-Siess Hoonjon! A maknae lyne már a stúdióban van és kitudja mire vetemednek míg nem vagyunk ott.

-Nyugodj meg Lisha! Ameddig a stúdióban vannak, nem fognak hülyeséget művelni. Főleg, hogy Jun élve ásná el Lillát, ha valami baja lesz a felszerelésének.

Kim Seok Jun nemrég csatlakozott hozzánk. Eleinte nem nagyon akartam, hogy legyen még egy tagunk, hiszen bárkit berakhattak hozzánk, mint egy pláza cicát, aki a középpontban akar lenni egyfolytában, hogy minket elnyomjon, de Jun azt akarja, hogy mindenki együtt tünjőn ki. Neki van egy másik színpad neve, amin remixeket készít és ott bőven elég egyedül színpadra állnia. Most már társakra vágyik. A másik ok, hogy örülök a jelenlétének az, hogy segít a dalokban. A segítségének hála sikerült csiszolni a dalokon és egy sokkal pörgősebb, fülbe mászóbb lett. Ma csak finomítunk még rajta utána a vokalisták rappet, a rapperek vokált gyakorolnak. Egyedül Junnak mindegy, mert ebben a kettőben nagyon erős. Mondhatni mindenes.

Fordulnák a stúdiók folyosójára, de valakinek neki ütközők. A fenekemet és a fejemet fájlalom.

-Most a falnak mentem vagy valaki szikladarabnak készül.

-Nem vagyok se fal, se szikladarab, csak sokat eddzek. Jól vagy Hoonjon?

Felnézve Namjoon térdel előttem. Az arcom kipirul én meg inkább a padlót nézem.

-Meg vagyok. Bocs, hogy neked mentem.

-Nekem is oda kellett volna figyelnem. Dalt vesztek fel, hogy ennyire siettél?

-Már csak finomítunk, aztán gyakorlás.

Lábra állok és leporlom a nadrágom.

-Az a gyakorlás szó nagyon fájdalmasan mondtad. Ellentétek?

-Igen. Valami kifogással ellógnék, de leaderként nem tehetem meg és Lilla is lelépne nem sokkal utánam és neki van mit gyakorolnia.

-Halottam rappelni. Sokkal szebb a hangja vokálként. Lelépésnek pedig. Kéne a segítséget. Egy duettet akarok veled. A hangod nagyon illik a dalhoz.

Ugye nem énekelnem kell?! Én rapper vagyok! Az ilyettség látszódhatott az arcomon.

-Rappelni kell és egy női hanggal sokkal szebb lenne. Benne vagy?

Nem is gondolkottam, igent mondtam.

-Gyere át, ha végeztetek.

-Rendben.

Belépve Jun birodalmába, rögtön letámadtak. Reménykedtem, hogy nem fognak hallgatózni.

-Valakinek randija lesz! Szólnom kell Jiminnek, hogy tartsa távol a fiúkat.

Már kapta volna elő a telefonját, de elvettem.

-Nem randizunk csak egy duettet fogok vele rappelni és kész. Nem kell rögtön komplikálni.

-Nonna, pedig nagyooooon összeilletek. Nem is értem, hogy miért nem vette észre a szépségedet, a humorodat és a cukiságod.

Lillára villámokat szórtam a szemeimmel. Tudta, hogy bajban van és inkább kimenekült a stúdióból. Lisha tapsolt.

-Kezdjünk neki.

Bólintottam. Egy óra alatt végeztünk is. Lillának azóta se híre se hamva. Valamiben mesterkedik.

-Nem aggódj Hoonjon. Távol fogom tőletek tartani. Junt nem is kell, hiszen Jiminnel gyakorolnak. Tudod, hogy Park közelében le se lehet lőni. Néha látom, hogy szívecskék lebegnek a feje felett.

Kacagva néztem a felfújt maknaera.

-Én kicsi cupidókat is látok, ha nagyon belemerülnek a másik szemének tanulmányozásába.

-GONOSZAAAAAK! Inkább indulj a randidra!

