Államat kocogtatva néztem a Hokage asszonyságot, s gondolkodtam közben a küldetésen, amit megosztott velünk. Nem tűnt valami egyszerűnek, főleg nem úgy, hogy a jelenlévő gyerekek közül fogalmam sem volt róla, hogy ki mit tud valójában. Milyen fizikai erejük van, képességeiket milyen pontosan és precízen használják. Milyen hirtelen stratégiát képesek kiötleni, ha netán a terv idő előtt elveszítené értelmét. Az egyetlen pozitívum, hogy Holdrejteken át fog tartani az utunk Hangrejtekbe. Ezáltal találkozhatok csapatommal és ménesemmel, mivel egy szót sem ejtettem nekik arról, hogy a temetésen kívül tovább tervezek maradni. Nekik pedig kellett egy vezető a Tsukikage-n kívül. Főleg nem akartam, hogy aggódjanak értem. Talán Hitoban lovam is megkérem, hogy társuljon hozzám a feladatban, nyugodtabban állok az egészhez, ha ő is oldalamon vágtat. Mellesleg talán Luna is több élvezettel fog belebukni kötelességébe. Csalfa kis csikó szerelem!

Nem tűnik túl bonyolultnak küldetésünk, ám mégis komoly hangsúlyt kell rá fektetnem, ha a Hokage ennyi emberre bízta ezt.

A feladat a következő:

Hangrejtek- Holdrejtektől 2 napnyi gyaloglásra van. Hangrejtek keleti részén fekszik Gőz földje, nyugaton viszont senki földje van, mely a szegénység és a mocsok megtestesítője. Több klánnak ad otthon ez a hely, ám akad egy olyan, akik a halál és rohadás állatait képesek megalkotni. Amivel eddig nem adódott probléma, ám Senki földje ő miattuk lett a szenny és éhinség állománya. A burjánzó királyság, hol a virágok úgy teremtek, mintha sehol se nőhetnének többet, hol az állatok harmóniában éltek, az emberek az égtisztította patakra jártak vízért, most egy mocsadékká változott. Mert eme klán, kik úgy gondolták itt telepednek le, a halált és rohadást okozó állataikkal felszántották a földet. Az ott lévő emberek pedig annyira elvesztették életerejüket, hogy már kívánják saját maguk halálát. Olykor-olykor a szél holdrejtekig hozta a vidék áporodó szagát.
S most, hogy e föld az övéké lett terjeszkedni akarnak. Mégpedig először Vasföldje irányába. A valódi feladatunk, amit ki kell nyomoznunk, majd megsemmisíteni, hogy ki is valójában a hadművelet fő vezetője. Ki az, aki pusztulást akar hozni provinciáinkra. Eme ok miatt kért fel minket titokban az ott élő megmaradt klánok egyike, akikben még volt annyi, hogy segítségért fohászkodjanak.
A megbízatás egyszerűen hangzik, semmi olyanra nem utal, mely nehézséget okozhatna a konohaiaknak, ám pontosan ettől lesz oly csalfa misszió.

-Hisakata? -szólított ki mélázásomból Tsunade. -Min gondolkodol? -dőlt hátra székében és fürkésző pillantásával lyukat fúrt szemeimbe.

-Senki földje már évek óta ebben a kárhozatban van. Mégis miért csak most jutottak el addig, hogy segítségért könyörögjenek? -fontam össze melleim előtt karomat. -Nemmellesleg... Konoha a Nagy Shinobi Nemzetek egyike, miért csak most veszi észre, hogy valahol halkan ugyan, de haldokolnak? -hajtottam le fejem és onnan meresztettem rá éles tekintetem.

Tsunade vörösre lakkozott körmét végig húzta alsó pittyének vonalán, majd ráharapva arra lehunyta szemeit és mélyről jövő sóhajjal ajándékozta meg beszólásomat. Szerintem valójában addig volt boldog, míg vissza nem tértem tegnap Avarrejtekbe.

-Hisakata! Te magad is éveket töltöttél Konohában, sőt... -tolta el magát asztalától, s felállva az ablak felé fordult, majd kinézett a Hokagek kőbe vésett fejeire. -Gyermekkorod és tinédzserkorod nagy részét itt töltötted. Itt nőttél fel. A mestered volt az egyik legjobb Hokage mindközül. -bökött Minato-sensei irányába, amire görcsbe rándult gyomrom, szívem fájdalmasan dobbant. -Mégis az elmúlt időben mást sem hallok, csak Konoha szidalmát! Mégis mire fel? -a manipuláció, amit alkalmaz gyorsan a fejembe szállt volna, ha nem azon kattogna az agyam, hogy 5 évvel ezelőtt Konoha cserben hagyott engem.

