-Nikoletta!

Már meg sem rezzenek, mikor elüvölti magát. A próbateremben vagyok. Két fal csak tükörből áll. Az ajtó kivágódik és egy kopasz fej tűnik fel. Zömök testét öltöny takarja és dühös arcát ráncok keretezik.

-Még három órát bent maradsz gyakorolni! Ha meg felbukkan itt egy újságíró, akkor végig bénázod a koreót! Értve vagyok? Remek!

És már bent sem volt. Heten vagyunk a bandában, de csak én gyakorlok nyolc-tíz órákat. A többiek csak a ruhapróbákra és a fellépésekre, interjúkra hajlandóak eljönni. Azon csodálkozom, hogy az igazgató úr még nem vette észre.

A folyosóról beszélgetés foszlányai hallatszódnak be. Fekete baseball sapkámat lejjebb húzom és a karomra felhúzom a könyökvédőket. Piros tornacipő, térdig érő fekete halásznadrág és fehér trikó. Mindig ezeket viselem próbákon. A Save me-t elindítottam és Jimin koreóját táncolom. Könnyűnek tűnik, de egyedül nagyon nehéz megtanulni. Az egyik forgásnál a saját lábamban esek el. Mit nem mondjak, jól esett a térdeimnek.

-Fenébe!

Feljebb húzom a nadrágot és mindkét térdemen horzsolás látszódik.

-Jól vagy?

A barna szempárba bámulok. Seokjinnel nézek farkasszemet. Oldalra nézek.

-Rendben vagyok ez csak egy kis horzsolás.

-Jobban oda kell figyelned magadra. Amúgy miért táncoltad a dalunkat?

Nem szóltam, csak elbicegtem a táskámig és a kenőcsöt kiszedve, kentem egy kicsit a horzsolásra.

-Ki vagy te?

-Az én nevem nem érdekes, nem kell velem foglalkozni.

-De igen kell és én fogok is veled foglalkozni!

Az ajtó kicsapódott és ilyetten néztünk az igazgatóra. Ő meg döbbenten nézett körül.

-Hol vannak a többiek? Délután kettőtől hétig táncpróbátok van! Mindkettő az irodámba!

Szótlanul mentünk ki egymás mellett. A folyosón a döbbent BTS jön szembe. A férfi rájuk mutatva utasítja őket, hogy menjenek próbálni, majd valamikor Seokjin is becsatlakozik. Az irodában Jin mellett foglalok helyet, Bang úr előtt.

-J! Hol vannak a lányok?

Gondolkozok, hogy eláruljam-e neki. Jin rám néz és bólint. Nem tudom, de van valami megnyugtató csillogás a szemében. Nagy levegőt veszek és beszélni kezdek.

-Nem szoktak bejönni, mert feleslegesnek tartják. A ruhapróbákon, fellépéseken és interjúkon jelennek meg. Ez azóta tart, mióta nem jön le megnézni minket, hogyan haladunk.

-Ilyenkor hol tartózkodnak?

-A lakásban leginkább, de néha csajos napot is tartanak és vásárolnak.

Az igazgató valakit hívott. Nemsokára a menedzserem jelent meg a lányokkal együtt. Le akartak ülni a kanapéra, de a férfi rájuk szólt, hogy maradjanak állva.

-Hol voltatok lányok? Próbátok volt és csak J-t találtam a teremben.

A leader rám nézett és a mellettem ülő Jinre.

-A bandának fontos dolga akadt ezért mi nem vettünk részt a próbán.

-Az EGÉSZ bandának dolga volt, de J itt volt és ő is a banda tagja, másképp a maknae és a dal- és zeneszerzőtök. Ő neki is menni kellett volna. Mi volt az a fontos dolog, hogy ő nem tudott menni?

-Azt mondta nem akar velünk jönni és inkább gyakorol.

-A fontos dolgot nem mondtad.

Nem szóltak. A csendet az igazgatóhelyettes törte meg.

-Meg van, amit kért.

-Hozza csak.

A férfi balján megállt és átnyújtotta a papírokat.

-A hét bankszámlát minden hónapban használták. Hatot csak ruha boltban és egyet, amin alig maradt pénz jelenleg mínuszban áll élelmiszer boltban és bérleti díj befizetésre használták. Semmi másra. A havi vásárlások is elmaradtak, amik rendszeresek voltak.

-Kinek a számlája az?

-J-é. Május óta megy ez.

-Májusban már nem jártam a próbátokra. Ti vagy J mondja el az igazságot? Most még dönthettek.

Egymásra néznek és bólintanak.

-J a mi számlánkról vásárolt magának. A pénzéből egy kicsit adott nekünk.

Szememet lehunytam és azon gondolkodtam, hogyan kerültem én hat buta mellé.