Végszóként kituszkolt a helyiségből és a folyosóra lökött. A nevetésemnek Lilla vetett véget, aki a sminkes táskájával futott felém. Namjoon ajtaját kinyitva száguldottam be és csaptam a lány órárra. A fiú értetlenül figyelt.

-A lányok megőrültek. Az egyiknek a feje fölött szívecskék repkednek, a másik ki akar nyírni, a harmadik még rendben van.

-Neked sokkal több bajod van három lánnyal, mint nekem hat fiúval.

-Örülj neki.

Mellé lépve néztem meg mit dolgozik. A duett refrénjének szövege volt megjelenítve. Elolvastam. Az állam is leesett.

-Ez fantasztikus! Mi lesz, ha többi is meg lesz?

-Remélem sláger. Valentin napon akarom meg jeleníteni. Alig van 12 nap. Ne vesztegessük az időnket akkor.

Körbe nézve széket kerestem.

-Nincs több szék. A fiúk tönkre szokták tenni, szóval csak egy hely maradt.

-Hol van az a.....

A derekamat elkapva a térdére ültetett. Homlokát a hátamnak támasztotta.

-Hoonjon. Segítenél össze jönni Lishával.

A szívem itt tört darabokra. Szóval neki Lisha jön be. A válaszadástól a telefonom mentett meg. Lilla neve villogott a kijelzőn. Gyors felvettem.

-Mondjad.

-Nonna! Kérlek gyere haza! Baj van!

-Mi történt és kivel?

-Lisha egyfolytában a szobájában sír és nem akar kijönni. Az ajtó pedig zárva nem tudok bemenni hozzá.

A táskámat a vállamra kapva sprinteltem a kijárat felé.

-Menj be a szobámba. Az ágyam melletti komód felső fiókjában vannak kulcsok. Az első számúzású kulcs nyitja a szobáját. Nemsokára otthon vagyok.

Gyorsan beültem a kocsimba és rögtön indultam is. Húsz perc múlva már az emeleten futottam végig. Az ajtót a falnak csapva nyitottam be. Az ablak alatt ültek. Lisha szeme ki sírva. Elé térdeltem és át öleltem.

-Itt vagyok csak mondj nevet lakhelyet és személyleírást.

-Jon. Nagy hibát vétettem ellened.

-Mit?

-Beleszerettem Namjoonba.

Leblokkoltam. A fiú érzései viszonzottak. Mivel nem szeretném látni, hogy minden reggel kisírt szemekkel jöjjön le reggelizni inkább lemondok a saját boldogságomról.

-Az érzéseidet viszonozni fogja. Szerintem még a stúdióban van. Tedd rendbe magad és beszélj vele. Mond meg neki, hogy alakítsa át a dalt a te hangodhoz. Nem fogok vele énekelni.

-Leader.

-Nem szeretnélek szomorúnak látni. Nem fogok küzdeni egy eleve veszet ügyért. Most már tünés.

Ragyogó mosollyal foglalta el a fürdőt és rontott ki rajta. Három perc alatt meg volt és eltűnt a lakásból. Mikor biztosra mentem, hogy nem jön vissza, elszomorottam. Lilla átölelt.

-Én most elmegyek sétálni, ha keresnének mond, hogy egy dalszövegen töröm a fejem, de Junnak és Lishának is ezt mond. A telefonom le lesz némítva.

-Értettem.

Magamra vettem a cipőmet és elindultam valamerre. Mikor fog a boldogság is rám találni. Talán soha. Szeretnék végre szeretni valakit, aki viszonozza is az érzést. Nem tudom mennyit sétálhattam, de már kezdett sötétedni. A telefonomat előhalászva a zsebemből Húsz nem fogadott hívás és hatvanegy üzenet. A legtöbb hívás és üzenet Lishától jött, hogy köszöni a bíztatást és hogy összejöttek. A maradék Jun és Lilla, de egy ismeretlen szám is szerepelt a hívások között. Nagyban gondolkodtam, hogy vajon ki lehet, mikor megint hívott. A kíváncsiság győzött és felvettem.

-Kim Hoon beszél.

-Végre, hogy felvetted a telefont. Kim Hoseok vagyok a BTS egyik tagja.

-Szia Hoseok! Mit szeretnél?

