Az esti újbóli találkozás nem csak Hisakata érzéseit borították fel, melyet már oly erélyesen próbált magába temetni, hanem annak a férfinak is, aki miatt az emóciók létrejöttek. Kakashi hazaúton, alig bírta kiverni fejéből a nő látványát, amint hófehér haján, s igézően szép lilás-rózsaszín szemein játszadoztak a telihold fényei. Próbált magára önuralmat gyakorolni, hogy tekintetét ne a hölgy telt, széles száján legeltesse, majd onnan is lejebb, hol Hisakata éjjfekete ruhájának dekoltásán betekintést nyerhetett azokra a keblekre, melyekkel régen "játszadozott".
Maga a gondolat, hogy újra összecsippenthesse meredező bimbóit, vagy ajkai közé kaphassa azokat, s megszopogathassa - akár kisbaba korában- teljesen felajzotta.
Tudta, minél hamarabb otthonába kellett lenni még azelőtt, hogy egyre csak duzzadóbb farka bele nem törik a nadrág ágyék tájékába, mely sose nyomta, ám most mégis úgy érezte, hogy teljesen megfojtja őt. Sose volt gondja a szexuális életével, hisz tudta, hogy olykor egy-egy éjszakára bárkit megkaphatna, hogy levezesse a felgyülemlett szexuális ingert és ezzel a lehetőséggel sokszor is élt. Ámde Hisakata mégis más volt... Évekkel ezelőtti kapcsolatuk, pont elég volt mindkettőjüknek, hogy rájöjjenek ilyen érzéseket, ilyen meredező péniszt vagy ilyen forró, nedves puncit csak kettejük tudtak kifacsarni a másikból. Olyan erős volt köztük a szexuális viszony, hogy abba bele lehetne betegedni. Zavarba ejtő bevallani, hogy olykor-olykor egy küldetés alatt is képesek voltak csak azért leválni, hogy egymásnak eshessenek. Noha tudták, hogy akármikor lebukhatnak, mégse tudtak megálljt parancsolni szerelmüknek, sőt... Jobban fokozta bennük a vágyat a lebukás veszélye.
Kakashi okos férfi volt, mégis Hisakata mellett elvesztette a józan eszét, a tiszta ítélőképességét. Olyan személyisége is felbukkant a nő mellett, amiről eddig vagy nem tudott, vagy teljesen elfelejtkezett róla.
Így járt most is. Kakashi sosem siette el a dolgokat, néha még a saját csapatának találkozójáról is elkésett, sőt a legtöbbször elkésett. Nem érzett ösztönt rá, hogy bárhova is kapkodja a lábát, de most mégis oly gyorsan nyújtotta hosszú lábait, hogy aki ismerte biztos meglepődött volna rajta.
Már szeme elé tárult otthonának ajtaja, szinte felcsillantak szemei a látványra, ámde oly gyorsan is hervadtak le, mivel Gai ugrott látóterébe. A férfi hirtelen megtorpant, sőt megrezzent Gai bubi frizurájának látványára. Nem gyakran fordult vele elő ilyesmi, ez is a Hisakata okozta sokknak tudható be.
Tettén nem csak jómaga, de a másik Sensei is teljesen meglepődött.

-Minden rendben Kakashi? -egyenesedett ki a férfi zöld ruhájában, fürkésző tekintettel méregetve jóbarátját.

-Lenne bármi okom is az aggodalomra? -füllentette a férfi, ami szintén nem volt rá jellemző, hisz az őszinte véleménynyilvánítás jellemezte jobban személyiségét. Egyre jobban bosszantotta, hogy Hisakata ismét ilyen hatást gyakorolt rá, mégis erekcióját még ez a gondolat se tudta lekonyítani, inkább jobban izgatta a tény, hogy a lány nem csak testileg, de személyiségileg is képes változtatni rajta.