-Igazat adok neked. Szinte nevezhetném magam Konoha gyermekének is, hisz itt nevelkedtem. -hajtottam le fejem és inkább a földet kezdtem el koslatni. -Mégse... -nem emeltem meg állam, hagytam, hogy hajam körbe ölelje orcám, ám mégis alulról, szinte lángoló tekintetekkel meredtem az asszonyra, aki erre összevonta szemöldökeit. A harag és némely utálat vegyült szemeimbe, ilyenkor a lilás-rózsaszín árnyalat jobban izzodt. -voltatok sehol, amikor öt évvel ezelőtt a ménesem felét elhurcolták! -a feszültség szinte szikrákat szült, a csend jobban marta az ember dobhártyáját. Egy csöppnyi nesz sem volt hallható a térségben. Mindenki lefagyott. -Segítségért kiálltottam volt otthonomhoz, mégse tisztelték meg egykori lakóját azzal, hogy segítségére sietnek. Aztán most mégis érvekkel és manipulációval várjátok el, hogy segítsek nektek? -megemeltem állam, az arcomra festődött érzelem viszont egy fikarcnyit sem változott. Hangom gúnyosan és kéjesen csengett. -Mond Tsunade! -szólítottam fel a nőt, aki homlokráncosítva, magamögött összefont karokkal fordult felém. Figyelt rám. -Mit fogok ezért cserébe kapni? Visszakapom az elrabolt ménesem? Vagy csak megpaskoljátok vállam, elmormoltok orrotok aladt egy dicséretet és utamra engedtek?!

-Biztosíthatlak róla, hogy a Hokage-sama megfog fizetni téged ezért! -felelte helyette Yamato.

-Ohh abban biztos vagyok! -fordultam az ajtó irányába, s mélyet lélegezve megindultam a kijárat felé. -Ettől függetlenül segítek nektek! Látni akarom, hogy hova fejlődnek a gyerekek a te kezeid alatt! -böktem feléjük ujjammal, majd kiléptem a teremből.

🌸🌸🌸

Tsunade sóhaja fáradtan csengett. Magának se akarta bevallani, hogy Hisakata szavai igazságtól csengtek. Hisz förtelmesen időkön kellett átmennie, mikor szeretett táltosainak felét elhurcolták. S, sajnos Hisakata egyedüli ereje nem lett volna elég ahhoz, hogy visszaszerezze őket. Ezért volt oly felpaprikázott.

-Teljesen érthető Hisakata kirohanása Tsunade-sama! -szólalt meg egy kis idő után Kakashi zsebre dugott kezekkel. -Mindenki tudja, hogy édesanyja halálát követően kötelességének tartja, hogy lovai épségben éljenek.

Tsunade csak feltartotta kezét, ezzel elhallgattatva a férfit. Nem akarta másnak a szájából is hallani azt, amit ő maga is nagyon jól tudott. Ám 5 évvel ezelőtt nem ő ült ezen a helyen. S tudta, Hisakata haragja nem felé irányul, hanem volt otthonához, akik amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá cserben hagyták. Holdrejtek erős provincia, mégis 5 évvel ezelőtt csak porszemek voltak ebben a világban. Hisakata pedig egy kimagasló jutsu használó, mégis olykor megesik, hogy pusztán egyedül nem képes megvédeni azt, amit szeret. Ami mostanra megváltozott, hisz az elmúlt 3 évben egetrengető fejlődésen ment át az ország, sok ellenlábas vetette rá szemeit. S, Hisakata többé nem fordult régmúlt otthonához.

-Nem kéne utána mennünk és magyarázatot adni neki? -kérdezte Sakura enyhe pánikkal.

-Most hagyni kell. Mérgében sok rosszat ejt ki a száján, amivel biztosan megsértene titeket! -ült vissza székébe és kopogtatni kezdte asztalát körmeivel.

-Csak nem lehet olyan vészes! Egy felnőtt nőről beszélünk. Érthetetlen lenne, ha nem lehetne vele értelmesen megtárgyalni a dolgokat! -felelte Shikamaru unottan, szemet forgatva.

-Shikamarunak igaza van! -bóligatott Lee egyetértően.

-Nem Lee! -lépett egyet előre mestere. Megfeszült testtartása semmi jót nem sugárzott, így nem csoda, hogy Lee is kételkedni kezdett Shikamaru szavaiban. -Ha Hisakata a kardjain kívül ölni tudna, azok a szavai lenne. Ami önmagában is rémisztő nem mégha arcára is kiül a nem tetszése. -állt karba tett kezekkel. -Egy értelmes, kimagasló női harcosról beszélünk, de tudni kell, hogy mikor nem szabad a közelében lenni.