-Véletlenül nem találkoztál Jinnel? Nem találjuk sehol és mindenki őt keresi. Kapott egy üzenetet, utána se szó, se beszéd lelépett.

Már válaszóltam volni, mikor valaki megragadott a vállamnál fogva és hátra rántott. Nagyot sikítottam és leejtettem a telefont.

-Hoon. Nyisd ki a szemed.

Kinyitva Jin állt előttem. Reszketve fújtam ki a bent reket levegőt.

-A szívbajt hoztad rám. Mindenki téged keres. Mi miatt futottál el a srácoktól?

-Elősször menjünk egy melegebb helyre. Hideg van.

-Jó, de szólok Hoseoknak, hogy meg vagy.

A telefont a kezembe véve vágtam egy grimaszt.

-Ezzel te tuti, hogy nem fogsz neki szólni. Bocsi.

-Semmi baj. Menjünk.

A kezemnél fogva elkezdett futni. Nem értettem, hogy hova ez a nagy siettség, mikor sikításokat halottam meg mögöttünk. Én is sietősebbre vettem a lépteimet. Egy kapun rontott be és zárta be azonnal.

-Gyorsan menjünk be.

Még mindig nem engedte el a kezem. Az ajtót becsukva, kulcsra is zárta.

-Hol vagyunk?

-A házamban. Mikor nem akarok a többiekkel lenni, akkor ide jövök és kiszellőztetem a fejem. Meg, ha el kell bújni hirtelen és a környéken vagyok, ide jövök. Gyere beljebb.

A cipőmet levéve, utána mentem. A falak színe fehér és halvány rózsaszín volt. Egy egyszerű kis ház, amiben ketten bőven elférnek. Jin egy fekete kapucnis pulcsit nyújtott felém.

-Vedd fel. Hideg van idebent, csak most kapcsolta be a fűtést.

Magamra kapva leültem a kanapéra.

-Most már elmondod, hogy mi miatt futottál el?

-Namjoon megírta, hogy összejött Lishával és mérges lettem. Tőlem kért tanácsot, hogy hogyan udvaroljon. Én azt hittem, hogy neked akar, de nem.

-Szerelmes vagy Lishába.

-Igen, de már mindegy. Gondolom te is azért tüntél el, mert szerelmes vagy Namjoonba, de ő nem viszonozza ezt.

-Igen. Egy kis egyedül létre vágytam, mert mikor újra találkozunk, ne lássa, hogy fáj őket együtt látnom.

Leült mellém és átölelt. Az eddig vissza folytot könnyeim most utat törtek maguknak. Úgy kapaszkodtam a fiú pólójába, mint ha az életem múlna rajta. Nem tudom meddig volt így, de én elálmosodtam és elaludtam. Mikor legközelebb kinyitom a szemem, akkor a fiú mellkasába bújva ébredek. Ő pedig átkarol és szorosan magához ölel. Az ablakon kinézve még sötét van. Inkább visszaraktam a fejem a fiú kezére és vissza aludtam. Legközelebb Jin ébresztget.

-Ébredj Hoon. A menedzser nemsokára itt van értünk és még zuhanyoznod meg reggelizned is kell valamit.

Nagy nehezen feltápászkodom. Meg mutatja hol van. Mikor végeztem, magamra kapom a kikészített ruhákat. Fehér póló és egy fekete melegítő nadrág. Le blatyogok a konyhába, ahol már egy megterített asztal vár.

-Van még húsz percünk mire a menedzser ide ér.

-Oksi. Jó étvágyat!

Két pirítost és egy lekvárost kenyért elpusztítva elpakolok az asztalról. Gyorsan elmosogatok magam után.

-Gyere Hoonjon! Itt van! A cipőt és a kabátot magamra kapva mentem ki az ajtón. Megvártam míg Jin bezárja az ajtót és az ujjait az enyémek közé kulcsolva húzott a kocsihoz. Éreztem, hogy az arcom égni kezd. Hátra ülve a kocsiba, a fiúk menedzsere fordul hátra az anyósülésről.

