Liam a földre esett, mire ijedtemben megugrottam.
Azonnal felkelt és hunyorítva nézett körül.
-Az egyik sorozatban egy tudatmódosítót használnak. Úgy gondoltam, megvalósítom ezt, mert ez egy elég jó ötlet. Szóval most itt van nekünk két szolga is. Liam és Louis.-magyarázta Mark.
Liam felpattant és Zaynnek rontott, akit a falhoz lökött.
-Harrynek a zsebében van egy kés. Hajrá.-vigyorodott el.
-Eressz el! Harry! Niall! Liam! Zayn!-kiabáltam.
-Liam mi vagyunk azok!-kiabált rá Harry.
-Harry!-kezdtem könnyezni.
-Cicám összekönnyezed a ruhádat.-forgatta szemét Mark.
-Kussolj.-sziszegtem neki.
Liam újra megtámadta őket, de most Harryre rontott rá.
-Liam!-kiabálta, miközben elugrott tőle, de Payno visszafordulva, Harry nyakát kapta el.
-Liamh!-nyögte, de láttam rajta, hogy egyre erőtlenebb volt.
-Ne! Liam engedd el!-ordítottam torkom szakadtából.
-Szerelmem.-nyögte Zayn erőtlenül, a földön fetrengve. Niall odaszaladt, de a barna hajú fiú ellökte őt a falnak, mire Szöszi egy nyikkanással ájult el.
-Harry ne!-ficánkoltam.
-Szeretlek-suttogta, majd a nyakát fogó fiú, rántott rajta egyet, mire nagyot reccsent.
-Neh!-kiabáltam. Szívem hevesebben vert és bőgni kezdtem. Fülem elviselhetetlen sípolásba kezdett, testem felforrósodott.
-Harryh!-visítottam.
-Nem nagy veszteség.-nevetett a mellettem jól szórakozó fiú. Kinyitották a rács ajtaját és pár ember elkábította Liamet, majd elhurcolták. Óvatosan elengedtek, mire felpattantam és Hazzhoz szaladtam.
-Harry ne hagyj itt.-áztattam arcát könnyeimmel.
Fejét kezeim közé vettem, majd homlokomat övéhez érintettem. Még meleg teste, nem mozdult meg. Szívem, mintha mázsás súly, a levegő, mintha belélegezhetetlen forró gáz lenne.
Szorítottam Harry élettelen testét. Már nem mondja többé, hogy szeret. Nem hallom tőle, elégedetlen durcázásait. Nem csókol meg lágyan, nem támad le durván. Többé nem szuszog reggelente a nyakamba, nem kelek fáradt hangjára. Harry, mint egy vörös rózsa egy fekete világban, úgy élt az életemben. De elhervadt. Már csak a korom sötétség ijesztő rejtélye van számomra. Ő volt a mindenem. Elvették tőlem. Semmim sincs.
-Harry bármit megteszek, csak gyere vissza! Hagyom, hogy megedd az utolsó sütimet, többé nem féltékenykedem! Nem érdekel, ha este felkeltesz, mert szomjas vagy, csak kérlek ne hagyj itt! Nem hagyhatsz itt!-kiabáltam neki, magamon kívül.
-Hozzátok.-utasította Mark a csatlósait.
-Harryh.-kapaszkodtam belé, de kirángatták kezeim közül.
Mintha ezer meg ezer kést döftek volna a szívembe.
-Ölj meg. Kérlekh.-könyörögtem.
-Sajnálom. De te kellesz.-intett, mire elvittek. Szerelmem élettelen testét figyeltem, ahogy távolodtunk tőle.
-Harry! Én is szeretlek! Örökké szeretni foglak!-ordítottam. Forró sós könnyeim áztatták arcom, izzadtságommal együtt.
Harry élettelen zöld szemeit láttam mindenhol. ~Szeretlek! Szeretlek!~hallottam ezt a hangot. Eszembe jutott, amikor a buszon rámmosolygott, de nem foglalkoztam vele. Bevillant a kép, ahogy először ért hozzám, a parkolóban. Nagyon féltem tőle. Akkor azt hittem, csak egy hajléktalan, aki pénzt kér. De ő az életemet követelte. Ehelyett, a szívemet, a lelkemet kapta. Engem kapott.
Amikor elrabolt és kikötött egy kis ágyhoz, amikor először megerőszakolt. Nem volt túl jó élmény, de egyre gyengédebb lett. Amikor elvitték tőlem, azt hittem belehalok az érzésbe, pedig úgy éreztem nem szeret. Bevillant gúnyos mosolya, amikor karácsonykor összevesztünk. Édes nevetése, amikor valami olyat mondtam, vagy amikor zavarba hozott.
Fájt. Nagyon fájt.
Ordítani kezdtem, ahogy csak tudtam. Leszakították az egyik felem.