-Nagyon jól ismerik Hisakata-sant! -tette derekára Ino jobbját.

-Ha még tudnád, hogy mennyire! -nézett rá Yamato titokzatosan, ami a lányt eléggé meglepte.

🌸🌸🌸

Naruto szélsebesen ugrált a házak között. Alig várta, hogy a parkba érhessen hol találkozhat egyik kedvenc emberével. A mosoly, alig hervadt le arcáról, hisz már 3 éve, hogy nem látta a nőt, csak Jiraiya adott neki olykor-olykor jelentést hogylétéről. Mit is köszönhetett neki? Naruto múltját mindenki ismeri. A kilencfarkú bijuuval megáldott árva, akit ezért megvetettek és kirekesztettek. Aki törekszik álmai elérésébe, aki megtanulta, hogy egyedül is képes a harcra és mégis meg kell becsülnie azokat a személyeket, akik elfogadták őt olyannak amilyen. Hisakata pedig egy volt közülük. A holdrejteki, aki igéretét adta Minatonak és Kushinának, hogy ugyan nem mindennap, de minden hónapban meglátogatja Narutot, hogy biztosra tudja épségben van. Ezek a látogatások elapadtak, amikor Narutoból genin lett. Amikor a 7-es csapat tagjaként járta a küldetéseket, s amint látta, hogy jó emberek veszik körbe e élni próbáló teremtményt.

Leérkezve a zöld rétre egyből keresni kezdte Hisakatát. Majd kitágult pupillákkal fordult meg és reagálni való ideje sem volt, amikoris Hisakata pengéje a fiú arcától pár centire állt meg, levágva hajából egy tincset. Szinte remegtek szemei, amint meredten bámult az elködösült lilás-rózsaszín kavalkádba. Oldalra döntötte fejét, mire Hisakata visszahúzta kardját, mely enyhe szellőt hagyott maga után, s hagyta, hogy jutsujából létrejött fegyvere eltűnjön.

-Nem csak ennyi reakcióra számítottam Uzumaki Naruto! -tette derekára balját, jobbjával pedig kifésült egy szemébe lógó tincset. Arcára semmi nem ült ki, se öröm-se harag.

-Én... -makogta, ám nem lehetett tudni mi okozta nála ezt a sokkot. Hisakata látványa vagy a fogadtatás.

-Baka Naruto! -pöckölte meg a fiú orrát, aki egyből odakapta kezét, s dörzsölni kezdte azt. -Csak nem megrémült a kedvenc emberem, hogy nem ismerem fel azért, mert megnőtt és kisfiúból, ugyanúgy kisfiú maradt csak magasabb?! -karolta át tarkójánál fogva és magához húzva megdörzsölte fejének búbját.

-Ne már Hit-san! -próbálta eltolni magát Naruto durcásan, de aztán elnevette magát. -Jó újra látni! -Hisakata elengedte, mire a fiú kiegyenesedett és őszinte mosollyal arcán nézte a hölgyet.

A holdrejteki karba tett kézzel nézett végig a fiún. Nem igazán akarta elhinni, hogy pár év alatt ennyit fog változni. A magassága, orcájának karizmatikussága, s a kisugárzása is messze túltesz gyerekkori önmagának. Nemmellesleg a vidámság, amit mutat őszintének tűnik hiába annak, hogy fő célja Sasuke visszahozása lett, amely nem sok sikerrel zárult eddig. S abban sem kételkedett, hogy ezidő alatt rengeteget fejlődött.
Naruto is végig nézett a nőn, de a fikarcnyi agya semmilyen újdonságot nem tudott felidézni. Csak meredten bámulta. Ujjait állához tette, szemöldökeit felvonta, szemeivel hunyorítani kezdett, mintha ezekkel a mozdulatokkal észrevenné a változásokat.

-Béna vagy Naruto! -boxolt bele fejébe, mire az illető fájdalmasan nyögött fel és sajgó pontjához kapott.

-Hegyi kéjenc azt mondta, hogy kedvesebb lettél! -panaszkodta folyamatosan dörzsölve búbját.

-A perverz apám életjelet se küld magáról! -tette derekaira kezeit és felnézett a felhők játszotta égboltra. Az enyhe szellő, mely körbe ölelte a fákat, az épületeket, az ott lakókat, belekapott Hisakata hófehér hajába, s fodrozódó mozdulatokkal szórakozott vele.