-Remélem tudjátok, hogy nagy bajban vagytok. Tegnap lefotóztak titeket, ahogy egymás kezét fogjátok és egy házba futtok be. Mindenki arról beszél, hogy együtt vagytok. A közösségi oldalaitok ezerrel futnak. Sokan shippelnek titeket és gratulálnak, de a legfurább, hogy alig van utálkozó üzenet. Valószínűleg előre tudták, hogy egyszer összejöttök, vagy csak simán nem érdekli őket a kapcsolatotok. Ennyi volt, amit tudnotok kell, de most már mondjátok el, hogy mi van köztetek.

Én az első eszembe jutó mondatott mondtam.

-Levegő.

Jin válla rázkódott a vissza folytot nevetéstől. A menedzser arca nem árult el semmit.

-Ti tényleg egymásnak vagytok teremtve.

Előre is fordúlt. Én csak egy grimaszt vágva fordúltam a fiú felé. A fülemhez hajolt.

-Én is ezt szoktam rávágni erre a kérdésre. Már kezd belőle elege lenni.

És egy puszit lehelt az arcomra. A Big Hit elé érve, újságírok várakoztak. Elősször Jin szállt ki, utána én. Magához ölelve mentünk be, nem is figyelve az újságírók kérdéseire. Az utunk a PD-nimhez vezetett. A székekre leülve vártuk az ítéletett.

-Gondolom a menedzser már elmondta, hogy mi történt, ameddig ti ketten eltüntetek és nem is szóltatok a bandátoknak. Jin te vagy az idősebb, nem tűnhetsz el kényed, kedved szerint. Rád s vonatkozik Hoonjon. Leaderként nem tűnhetsz el, bármikor szükségük lehet rád, ezért inkább Lisha lesz a vezetőtök. Ő mindig elérhető és nem okoz bajt. A kapcsolatotok nyilvánosságra lesz hozva, RP-vel együtt. Most elmehettek.

Én nem is tudtam megszólalni. Szomorú voltam hisz imádtam leader lenni. Jinnel a próbatermeknél elváltunk. A lányok a földre ülve csendben vártak. Amint megláttak a nyakamba ugrottak. Mindegyiküket megölelgettem. Lisha szomorúan nézett rám.

-Sajnálom Hoonjon, ha nem mondom el, hogy mit érzek Namjoon iránt, akkor most együtt dolgoznátok a Valentin-napi számon és nem váltottak volna le.

-Ne sajnáld. Ami történt, megtörtént. Innentől te vagy a leader. Neked kell felelősséget mutatnod nekünk. Nem lesz egy arany út, de ez van. Hamar bele kell tanulnod. Holnaptól kezdve már nem én intézem a bandaügyeit hanem te. Én neki állok egy új albumnak. Sok boldogságot neked és Namjoonnak, de most kezdjünk neki a próbának. Délutánig gyakoroltuk a koreókat, amikor Jun elindította a Bts Danger-t. Elkezdtük táncolni a nekünk szimpatikus tagokat. Elhülyültük az egészet. Legalább jó kedvünk lett. Fél órával később Jin nyitott be az ajtón.

-Bocsi a zavarásért, de kellenne Hoon segítsége az egyik dalnál Namjoonnak.

-Junt vidd. Én most nem akarok megmozdúlni.

-Akkor gyere hugi. Jimin is a stúdióban van.

A lányból csak annyit érzékeltünk, hogy elhúzz mellettünk és csak a port nyelhettük utána.

-Szerintem már ott is van. A futásból mostanában rekordokat állít.

-Persze, hiszen elég Jimin nevét kimondani.

-Szerintem gyertek ti is. Egy kis szünet mindenkinek kell.

-Hoonjon, akkor se akar megmozdulni.

-Azon tudok segíteni.

Letérdelt mellém és kézbe vett. A lányok pedig vigyorogva mondogatták, hogy viszik a menyasszonyt. Kicsit sem égett a fejem. A stúdióba érve már voltak székek. Jin a kanapéra ült és nem eresztett a karjai közül. Én csak sóhajtva élveztem a teste melegét. Jin megint belesúgott a fülembe. Vigyorogva néztem rá.

-Nem bánom. Legalább lett egy barátom, aki úgy tűnik, hogy szeret.