-Helytelen válasz. J nem ilyen. Közületek ő az, aki nagyon spórolós és sose hagyna ki egy havi vásárlást kivéve, ha nincs pénze. Azt is tudjuk, honnan utaltak le pénzt a számláról?

-Igen. A hat lány telefonjáról mindenki. Ezzel kapcsolatban már a bank fel is keresett. Szóltam nekik július elején, hogy figyeljék a számlát.

-Hogy érti, hogy helytelen a válaszunk uram?!

Rájuk nézett és a fejét csóválta.

-A maknae nem foglalkozhat nagy összeggel ezért van egy gondviselője a banknál, akinek egy másik számlájára helyezzük a pénzt. Amit ti levettetek az a Big Hit-ten kívüli munkájából szerezte. A gondviselő jelezte, hogy az itteni számlájáról vett le pénzt, hogy gyógyszert és egyéb dolgokat tudjon magának venni. Másik. A fontos dolog szerintem az volt, hogy a lakásotokban pihentek. A kamerák mit vettek, fel, mikor voltak itt próba időszakban?

Fordult a helyettes felé.

-Próbák előtt elmentek és után jöttek csak vissza, de akkor is ruha próba, fontos megbeszélnivalók fellépéssel kapcsolatban és a számok felvétele, de ilyenkor J sose volt jelen.

Felém fordult.

-Azokat direkt hagytam ki, hogy aludni tudjak, vagy csak ihlettem lett és valami csendes helyen bújtam el írni.

-Gondolhattam volna. Az ügynökségen kívüli munkáidat felmondod és elköltözöl a lányoktól. Nemsokára debütálni fog megint egy lány csapat, de kevesebben vannak még. A tárgyalások még folynak, hogy hányan is legyenek benne. A mostani bandát feloszlatom és a hat lány gyakornokok lesznek újfent, ha meg valamelyik ügyes és tehetséges gyakornokot fognak felhasználni a jobb eredményekért, akkor ki is rúgom önöket. A menedzsert pedig megkérném, hogy pakolja össze a dolgait és menjen el. Azonnali hatállyal ki van rúgva. Mehetnek!

A társaság szó nélkül távozott. Én azt sem tudtam, hogy mit higgyek.

-Rendben vagy J? Falfehér az arcod.

-Asszem megvagyok.

Fáradt sóhajt eresztve hunytam le a szemem.

-A lányok milyenek a bandában? Lehet velük dolgozni vagy hasonlítanak rájuk.

Mutattam oda, ahol ők álltak.

-Nem. Inkább rád hasonlítanak. A bandában van még egy dal-és zeneszerző. Mindenkinek van munkája. Később bemutatlak nekik, de most van fontosabb dolgunk is. Egy kórházi leleted hasonlítod egy itt lévő idol-iéhoz. Megvizsgálták a DNS-eket és egyezik. Van egy bátyád, aki egyben a gondviselőd.

Jinre néztem. Egy dolog miatt volt itt velem.

-SeokJin azért volt itt, mert ő a gondviselőm és hogy tudjon mi történt idebent egyben bátyám. Mégis, melyik szülő miatt vagyunk testvérek?

-Mindkettőtől. Kiskorodban elraboltak téged tőlünk. A kinézeted azért hasonlít az európaiakéhoz, mert az egyik ágon volt európai házasság is és rajtad ütött ki.

-Mióta tudják?

-Május óta. Azóta SeokJin figyeli a számlád.

-Már értem, hogy miért volt jelszó cserém.

-Igen. Valaki már összepakolta a dolgaidat és a BTS dormjában laksz addig, míg nem illeszkedtél be a bandába. A lányokkal fogsz próbálni, illetve a bátyádhoz is bemehetsz. A stúdiód RM, J-Hope és Suga mellé kerül. Ennyi, mehetek is. Ma már nem kell próbálnod J. Szép napot!

Már kint is az irodából. Jin a vállamat átkarolva vezeted a saját próba termükbe. Bent nagyban veszekedtek valamin. Jimin és Hoseok. Értetlenül néztem, hogy a többi fiú inkább némán ül és nézi a veszekedő párost.

-Itt meg mégis mi folyik?

Mindenki felénk kapta a fejét. NamJoon kérdőn fordult Jin felé.

-Ő kicsoda és mit keres itt? Nem hozunk ide gyakornokokat és más bandák tagjait!

A bátyám arca vöröslött. Jobnak láttam lelépni.

-Én most megyek Jin. A stúdióban leszek.