-Úgy nézel ki, mint aki karót nyelt és képes bármelyik pillanatban elmetszeni valakinek a torkát. Még sosem láttam olyan élénken csillogni a szemedet, mint most.

Hahhh, ha tudta volna Gai, hogy Kakashi szeme azért csillogott, hogy visszafogja magát azért, hogy ne a nadrágjába élvezzen el! De jobb, ha ez nem tudódik ki.

-Bocs Gai! -vezette jobb kezét tarkójára, s türelmetlenül masszírozni kezdte azt, miközben egyetlen látszódó szemével is inkább az éjjeli boltokat vizsgálgatta. Minél előbb haza akart érni. -Kicsit megborított, hogy Hisakata újra itt van... -nyögte ki zavartan, de hangja ettől függetlenül semmilyenül hangzott.

-Na igen! -fonta keresztbe karját Gai mellkasa előtt és helyeselően rázni kezdte a fejét. -Mindenkit meglepett mikor megjelent a temetésen. Nem tudom mi van ezzel a nővel, de mindig szebb lesz. -le sem vette tekintetét Kakashi maszkfedte arcáról.

Áldotta a férfi az eget, hogy mindig hordja magán a maszkját, s elfedi sharingan szemét, így kevesebbet mutatva vajmi érzelmeiből. Hisakata mindig is különlegesnek érezte magát amiatt, hogy a férfi csak Ő előtte mutatta ki, azokat az érzelmeket, amelyeket mindig elrejtett mindenki elől. Ezért is szerette annyira Kakashit. Mert mellette mindig különlegesebbnek érezte magát hiába tudta amúgy is a vonzerejét.
Kakashi egyetértően biccentett és türelmetlenül várta, hogy barátja feladja a beszélgetést és eltűnjön az éjszakába. Kakashi másra sem vágyott jobban, minthogy beálljon a jéghideg zuhany alá, ahol kiverheti férfiasságát, miközben piszkosabbnál-piszkosabb gondolatok jutnak eszébe a nőről vagy amit vele művelne. Még az is megfordult fejében, hogy átmegy a volt barátnőjéhez, s se szó - se beszéd leteperi és magáévá teszi. De eme gondolatot gyorsan elhesegette, hisz nem tudta, hogy Hisakata szíve vajon tartozik e valakihez. Nemmellesleg, nem a kedvenc könyvének főszereplőjének számított. Ez a gondolat megrémítette, akaratlanul is ökölbe szorult keze.
Gai jól ismerte barátját, így egyből feltűnt neki a férfi alig látható hangulatváltozásai, márcsak az ökölbe szorult kezét látván is. Ismerte annyira, hogy tudta bármit megtenne azért, hogy Hisakata ismét mellette legyen. Azzal is tisztában volt, hogy a lány milyen hatásokat gyakorolt rá. Hisz lehet a férfi azthitte, hogy eltudja rejteni érzelmeit, ám párducfekete szemében fel-fel villantak azok. Kakashi tekintete barátjára siklott, aki sejtelmesen mosolygott vissza rá. Akarva vagy akaratlanul, de Kakashi arcán rózsa bontott szirmokat, ragyogóbbá téve semmitmondó fizimiskáját.

-Ideje mennem, még van egy kis elintézni valóm! -füllentette a férfi az este folyamán már sokadszorra.

Gai kihúzta magát, lehunyta szemeit és bólintott, majd így felelt: -Megint hajnalig fogsz olvasni?

-Soha nem olvasok hajnalig! -tagadta rögvest a sensei, majd rájött, hogy igenis sokszor előfordult, hogy mire letette volna könyvét, melyet már rongyosra olvasott és szinte fejből tudta a szövegét, a napfelkertekor került a szekrényére.

-Ka-ka-shiiii! - mondta ki nevét barátja dallamosan, majd odalépve hozzá erőteljes, "baráti" hátbacsapkodással ajándékozta meg. -Ne aggódj barátom! Hisakatat, már nem érdekled! - mondta belelátva a dolgokba, s úgy fejtette ki bölcsességét, melyet Konoha két bölcs örege is megirigyelhettek.

