő is megugrik és sikerült leöntenie magát egy pohár vízzel, amit egyből el is kezd letörölni pólójáról.

- Jól vagy, Nate?- fordul felé anyám aggódóan. 

- Minden rendben, cs-csak bénáztam egyet.- dadogja teljesen elpirult arccal, ami hihetetlenül édes és elégedett mosoly ül ki arcomra. Ezután már Én sem és Ő sem próbálkozott semmivel, csendben befejeztük az étkezést, majd fizettünk és újból útnak indultunk. A kocsiba sem váltottunk egymással szót, mindketten belemerültünk saját gondolatinkba. Hamar eltelt az idő rajtunk, hisz az egyik pillanatban már csak azt vettem észre, hogy megérkeztünk a házunkhoz. Anyám és apám kiszálltak, hogy kivegyék a csomagokat. Én is már épp nyitottam volna az ajtót, amikor hirtelen Nate megragadta a kezem, mire kérdően felé fordultam.

- Beszélnünk kellene.- mondta, komoly és határozott tekintetével. 

- Rendben van.- válaszolom összevont szemöldökkel, kissé bosszúsan, majd kiszállok az autóból és abban a pillanatban valaki hirtelen a nyakamba ugrik.

Ez a valaki, pedig nem más, mint Maya. 

- Annyira hiányoztál már, Jesse!- bújt mellkasomhoz, mire elfintorodtam de átöleltem.

- Most itt vagyok.- mondom undorral az arcomon, majd az autóból kiszálló Natere téved a szemem, aki semleges arckifejezéssel bámul rám, miközben tekintetünk összetalálkozik. Nem szól semmit sem, csak fogja a cuccát és szinte már futva megy be a házba.

- Annyiszor hívtalak, még üzenetet is írtam, de te egyikre sem válaszoltál.- néz rám csalódottan a lány. 

- Bocs, nem igazán volt térerőm..- hazudom, hisz nincs más ötletem, hogy mit is mondhatnék. 

Mégis mit mondhattam volna?

Hogy, bocs nem értem rá, mert berúgtam és nagy valószínűséggel érzek valamit a mostohatesóm iránt, annak ellenére, hogy fiú. 

Igen, biztos megértené és ez egy remek ötlet lenne..

- Nincs kedved átjönni hozzám? Olyan rég voltunk már együtt..- simít végig mellkasomon, huncut mosollyal arcán, mire elfog az undor és a hányinger. De, ha most elutasítom az talán túl feltűnő lenne..

- Jól van, menjünk.- válaszolom, ajkára egy csókot nyomok, majd megfogva cuccaim elindulunk.

Semmit. Semmit nem érzek már Maya iránt. Taszít az egész, mégis hagyom, hogy magával rángasson, csak mert félek az érzéseimtől. Igen, végre bevallottam magamnak is. 

A ház előtt elsétálva felpillantok a szobám ablakára, ahonnan látom Nate arcát, ahogy rám néz dühös tekintetével, majd behúzza a függönyt, én pedig tovább haladok. 

Így lesz a legjobb...egyenlőre..