És már el is tűntem. Szerintem feleszmélni sem volt ideje. Meg kerestem az új helyemet. Tényleg a három fiú közé kaptam. Benyitottam és a helyiség hasonlított a régire, de itt modernebb felszereltség volt. Leültem a székbe és beizzítottam a pultot. A táskámból (amit nem tudok, hogyan került ide), kihalásztam a pendrive-t és csatlakoztattam a géphez. Az eddigi munkáimat átnéztem és kicsit csiszoltam rajtuk. Délután ötkor a BTS menedzsere kopogtat. A zenét leállítom és a fülest a nyakamba akasztom.

-Jó napot!

Int egyet és a kanapén helyet foglal. Körbe néz aztán a szemembe.

-Az igazgató mindent elmondott nekem. Te Kim SeokJun vagy Kim SeokJin kishúga, akit elraboltak a családtól. Az előbbi bandát feloszlatták, téged meg egy másikhoz helyeznek és amíg nem erős a kapcsolatod velük, addig a fiúkkal laksz. Nekem tetszik az ötlet, mert mostanában elszaladt velük a ló és te rendbe tudnád őket hozni. A bátyáddal már semmi dolgod sincs, de azzal a hattal nem kispálya lesz. Szerinted van elég merszed vagy beilyetsz.

Egy kicsit félek tőlük, de nem adhatom meg nekik azt az örömöt, hogy inkább elkerülöm őket és menekülök előlűk.

-Nem fogok megijedni hat hülyétől.

Morogtam.

-Örülök. Most menjünk, mert rád várnak.

Bólintottam és elkezdtem menteni a munkámat és kikapcsoltam a felszerelést. A fülembe a fülhallgatómat raktam és csatlakoztattam a telefonhoz. A kész dalokat hallgattam.

Az épület előtt állt négy autó. Az utolsóba ültem és ott a bátyám várt. Intettem és lehunytam a szemem. A kezemmel a combomon doboltam a zene ütemére. Nem tudom mennyit utaztam, de csak arra reagálok, hogy valaki ölbe kapott. Meglepődve kapaszkodom Jin nyakába.

-Nem figyeltél rám, én pedig be akarok menni.

-Most már letehetsz.

-Nem!

És futni kezdett velem néha elengedve engem.

-NEE! AZONNAL TEGYÉL LE!

Ő csak vigyorogva dobott a kanapéra. Ahogy lehuppantam a csatlakoztató kiesett a telefonból és üvölteni kezdett a telefonom. Gyorsan kikapcsoltam és lejjebb vettem a hangját. A rapperek persze meghallották és a nappaliba jöttek. A leader érdeklődve nézett engem.

-Mit keresel megint itt?

Jinre néztem.

-Nem mondtad el nekik?

-Meg akartalak várni vele. Még anyáéknak is szólni akarok rólad.

-Nem elég, hogy felhívod őket?

-Ezt te sem hitted komolyan. Holnap velük vacsorázunk és elmondjuk nekik.

Sóhajtottam és lehunytam a szemem. Már nagyon fáradt voltam. Majdnem elaludtam, de a telefonom megszólalt. A képernyőt megnézve találtam szembe magam a stylest nevével. Fogadtam a hívást.

-Itt J! Mondjad.

-Igaz a hír, hogy holnaptól nem kell azzal a hat beképzelt libával dolgoznunk?

-Te ilyeneket hol hallasz?

-Az egész épület hallotta őket, hogy téged szidnak, mert miattad lettek gyakornokok és képzeld! Két lány, akik nemsokára debütálnak, megvédtek téged! Rendesen ki lettek oktatva. Banda cseréd lesz?

-Egy. Pletykás vagy. Kettő. Igen, bandát váltok. Három. Nem biztos, hogy ők azok és senkinek se áruld el azt, amit mondtam.

-Rendicsek! Holnap hánykor mész vásárolni? Megyek veled.

-Reggel be kell mennem egy koreográfiát gyakorolni, mert sehogy sem megy az egyik forgás. Ebéd után megfelelő lesz, ha elindulunk az épülettől?

-Persze! Most már hagylak pihenni. Szia!

-Szia!

A telefont elemeltem a fülemtől. Jin a konyhából hívott vacsorázni mindenkit. A telefont magammal véve leültem a bátyám jóbbjára. Előttem Jimin, a jobbomon Taehyung ült. A telefont a combom alá raktam. Amikor mindenki leült, rám néztek. Jinnel összenéztünk és bólintottam.

-Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy miért van velünk egy lány.

-Nagyon. Ráadásul egy nagyon csúnya lány, hogy lett egyáltalán gyakornok.

Suga szavai a szívembe markoltak. Nem mutattam ki, hogy nagyon fájtak, amiket mondott. Jin megint mérges lett.

