-Szóval?-sürgetett Mark.
-Engedd el-sóhajtott Hazz.
A fiú elengedte Niallt, aki elszaladt Zaynékhez.
-Gyere-fordította rám fegyverét.
-Nem akarok-tiltakoztam.
-Azt mondtam, gyere!-kiáltotta, majd mellém sietett és felrángatott. Harry azonnal ott termett és ütött volna, ha nem tartja a fejemhez a fém tárgyat.
-Ha megütsz, lelövöm.-vigyorgott és elindult velem az ajtó felé.
-Hey!-kiáltott Zayn.
-Ne!-szólt oda Harry.
-Harry! Ne engedj el!-kiabáltam neki sírva.
-Louis. Sosem foglak elengedni.-jött utánunk.
-H-Harry-nem tudtam mit tenni, mert féltem. Harry féltett engem, hogy le ne lőjön.
-Szállj be-nyitotta ki az autója ajtaját.
Remegve ültem be és vártam amíg ő is beszáll és elindul.
-A szerelmed karjaiból loptalak ki-vihogott.
-Igen. Csak tudod ez Harrynél egyenlő azzal, hogy meghalsz-néztem ki az ablakon.
-Harry mit tudna ellenem tenni? Nálam van ad aduász.-nézett rám szeme sarkából-Te.
-Idegesítő vagy-mondtam teljes nyugodtsággal.
-Kérlek majd ne ezt nyögdécseld alattam-vigyorgott rám perverzül, mire szemeim kikerekedtek.
Megpróbáltam kinyitni a gyorsan hajtó autó ajtaját, de nem ment.
-Cicám ugye nem akarsz meghalni?-nézett rám szórakozottan.
-De. Inkább a halál.-feszegettem tovább a kilincset.
-Ez nem volt szép-állt meg egy ismerős raktárépület előtt.
Kiráncigált a járműből és belökdösött a kapun.
-Ülj le és legyél jófiú-mutatott egy kanapéra.
Lehuppantam és elővettem Harry telefonját, amit lenyúltam.
H: Itt vagyunk a raktárban. Gyertek ide kérlek!-küldtem el az üzenetet remegő ujjakkal Zaynnek.
Z: Louis te vagy az? Már úton vagyunk! 5 perc.-érkezett a válasz.
Gyorsan eltettem a mobilt és eldőltem, de szívem hevesebben kezdett verni. Légzésem felgyorsult és mellkasom szorítani kezdett.
-S-segíts!-hörögtem, a kanapéról legurulva.
-Louis jól vagy?!-szaladt oda. Torkom kaparni kezdett és szorított. Minden homályos lett.
-Louis!-a hangok elmosódtak, a fülem sípolni kezdett. Elviselhetetlen volt az érzés.
-Nem akarokh meghalni-lehetlem.
-Louis! Louis!-szólítgatott Mark.
-Engedj el!-téptem ki ingerülten kezemet, szorításából.
Felpattantam és egy éles tárgyhoz támolyogtam. Úgy éreztem, ezzel végetvethetek a szenvedésemnek.
-Meg akarokh halni-lihegtem, mintha most futottam volna le kétszer a Maratont.
-Valaki segítsen!-sikítottam.
-Louis mi a baj?-jött oda elrablóm, aggódva.
-Nem akarok meghalni! Meg akarok halni!-ordítottam,a homályos ember felé, magamnak ellentmondva.
-Louis!-jött be újabb zavaros négy alak.
-Menjetek innen! Meg akarok halni! Hagyjatok! Engedj el!-kezdtem bőgni, majd az éles valamit eldobva rogytam a földre.
-Mit csináltál vele te állat?!-ordította valaki.
-Semmit!-újra és újra belémhasított a fájdalom és a szenvedés érzete.
-Ne hagyd elmenni!-kiáltották mély hangok.
-Gyere Boo-vett fel valaki, de ficánkolni kezdtem.
-Ne érj hozzám! Nem akarom!-ütöttem orrba.
Nagyot szisszenve fogta le kezeim és vitt tovább.
-Nem lesz semmi baj. Itt vagyok veled-hallottam meg egy suttogást.
-Hazzy-aludtam el.