-Miről beszélsz?-léptem hátra.
-Semmiről. Zayn! Csinálnál reggelit?!-kiabálta.
Zayn az ajtóban jelent meg nevetve.
-Ennyire sosem paráztál. Ha nem éled túl, én öllek meg.-komolyodott el.
-Miről van szó?!-ijedtem meg jobban.
-Csinálok szendvicseket.-hagyott figyelmen kívül Zayn. Elkezdte megcsinálni az említett ételt, mire duzzogva ültem az asztalhoz.
Mikor mindenki megreggelizett, a nappaliba mentünk.
-Hazz, mi van még?-néztem rá. Felállt és magával húzott. Egymással szemben álltunk, zöld szemébe nézve figyeltem.
-Mielőtt megismertelek, azt hittem az igaz szerelem nem létezik. Sok mindenkit elraboltam, de amint megláttalak, megtetszett a mosolyod, a szemeid és a kerek segged.-vigyorgott.
-Haver ne cseszd el.-morgott Zayn. Harry komoly arcra váltott, de szája sarkában ott bújkált a mosolya.
-Aztán megismertelek és teljesen belédszerettem. Sok balfaszságot csináltam, amiket vagy megbántam, vagy nem. Sok mindenen mentünk keresztül és te mindig mellettem maradtál. Megmentettél engem...megmentetted a lelkem, szerelmeddel.-két keze közé vette a jobb kezem.-Ezért is ez életem legnehezebb dolga. Nem akarom, hogy miattam menjen tönkre az életed.-térdelt le. A szívem vadul kezdett kalapálni, szemeimbe könnyek gyűltek. Elővett egy fekete dobozt, majd kinyitotta. Egy arany gyűrű állt benne.
-Louis William Tomlinson. Hozzám jössz?-tette fel életem kérdését.
Félve nézett rám.
-Igen.-mondtam lesokkolva.-Igen!-folyt végig arcomon egy könnycsepp.
Az ujjamra húzta a gyűrűt, ami egy ici picit nagy volt, de nem zavaróan. Harry felállt, én pedig a nyakába ugrottam.
-A múltkori eset...Niallel.-mondta.
-Oh igen. Arra magyarázatot követelek.-néztem rájuk.
-Niallnek megmutattam a gyűrűt, de miközben el akarta venni, beleejtettük a csatornába.-nevetett.
-Akkor most csatornavizes a gyűrűm?-néztem az említett tárgyra.
-Nem. Az még mindig ott van a fürdőben, azóta nem tudtuk kiszedni. Ez egy másik. Azért nagyobb egy kicsit.-vigyorgott. Nevetni kezdtem mindenkivel együtt.
Hazz elvált tőlem és szemeimbe nézve mosolygott. Zöld íriszei könnytől csillogtak, de láttam, hogy az a boldogsága jele. Lassan hajolt közelebb és szemeit lehunyva csókolt meg. Utánoztam tettét és visszacsókoltam, amit a fiúk fütyüléssel és tapsolással díjaztak. Nevetni kezdtek, mire elmosolyodtam. Idióták. De a világ legjobb idiótái.