Kakashi megrökönyödve nézte társát, aki büszkén kihúzva magát, mosolygott a csillagos égbolt alatt. Gai borzasztóan ragaszkodott Kakashihoz, így sosem köntörfalazott a barátja előtt. Őszintén elmondta, hogy miképp látja a dolgokat, miket gondol egy-egy adott helyzetről. S, ugyan sokszor előfordult, hogy Kakashi mit sem foglalkozott vele, a szavaival-, vagy tetteivel, de igenis sokszor be kellett látnia, hogy Gai minden egyes mozdulata, minden egyes lexémája igazságtól csengett. A letargikusság hirtelen tört elméjébe, hirtelen kapta magát azon, hogy ismét visszaesik sötét múltjába, hol keze villámokba ékelődve átdöf egy mellkast. Egy mellkast, melynek személye fontos volt számára, mely Hisakata fényét okozta. A fényt, amelyet ő oltott ki azzal, hogy megölte a nő legjobb barátnőjét.
Mégse értette sose, hogy akkor miért volt képes Hisakata a szerelmét neki adni. Miért mutatta meg neki azt a világot, amiben nem csak fájdalom volt, gyász és szomorúság, hanem világosság, boldogság és felhőtlenség.
Elé vetült arca, időrendi sorrendben. Az első pillanat, mikor kiskorában meglátta a lányt, a tanteremben, miközben egy nyalókát szopkodott. Majd mikor az első közös küldetésükön vettek részt 12 évesen. Aztán az az arc vetült elé, ami a legrosszabb volt mindközül... A döbbenet és a gyász mardosó együttléte. Aztán az arc, amit akkor látott meg, mikor anbu korában járt, épp a csapatához ment, ahol egy újonc pihent a közeli fa ágán, le sem véve orcájáról nyuszi formáju maszkját. De Kakashi kedvéért mégis megtette. A férfi szíve pedig dörömbölni kezdett a mellkasába, a lélegzete is elakadt. Az első együttlétüknek gyönyörű festménye, melyen Hisakata fizimiskáját a Hold fénye ragyogtatja meg, mely pironkodva, izzadtan, mégis a legszebb mosolyal nézett fel. Szemei csillogtak, mintha csak az égboltot tükrözték volna vissza. Eme festményi látvány örökre ott hevert Kakashi elméjében, olykor álmaiban is megjelent e képjelenet. Éveken át felvetült szeme előtt a lány vonásai, sokszor képtelen volt figyelmet fordítani Jiraiya arcára, hisz oly sok közös volt bennük. Jiraiya pedig tartotta magát ahhoz, hogy semmilyen információval nem szolgált Kakashinak, akármennyire is kívánkozott aziránt, hogy megtudja, hogy van volt szerelme.
De mit mondani szokás ,,az idő minden sebet begyógyít". Az idő múlásával Kakashi elfeledte az érzéseit, hálaként tekintett arra, hogy Naruto, Sakura és Sasuke lett a csapata. Hisz, ez a 3 lurkó minden bűnt, bánatot, kegyetlen szerelmet elfeledtette vele. Csak ő volt és a végül széthullott csapata.
Mikor tudatosult benne, hogy a 7-es csapat szétesett, olyan téren, mely a lehető legrosszabbnak bizonyult, másra sem vágyott, mind Hisakata támogatására, okítására, helyrehozatalára. S, a minap, mintha meghallották volna imáit, visszatért a nő, akibe olyannyira beleszeretett.

-Túlzó azt gondolni, hogy Hisakata itt marad Konohában. Az anyja okozta múlt, ami a lovakon át vezet, visszafogja rántani Holdrejtekbe! -feleli Kakashi nyugodtan, tudálékosan, mégis megfeszülnek széles vállai a gondolatra, hogy csak egy röpke pillanatra találkozhattak.

