Reggel fájdalmasan keltem fel.
-Auh-nyögtem fel szenvedve.
-Mi a baj kicsim?-vigyorgott Hazz.
-Nem vicces. Alig bírok mozogni-nyavalyogtam.
-Jahj baby akkor majd én cipellek egész nap?-kérdezte boldogan.
-Akkor cipelhetsz is le enni-vágtam fájdalmas arcot.
-Annyira aranyos vagy szerelmem-állt fel, majd gyorsan felvett egy alsót. Nekem is odahozott egyet és óvatosan rámadta. Minden mozdulatomnál felszisszentem, de felvett ölébe és elindult velem.
-Sziasztok-köszönt boldogan Hazz.
-Sziasztok-köszöntek fáradtan.
-Veled meg mi történt?-kérdezte Zayn.
-Én-húzta ki magát cipelőm.
-Úgy fáj-hajtottam Harry csupasz mellkasára fejem.
-Olyan aranyosak vagytok-mosolygott Liam.
-Harry egy szadista állat-durcáztam be.
-Hogy minek neveztél?-nézett le rám.-Megmondtam neked, hogy nem bírsz majd lábra állni. Betartottam-adott puszit homlokomra.
-Oh. Most esett le az egész-fintorodott el Niall, mire mindannyian felröhögtünk.
-Na és mesélj Gemma.-ült mellé Liam.
-Mit?-ásított a lány.
-Mi a teljes neved?-vetett fel valamit.
-Gemma Styles-mondta, majd belekortyolt kávéjába. Mindenki megfagyott, Harrynek az izmai befeszültek.
-V-valami rosszat mondtam?-kérdezte értetlenül.
-Nem dehogy. Csak Harry is Styles-vigyorogtam.
-Louis-sziszegte az említett, szúrós szemekkel rám nézve.
-Tényleg? Wáo. Ez furcsa. Volt egy öcsém, de amikor megszületett, elrabolták. Ő is Harry volt-mosolygott keserűen.
-Ez érdekes. Amikor megszülettem, elraboltak-vigyorgott gúnyosan Hazz.
-Hogy mi? Akkor...-kezdett bele.
-Igen. Amint megláttalak, felismertelek. Az öcséd vagyok.-lépett az asztalhoz és velem a kezében ült le.
-Ezt miért nem mondtad?! Úgy örülök!-derült fel a lány.
-Én nem-mondta, mire értetlenül néztem rá.
-Harry. Ő a nővéred. Végre tudod ki az igazi családod-mosolyogtam rá, mire jobban megfeszült. Szemeit lehunyta és mély levegőt vett.
-Louis Tomlinson-hívott fenyegetően a teljes nevemen-Te és a fiúk vagytok az igazi családom.-nézett szemeimbe.
-De...-kezdtem bele.
-Nincs semmi de!-csattant fel.
-Sajnálom-suttogta Gemma.
-Nincs mit sajnálnod. Zaynnel és Liammel nőttem fel, majd jöttél te és Niall. Te vagy számomra a legfontosabb, aztán fiúk. Nem is kerestek!-magyarázott idegesen.
-De kerestünk! Azt hittem meghaltál!-sírta el magát a lány.
-Hát...élek. Itt vagyok. Most ha megbocsájtasz. Nincs kedvem jópofizni-tett át egy székre, mire fájdalmasan felszisszentem és az asztalon támaszkodva tettem elviselhetőbbé a fájdalmat. Harry felszaladt, majd minden szem rám szegeződött.
-Most mi van? Nem tudok mozogni.-fintorodtam el.
-Ahj Louis. De te egyedül vagy képes hatni a lelkére.-mondta Zayn.
-Menjek?-kérdezte Niall. Hirtelen beugrottak a képek, amikor este hazajöttem és Niallt és Harryt hallottam. Idegesen álltam fel, remegő lábakkal és megindultam.
-Nem kell-motyogtam, majd lassan indultam fel. Féltékeny vagyok? Tényleg az történt ott bennt, vagy csak túl spirázom? Nem vagyok biztos magamban.