-Szeretném nektek bemutatni a húgomat Kim SeokJun-t. Átmenetileg fog nálunk lakni, míg az új bandájával nem rendeződik a helyzet. Mondanám, hogy ismerjétek meg, de inkább kerüljétek.

A végét már morogta. A tagok meglepődött arccal néztek engem. A rapper szóra nyitotta a száját és én jobbnak láttam elmenni az asztaltól.

-Jin én inkább elmennék aludni. Nem vagyok éhes.

-Rendben. Az emeleten az ajtókon táblák vannak, keresd meg a nevemet. Velem leszel egyszobában. A fürdőt szerintem megtalálod. Van rajta egy tábla, hogy foglalt-e. Majd forgasd el.

Bólintottam és felmentem. A szobában csak egy francia ágy volt. A bőröndömből kiszedtem egy toppot, fehér trikót, fekete hosszú hosszúnadrágot és törölközőt.

Az ajtón elforgattam a táblát és bezártam az ajtót. Jó volt egy forró zuhanyt venni. Miután felöltöztem vissza mentem a szobába. A laptoptáskámat magamhoz véve az asztalhoz ültem és beüzemeltem a gépem. A rajta lévő számokat nem akartam publikálni, azok csak szórakozásból lettek. Az ihlet megint elkapott és elkezdtem zenét készíteni. Fél óra alatt meg is voltam az alappal. A mikrofont csatlakoztattam és neki álltam énekelni. A címe. Félig ördög, félig angyal.

A végén összevágtam, hogy passzoljanak egymáshoz és kikapcsoltam a laptopot. Nagyot ugrok a tesóm hangjára.

-Gyönyörű hangod van. Értem, hogy az igazgató, miért akart debütáltatni téged. Szóló karriert nem akarsz?

-Nem. Az nem én lennék. Én bandában akarok énekelni. Több hang hangzása valami boldogsággal tölt el. Nem akarok középpontban lenni. Megosztott figyelmet szeretnék. Sokat voltam egyedül. A színpadon már nem akarok egyedül lenni.

-Milyen gyerekkorod volt?

-Nem akarok róla beszélni. Felejteni szeretnék.

A beszélgetést lezárva befeküdtem az ágyba és lehunytam a szemem. Az álmosság rögtön elkapott.

Reggel hétkor fent voltam. Előbányásztam a bőröndből fekete spagetti pántos felsőt és combközépig érő farmer shortot. A fürdő foglalt volt, szóval vártam. Két perc múlva Jungkook jött ki. Köszöntem neki és elfoglaltam a helyiséget. Fésülködés, fogmosás és öltözés végeztével kimentem. A szobában még előkerestem a szemüvegem és lementem. Senki sem volt lent, ezért készítettem reggelit mindenkinek. Jól tettem, mert nemsokára kapkodás és futás zajai ütötték meg a fülemet. Becsomagoltam a reggelit nekik és én is készülni kezdtem. A táskámat magamhoz vettem, amiben a dolgaim voltak és a cipőmet felvéve az ajtóban vártam őket. Ahogy mentek ki az ajtón, úgy adogattam a kajás zacskókat. Jin utoljára maradt. Az ajtót bezárva a kisbuszhoz mentünk. A sofőr mögötti részen foglaltunk helyet. Mellettem Hoseok ült. A menedzser hátrafordult a sofőr ülésből.

-Ma ismerkedsz a bandával utána szabad vagy. Lili beszélt a főnökséggel. Nagyon legyetek majd óvatosak. Még nem hallottak énekelni, de nagy kedvenc vagy így is. Srácok, ti délutánig próbáljátok az új számot. Jin, te különösképp.

-Azt is mondhatnád, hogy aludjak a teremben.

-Nem kell mondanom, mondod te.

A kocsiban ülők csak nevettek.

-Bent maradhatok veled gyakorolni Jin. Túlteng bennem az energia, úgy is csak forgolódnék este.

Rögtön felvidult az arca.

-Tesós táncpróba. Örülök.

-Szerintem ne örülj! Biztos olyan szinten van, mint te.

Jimin mondata után hangos kacagásban törnek ki.

-Nagyszájú Park Jiminnek pedig azért nagy a szája, mert nem tud eleget beszélni egy nap, hogy kifáradjon a szája. Inkább segítenél a bátyámnak, és nem cikizni. Attól, hogy te poénnak szántad, attól neki még rosszul esett. Előbb gondolkozz, utána beszélj, mert ha így folytatod mindenkit elüldözöl a közeledből. A magányt akkor fogod észrevenni, mikor nincs mit csinálnod szabadidődben.

A száját becsukta és meg sem szólalt az épületig. Ott egy kis újságírok hada várakozott. Mielőtt kiszálltam volna a járműből a fejemre raktam a sapkámat. Jinnel az oldalamon sétáltam volna az ajtóig, de az újságírok úgy döntöttek, hogy engem vesznek célba.