Nem volt teljesen buta Naruto. Mostmár ő maga is észrevette a változásokat. Hisakata szemeiben a csillagok az elhunytakat jelölték. Jutsujának egy átka. Minden hozzá közel álló elhunyt személy Hisakata szemeiben pihennek meg csillagok formájában. Gyönyörű volt. Ha lehet ilyet mondani, de Naruto mintha csak a Hold emberi alakját fedezte volna fel. Ha hasonlatot kellene mondani a Hold emberi alakjáról gondolkozás nélkül ejtené ki száján Hisakata nevét. A nő erős, harcias és vad kisugárzása pedig egyszerűen vonzotta a szempárokat. Ugyan látni lehetett, hogy Jiraiya leánya, Naruto mégse mondta volna az ő gyermekének. Elámult rajta és most érezte igazán, hogy mennyire is hiányzott az életéből.

Most Hisakatának nem volt reagálni való ideje. Naruto kezei körbe ölelték testét. Hisakata szemei pedig nagyra kerekedtek.

-Nagyon hiányoztál Hit-san!

Hisakata gyengéden elmosolyodott és az ő karjai is közrefonták Naruto izmos testét. Érezte, hogy szíve megtelik szeretettel és vajmi lelkiismeret-furdalással, hisz 3 éven keresztül nem volt jelen a fiú életében. Mégis hálát ad érte, hogy ennyi év se választhatta el kettőjük szoros kapcsolatát.

-Te is hiányoztál Uzumaki Naruto! -tolta el magától, s egy csókot lehelt homlokára.

-Te vagy a második kedvenc emberem Hit-san! -hangja vidámságtól volt átitatott, ám abban a másodpercben a tarkója kiáltott fel. -Auch! -kapta oda kezét leülve és hitetlenkedve masszírozta azt a testtáját.

-Megérdemled! -fordult el a holdrejteki durcásan. -Mi az, hogy csak a második? Ki az első?

-Hát...

-Ha nekem a Sasuke gyereket mered mondani, esküszöm olyan seggbe jutsut kapsz, hogy nem jutsz el a wc-ig sem! -Naruto összehúzta szemét, amint a fájdalmas emléket előidézte, mikoris ezt a jutsut Kakashin próbálta alkalmazni, majd mégis ő járt pórul. Hisakatától jobban félt. Most is érezte fenekében a sajgást. -Ohh, egyébként Naruto! Van egy jó hírem a számodra. -a fiú kíváncsian nézett fel a holdrejtekire. -Együtt megyünk küldetésre! -Naruto egyből felpattant örömébe.

-Tényleg? -szinte ragyogtak a szemei az örömtől.

-Tényleg! -bólintott Hisakata gyengéden és közelebb lépve mélyen-s komolyan nézett bele Naruto gyönyörű kékjeibe. Naruto nem kapta el szemeit, hanem ő is szintén elkomolyodott. -Vedd amolyan felmérésnek is a részemről! Kíváncsi vagyok hová fejlődtél. Ha netán gyengének látlak nem engedem, hogy megmentsd és visszahozd szeretett barátodat Konohába! Megértetted? -Naruto ugyan döbbenten, de bólintott. -A három évem alatt, bőven volt időm, hogy megfigyeljem Sasuket. Orochimaru keze által a fejlődésének sikere felfoghatatlan! Ha téged nem látlak elég erősnek ahhoz, hogy szembe szállj a barátoddal azért, hogy jobb útra térísd, akkor még nem mehetsz szembe a szavaimmal. Nem szeretném idő előtt elveszíteni a jövőbeli Hokagemat! -fogta meg vállát és megszorította. -Most pedig együnk egy jégkrémet! -kerülte ki a srácot és indult el a belváros irányába.

Naruto lábai földbe gyökereztek. Hisakata lexémái hangzottak el újra- és újra fejében. Nem tudta mit érez, csak azt, hogy egy újabb nyomás nehezedik vállaira. Mindennél jobban tisztelte a nőt és annak szavait, így nem volt kérdés számára, hogy szembeszálljon vele. Viszont a bizonyitási vágy, a kitartás, hogy visszahozza barátját ugyanúgy tombolt benne. Mostmár duplán várta a küldetést, hisz Hisakatával vehet részt rajta és be is mutathatja, hogy nem ok nélkül fejlődik napról-napra.

Egy kérdés felétek:

Szeretnétek, ha csinálnék Hisakatáról egy leírást képekkel csatolva?

Sziasztok!🍥

Remélem azért most nem olyan hosszú ideig várattatalak meg titeket! Egy kicsit feldobom a sulis napjaitok Hisakata új részével. Bízom benne, hogy tetszett! Ha igen várom véleményeiteket.

További szép napot és kitartást nektek!🌸