A Roxfortban csak úgy repült az idő. És a sok trágyagránát. Az ikrekkel az élet nem volt egyszerű, viszont annál izgalmasabb. Kedvenc elfoglaltságunkká vált például, Frics a gondnok szivatása. Egy ilyen alkalom után menekültünk éppen.
- Gyorsan arra! - mutatott egy üres terem felé Fred.
- Befelé! - nyitott ajtót George.
Befutottunk a terembe, de hirtelen nyávogást hallottunk.
- Mrs. Norris!
- Gyertek mielőtt hívja Friccst!
Elkezdtünk rohanni a folyosón és egy kanyarban megálltunk kifújni magunkat.
- Azthiszem... leráztuk... - mondta zihálva George.
- Az nem olyan biztos. - szólt a hátunk mögül egy recsegő hang. Karon ragadott minket és elvonszolt a szobájába. Közben folyamatosan motyogott:
- Végre elkaptam ezeket a haszontalan kölyköket... Ha ezt Dumbledore professzorhoz megtudja... Korbács kellene ezeknek a mihasznáknak...
Mikor megérkeztünk a szobába lehajtott fejjel megálltunk egymás mellett. Frics valamit kereshetett, mert hátat fordított és kutakodni kezdett a sok doboz között. Közben folyamatosan motyogott kizsigerelésről, büntetőmunkáról... Körülnéztem a zsúfolt, halszagú szobában. Úgy tűnt a fiúk is mert Fred az oldalamat kezdte el bökdösni.
- Mi van? - tátogtam.
Egy doboz felé mutatott, amire ki volt írva: "Különösen veszélyes elkobzott tárgyak". George sunyin mosolygott és ránk kacsintott, ezzel meg is tudtuk a tervet. A bomba robbant mi pedig rohantunk is fel a klubhelységbe. Közben meg hallottuk Frics szitkozódását, és Ms. Norris nyávogását. Felszaladtunk a fiúk szobájába, és Fred ágyára kiborítottuk a szerzeményünket. A dobozban volt sok minden, leginkább az iskolában betiltott játékok, amiket Frics vehetett el szegény gyerekektől. A legérdekesebb viszont a doboz legaljában lévő üres pergamen volt. Vagyis nem a pergamen volt az érdekes hanem, hogy Frics miért akarna elkobozni egy üres pergament?
- Mi van, ha ez valami trükkös pergamen?
- Lehet láthatatlan tintával írták.
- Vagy jelszóra nyílik... - Ötleteltünk.
- Az biztos, hogy Fricsnek oka volt rá, hogy elkobozza. - jelentettem ki.

Az elkövetkendező hetekben próbáltuk megfejteni a különös pergamen titkát. Persze a fiúk közben a csínyekkel se hagytak fel, sőt! Rengeteg új titkos folyosót, és járatot találtunk, amikről a legtöbb diák (és szerintem tanár) nem is tud! Az ikrek minden hülyeségükbe belerángattak, bár igaz én sem ellenkeztem. Lassan már többet vagyunk büntetőmunkát, mint amennyi szabadidőnk van. Angelinával is jól kijövök, a szobatársaimmal viszont sosem beszélek. Általában csak lenézően néznek rám. Angelina azt mondta ne is foglalkozzak velük, és próbáltam ezt be is tartani. Piton valamiért nagyon utál engem. Úgy értem minden griffendéles utál, de engem mintha kiszemelt volna magának. Ami csak azért baj, mert nem vagyok túl jó bájitaltanból...

***

Egy újabb borzalmasan hosszú napon vagyunk túl. Freddel ilyenkor gyakran sétálgatunk a hatalmas kastélyban. Általában ilyenkor csak ketten jövünk. Próbáltuk már hívni Nataliet, de a lányok lépcsője eléggé furfangos, és még nem sikerült kijátszanunk. A csillagvizsgáló torony felé mentünk, mert az az egyik kedvenc helyünk. Kifeküdtünk egymás mellé a hideg padlóra, ami a meleg őszi estén nagyon jól esett. Hosszú hallgatás után Fred szólalt meg:
- Nem kéne elmondani neki?
Hát igen, mostanában ez a téma. Mióta sikerült felfedeznünk a pergamen titkát, sokat gondolkodunk egy bizonyos lányon. A tekergők térképe egy nagyon hasznos dolog. Freddel örökké hálásak leszünk Holdsáp, Tappmancs, Féregfark és Ágas uraknak. Megmutatja a Roxfortot, és mindenkit aki benne tartózkodik. Natalienek nem mondtuk meg, hogy hogyan működik, és ennek igen egyszerű oka van. A térkép ugyanis Natalie Lupin helyett, Natalie Blacket ír Nat lábnyomaihoz. Először azt hittük a térkép hibás. Végülis ki tudja mióta őrizgeti Friccs, simán lehet, hogy megkopott rajta a bűbáj. Csakhogy Natalien kívűl mindenkinek a helyes nevét mutatja.
- Nem is tudom. Lehet, hogy direkt nem mondja el nekünk. Adjuk meg neki az esélyt, hogyha szeretné, ő mondhassa el.
- De lehet, hogy ő se tudja.
Kisebb szünet állt be.
- Ma is olyan furán viselkedett, és nagyon sápadt volt. Pont mint múlt hónapban. - törte meg ikrem a csendet.
- Nem lehet hogy ez... KhmKhm... Lányos dolog? - kérdeztem.
- Lehet igazad van tesó. Mit értek én ehhez? Chh lányok.
Szinte egyszerre sóhajtottunk. Egymásra néztünk és halványan elmosolyodtunk.

Felnéztünk a csillagos égboltra. A telihold megvilágított arcunkat. Az éjszakai csendet egy farkas vonyítása törte meg.

Natalie már több mint egy hónapja jár a Roxfortba, és az ikrek mellett elég izgalmas az élete. Azonban a fiúk rájönnek valamire...