-J! Igaz, hogy bandát váltasz? Folytatni fogod még Alexként a munkáidat? Kérlek válaszolj?

-Alex! Miért a BTS-sel érkeztél a Big Hit-hez? Összejöttél valamelyikükkel?

Jintől leváltam és megálltam.

-Nemsokára választ fogok adni önöknek, de most fontos dolgom van. Ne aggódjanak. Mindenről tudni fognak.

A végszóval beléptem az ajtón. Ahogy beléptem, már várt az igazgató.

-Egy óra múlva interjún veszel részt. Interneten keresztül közvetítünk. A V live-ot használjuk majd, most menj a próbaterembe és ismerkedj a bandával.

-Rendben. A bátyám?

-Próbál. Ismerkedés előtt benézhetnél, mert kicsit ideges volt, mikor nem jöttél be vele.

-Megyek is! Viszlát!

A megfelelő ajtón bekopogtam és bementem. A tanár mosolyogva fogadott.

-Nyugodtan gyere be. Beszélned kéne Jinnel, mert nincs formájában.

A morcos fiúhoz sétáltam.

-Nagyon haragszol rám?

-Nagyon haragszom! Mikor akartad elmondani, hogy te vagy Alex a fiú, ki a legjobb mixeket készíti? Az egyik videódban kritizáltad a bandát is?

Mérhetetlenül mérges lettem.

-Végig nézted egyáltalán az utána következő részt?! Rögtön utána töltöttem fel még egyet!

-Nem érdekel az a szemét. Kár, hogy a testvérem vagy!

Lefagytam. Nem szóltam semmit, csak elfordultam és kimentem. A terem felé vettem az irányt. Nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtót. Bent négy lány beszélgetett. Rögtön csend telepedett a helyiségre. Táskámat ledobva ültem közéjük. Tíz perc telt el és csak sugdolóznak. Inkább a stúdióba mentem. Lehet, el kellene azon gondolkodnom, azon, hogy inkább szólóba leszek. Senki sem akar velem barátkozni. Mérgemben elindítottam egy random számot és minden érzelmemet beleadtam. Minden sérelmem elpárolgott, mire végeztem. Az egyik dolgozó is szólt, hogy idő van. A próbateremben a kamera már állt. A lányok is érdeklődve figyeltek. A hátamat a falnak támasztva leültem.

-Beszélhetsz Alexről, a testvéredről és a karrieredről. Kamera indul.

Az operatőr nem lacafacázott.

-Sziasztok! J vagyok, de Alexként is ismertek, mint a mix királyt vagy, aki bandákról készít videókat. Elősször is azért jelentkezek, mert a banda, amiben debütáltam volna, feloszlott. Debütálni fogok, de egy másik bandában. A második ok pedig, hogy felfüggesztem az Alexet. Nem tudom, mikor fogom folytatni, lehet nem is fogom. Ennyit szerettem volna mondani. Bye-Bye!

A felvétel véget ért. Mindenki megbénult. Nem szóltam semmit, csak elsétáltam. A stylist szobához mentem és Lilit elkérve rángattam magammal vásárolni.

-Hova ez a nagy sietség? Arról volt szó, hogy később megyünk. Most csak tíz óra van és mi az, hogy felfügeszted Alexet?

-Pocsék hangulatom van. Nem akarom, hogy a nézőimre is átragadjon a kedvem.

-Jól van, jól van.

Az út szótlanul telt. Elősször ruhákat vettünk és könyveket. Utoljára mentünk a kórházba. Az orvos, amint meglátott ordibált velem egy sort, utána felírta a gyógyszert és utamra engedett. Az orvosságot megvéve a szállásra mentem. Lenge fehér trikót és zöld térdig érő fiúnadrágot felvéve főzni kezdtem. A mosást is elindítottam. Mire végeztem négy óra volt. Közbe még takarítottam is. Pár falatot legyűrtem a torkomon és a laptopomat bekapcsolva dolgozni kezdtem, de most hivatalos számokon. A közösségi oldalaimon néhányan meg kérdezték, hogy mi bánt engem, mert nem tudom őket átverni, lehet látni az arcomon, hogy bánt valami. Félig az igazságot írtam nekik, hogy új banda és új kötelezettségek. Meg kell szoknom és hogy nincs ötletem új részre és mixre. Ezzel végeztem és a srácok is befutottak. Szerencsétlenségemre a menedzser is bejött. Meg akartam mozdulni, de rám parancsolt, hogy maradjak. A tagok vállat vonva neki álltak enni. A testvérem is. Közömbösség álarcát felvéve vártam.

-Mit gondoltál, hogy elmész, de Alexet is megsemmisíted? Az ügynökség őrjöng! Felelőtlenség volt az tőled!

-Ők kérték, hogy Alexről és a bandáról beszéljek! Megtettem? Megtettem!

-Volt még egy valaki, akiről beszélhettél volna, de nem tetted. Miért nem?

-Mert ő nem a családom része. Már nem.

-Egyedül fogsz maradni megint. Jó ez neked?

-Nem, de nincs más választásom. Sosincs.

A szobában összeszedtem a holmimat és elindultam a fürdőbe.

Mindenki fürdött már és alváshoz készülődtünk. Jin rám sem nézett. Előkerestem egy párnát és elfeküdtem a kanapén. Nem tudom mikor aludtam el, de reggel iszonyúan fájt a fejem. A konyha közelébe se mentem. A telefonomat magamhoz véve kértem meg Lilit, hogy hozzon be fejfájás csillapítót. Nyár volt mégis hosszúnadrág és póló. Nem vártam meg a fiúkat, busszal mentem. A próbatermet gyorsan elfoglaltam és gyakorolni kezdtem. Órákon keresztül próbáltam. Közben Lili is meghozta a gyógyszert, de nem hatott. Forgott velem a világ. Elfeküdtem a padlón az oldalamon. Nem éreztem jól magam. Felhívtam Honjont, hogy jöjjön a próbaterembe, mert rosszul vagyok és nem tudok mozdulni. Tegnap beírtam a telefonszámukat. A leader egy percen belül itt is volt. Letérdelt mellém és a kezét a homlokomhoz emelte.

-Tűz forró a homlokod. Meg tudsz mozdulni vagy most jobb így?

-Így jobb.

A levegőt kapkodni kezdtem.

-Hívok mentőt. Be kell vinni a kórházba.

Elmondtam, hogy melyik orvost kell kérni. Kábult állapotomban nem nagyon tudtam a külvilágra figyelni. A mentősök, ahogy sietnek velem a folyosókon az autóig, a dolgozók rémült pillantásai és ennyi. Honjon végig fogta a kezem, ahányszor magamhoz tértem. Jelenleg magamnál vagyok és várom az orvost. Az ajtó kirobban. A lányok esnek kelnek be rajta. Amikor meglátják, hogy magamnál vagyok, a nyakamba csimpaszkodnak. Lisha a fejemet mossa, hogy betegen sose merjek többet az épület közelébe menni. Hat percig mondta a magáét.

-A holmidat átvittük a lakásunkba. Egyedül vagy a szobában, de a földön még van hely, ha kell.

-Nagyon vicces vagy Lilla. Majd alszok az ágyadban, te meg a földön. Szerintem aludtál már ott kényelmes lesz a hátadnak. Nem lesz S alakú.

-Lehet megfogadom a tanácsodat.

-Örülök. Tudtok valamit, hogy mikor engednek ki innen?

-Csak holnap reggel. Két napig voltál kiütve a láztól és a gyógyszerektől.

-Köszönöm Rin az információt. Voltak látogatóim?

-Csak mi a stylist lány és egy menedzser. Az igazgató pedig érdeklődött felőled. Egy hét kényszerpihenőre küldenek. Szóval nem táncolnod próbákon, elég nézni a szerencsétlenségünket.

-Nem hinném, hogy szerencsétlenek vagytok. Kellő odafigyelés és próba, aztán ügyesebbek lesztek, mint most.

-Nem kell a bók, a végén elpirulok még.

Az arcát takarja pirongodva.

-Hány óra van?

-Délután kettő. Szólok az orvosnak.

Az orvos megvizsgált és elmondta, hogy sok pihenésre van szükségem, a próbákat hanyagoljam. A gyógyszereket is meg kaptam. Persze a szidást most sem úszhattam meg. Lehajtott fejjel hallgattam, hogy sose tudok oda figyelni magamra, meg egy félévben háromszor tuti bent éjszakázok a korházban. A végét letudta, hogy ne is lásson a következő vizsgálatik és kiment. A lányok három órát maradtak utána hazamentek. A telefonomat felnyitva Lilitől három nemfogadott hívás díszelgett. Az első csörgés után felvette. Beszélgettünk pár percet, utána letettük. Az éjszaka nem volt semmi érdekes. A két napi alvás miatt nem nagyon voltam fáradt. Olyan hajnali három fele sikerült elaludnom. Reggel az orvosom keltett, hogy itt van a gondviselőm. A gyomrom összement. A leader tegnap hozott be nekem ruhát. Fehér nyakba kötős egybe ruha és fehér szandál. A hajamat kifésültem és hagytam szabadon. Az ágyra ülve vártam. Nemsokára az orvos és Jin lépett a szobába.

-A húgának elmondtam, de önnek is mondom, hogy a próbákat kerülje, ha az fizikai és a gyógyszereket rendszeresen szedje, de ha megint rosszul van hozzák vissza.

-Nem azt mondta, hogy csak a következő vizsgálatig nem akar látni?

A legártatlanabb arccal néztem.

-Nagyon mókás kedvedben vagy Nikoletta, de az egészséged fontosabb.

A szememet forgattam és a táskámhoz mentem. Elköszöntünk és a bejárathoz sétáltunk. A fülhallgatómat a fülembe dugva mentem mellette. Nem akartam néma csendet kettőnk között. Kint a fekete busz várt minket, benne a BTS. Középen helyet foglaltam, mint múltkor.

-J! Szedd ki a füledből a fülhallgatót.

Nehezen, de megtettem a menedzser kérését.

-Kivettem.

-Örülök. A céghez megyünk. Az igazgató szeretne veled beszélni. aztán szabad vagy. A lányok ma stúdióznak, de be is mehetsz hozzájuk. Ebben a két napban két órát nálad töltöttek és a holmidat is átvitték a lakásukba, szóval ma már velük mész haza. A banda a mostani létszámban fog debütálni. A szerepeket majd ti megbeszélitek, de remélem nemsokára Alexet felszabadítod a pihenőről, mert valaki nagyon szeretne vele interjút készíteni.

-Ki lenne az?

-Az egyik hírcsatorna szeretne.

-Gondolom, hogy melyik. Szólj nekik, hogy jönnek majd egy szívességgel. Megint.

-Rendben.

Az épületig minden rendben telt, de megint újságírók vártak ránk. Most egyedül mentem az épületig.

-J! Igaz, hogy van egy vérszerinti bátyád, aki idol az ügynökségen? Kérem az igazat mondja, és ne jöjjön azzal, hogy majd adnak ki közleményt!

-Kezdenek kiismerni engem és nincsen bátyám, egyke voltam és vagyok még most is. Viszlát!

Most senki sem várt a recepción. Az ajtón bekopogva lépek az irodába. Bang úr legyint, én meg a székben foglalok helyet.

-Megértem mit miért tettél, de örülnék, ha felfednéd most már az igazi színpad neved és Alex korlátozását is feloldanád.

-Rendben.

-Az állapotodról értesítettek engem. Debütálni három hét múlva fogtok, addigra rakjatok össze egy albumot.

-Értettem. Az lenne a legjobb, hogy V-live-ot indítunk. A ruháink legyenek azonosak, hogy az összetartozást mutassa, de egyedi is egyben. A rajongók kérdést is tehetnének fel.

-Nem is rossz ötlet.

-Én mondtam.

-A jókedved nem marad sokáig meg. Valahogyan kiszivárgott, hogy van egy testvéred. Ezekben a percekben közlik a sajtóval az igazat. A szüleitek tudnak rólad, szóval készülj fel.

-Reméltem lesz egy kis nyugtom, de nem jött össze. A teremben leszek.

-A videót még ma elkészítitek. Viszlát!

A teremben a lányokkal neki álltunk megbeszélni a teendőket. Nagyon meglepődtek, mikor elárultam a színpad nevem.

-AxelJ. Illik hozzák. Az Alex és J összetétele. Megmondanád nekem, hogy miért lett fiúneved?

-A viselkedésem miatt. Az árvaházban raggat rajtam az Alex. A J a rap versenyek miatt. Az árvaház egyetlen gyereke, ki kilóg a sorból és a neve is meghökkentő.

-Szerették ott élni?

-Nem. Senki sem akart velem barátkozni egyedül egy nagyobb fiú, akit bátyámnak tekintettem. Mindig vele voltam és ő is nekem. A dolgozók is testvérként kezeltek minket, de betöltötte a 18-at és lelépett. Nem keresett, teljesen elfelejtett, én meg lemondtam arról, hogy valakit megint közel engedjek magamhoz. Örültem, hogy kikerültem onnan.

-Tudtommal senki sem fogadott örökbe, de te mégis máshol éltél eddig.

-Felvettek a Big Hithez. Vállalták értem a felelősséget.

-Most meg van bátyád és szüleid is.

-Bátyám nincs. Kereken közölte velem, hogy nem akarja a testvéri kapcsot az egyik videóm miatt. Meg se nézte a folytatást, amiben dicsérem őket, hogy a hibáikat igyekeznek kijavítani, hogy következő alkalommal ne vétség el megint. Sokan bántották őket szóban, de nem adták fel. Van bennük akaraterő. Csodálom őket ezért. Miattuk döntöttem úgy, hogy idol akarok lenni.

-Ki a példa képed?

-Természetesen a bátyám volt. A rapperek közül Suga, de most már nem akarok rájuk így tekinteni. A viselkedésük, ahogyan velem beszéltek, pedig nem is ismertek. ítélkeztek mielőtt megismertek volna. Ráadásul az igazi szüleimmel is meg kell ismerkednem egyedül. Reméltem, hogy Jin velem lesz, de kerülni fog, hogy semmi köze se legyen hozzám.

-A menedzserük mondott nekem olyat, hogy ne hagyjunk téged egyedül. Most már értem miért.

-Kiskorodban eleget voltál egy magad, megérdemled a társaságot.

-Innentől, akkor muszáj lesz megviccelnem a közelemben élőket.

-Azt is mondta, hogy nagy móka mester is vagy.

A felállás maradt annyi kivétellel, hogy a maknae én vagyok és két dal- és zeneszerző erősíti a bandát. A félig nyitott ajtón keresztül egy személy hallgatta a beszélgetést. Nemsokára nagy meglepetésben volt része.

¨¨¨

Az este nagyon jól telt a lányokkal. Felszabadultnak érzem magam. Az épületben, ahogy beléptünk Suga stúdiójába küldenek engem. Éppen kopognak, mikor az ajtó kinyílik és RP jön ki rajta. Intek és belépek a helyiségbe. Yoongi a pulthoz int. Megállok mellette.

-Mit szeretnél tőlem?

-Bocsánatot kérni. Nem kellett volna ítélkeznem. Alkotói válságba kerültem és sehogy sem tudom most magamat kifejezni. Rajtad töltöttem ki a haragomat. Arra gondoltam nincs-e kedved segíteni nekem. A mixeid nagyon jók és szerintem jót tenni nekem a társaságod.

-Nem hinném. Te sántikálsz valamiben.

Ártatlan arcot próbált mutatni, de nem igazán jött össze neki. Kifejezéstelen képpel bámultam tovább.

-Igen. Beszéltem a bátyáddal és rájött, hogy hibázott, de a banda többi tagja is. Meg tudnál nekünk bocsátani? Jiminnen kívül mindenkinek. Nekem most mennem kell, de délután ráérek. Szia!

-Szia!

A folyosó végén elhaladva jöttek szembe a bátyámék. Jiminen kívül, aki bús arccal ment a tagok között, mindenki mosolygott. Furcsán néztem őket, de nem is foglalkoztam velük. Elmentem mellettük és a lányokhoz mentem. A dalaim közül néhányat átalakítottunk és a Vlive-ot is megcsináltuk. Délután a stúdiókhoz mentem a megbeszéltek szerint, de a rapperrel a maknae lyne idősebb tagja is ott volt.

-Kell egy férfi vokalista is, és az ő hangja lenne a legjobb benne.

-Rendben. Most engedj oda, hadd varázsoljak hipp-hopp egy alapot.

-Na de Axel! Ez az én helyem!

-Igen, de te kérted a segítségem, én csak segítek neked.

Nevetett és a térdére ültettet. Két percen belül egy ütős alapot hallgatunk.

-Nem vagy semmi.

-Tisztában vagyok vele. Jimin, te milyen dalra gondoltál.

-Nem is tudom. Pergősre, de egyben lassúra is. Lehessen rá táncolni.

Két óra múlva egy kész dalt hallgatunk.

-Szerintem csiszoljunk rajta, utána irány haza. Hozok innit. Kértek?

-Vizet.

-Én is hyung.

-Rendben.

Éreztem, hogy Jimin figyel. Felé fordítottam a fejem és a tekintetünk össze kapcsolódott.

-Igazad volt. Egyedül érzem magam mostanában és a fiúkat sem akartam terhelni a gondjaimmal. Rajtuk vezettem le a feszültséget. Veled azért voltam gonoszabb, mert tetszel nekem.

Az arca kipirosodott. Elé álltam. A szeme igazat tükrözött.

-Nem tudok haragudni a biasomra.

Arcán nagy vigyorral pörgetett a levegőben. Mikor a földre rakott megcsókolt. Az ajtóban szóló fütty koncertkór váltunk csak el. A bandák csak vigyorogtak, Jin pedig sokkolva bámult maga elé.

-Örömmel mutatom be Kim SeokJun-t a barátnőmet. Jin, mostantól a sógorom vagy.

Jin feleszmélve végig kergette a fiút. Innentől mindenkönnyebb lett számomra. A szüleimmel megismerkedtem, a bandánk debütált LittleHope néven, én meg boldog vagyok a családommal és a barátommal, Jiminnel.    

Vote ha tetszik és még gondolkodom azon, hogy a bandában lévő lányokkal is írok részt.