-Ugyan barátom! -csapkodja meg a vállát Gai biztatás képpen. Somolyogva néz bele a vele szemben álló szemébe. -Hisakata itt fog maradni, hogy mindent feldöntsön benned! -fejezi be gondolatát Gai, majd fürkésző pillantással figyeli társát, kinek orcáján szemernyi érzelem sem mutatkozik, miközben legbelül csak úgy tombolnak benne a érzelmek szélmalmai, melyek előtt a gondolatok virágot öltenek.

Ohh, ha tudta volna az 5-ös csapat vezetője, hogy Kakashi már ígyis megborult, mintha gondolatai megbódultak volna az alkoholtól! Félő volt, hogy a többszörös együttlétük akár teljes botrányt okozhat a férfiban, aki oly könnyedén mutatja komolyságát, emócióktól mentes fizimiskáját. Tudta-, tökéletesen tudta, hogy Hisakata keresztbe fogja tenni számításait, melyek amellett voksoltak az évek során, hogy semmi érzelmet nem fog érezni első szerelme iránt, amint újra keresztezik útjaik. Azzal is tisztában volt, hogy történetük korántsem 18 éves korukban ért véget. Ugyan azt nem tudta, hogy a lány mikor tér vissza Avarrejtekbe, de azt viszont igen, hogy hosszú közös út áll még előttük.
Mereven bámult maga elé. Oltotta a tüzet bensőjében, amely úgy tombolt benne, akárcsak egy forró nyári nap okozta erdőtűz. Szíve szinte kiugrott helyéről, alig tudott nyugalmat erőltetni magára. Rettegés és izgalom járta át ereit. Mégis arca egy fikarcnyit se mutatott ebből.
Unottan nézett a bubihajú emberkére, s zsebre dugott kezeivel szó nélkül tovább állt.
Gai nem tartotta vissza, csak a férfi után fordulva csipőre tette mind a két kezét és mindenttudóan elmosolyodott. Konoha mentse meg a botránytól, melyet a két személy fog kirobbantani azzal, hogyha újra egymásba szeretnek! Tudta, hogy innentől fogva kettejüknek a napjuk meg van számlálva, s érezte, hogy a történet még csak most kezdődött el.

🌸🌸🌸

Kakashi szinte beesett az ajtón. Lüktetett a feje, nadrágja mintha torkára szorult volna, úgy vonszolta magát fürdőjébe. Nyögve, és túlfűtve szabadult meg ruháitól, s be sem húzva kabinja ajtaját megnyitotta a zuhanyt, melynek rózsájából csak úgy zuhogott a víz. Teljesen ellepte testét a jéghideg "esőáradat", ami lefrissítette lángoló bőrét. Mégis meredező péniszének ez semmit sem jelentett. Mint mindig, most is a lány vetült lelki szemei elé, - csak piszkosabb változatban, amint a nő testét semmi sem fedte, csak előtte állt, teljes meztelenségében- és megragadva férfiasságát, megengedett magának estére egy gyönyört.

🌸🌸🌸

Hisakata szitkozódva ült fel ágyában. Egy ásítás kísérte mozdulatát. Kopogtak. Ez a hang volt az, mely felébresztette álmából. A bejárat előtt álló személy nem adta fel a próbálkozást. Addig dörömböl, míg a holdrejteki nő ki nem tárja előtte az ajtót. Hisakata fáradtan, mégis durván dörzsölte meg szemét, s az ágya mellett pihenő kancájára nézett, ki szintén fáradtan pislogva tekintett a lány szemeibe. A nő szeme végül szobájának ajtaja felett lévő faliórára tévedt, hol a ketyegő még csak reggel 7 órát ütött. Azthitte kitépi haját, amint realizálta, hogy ilyen korán felébresztették. Egy hetet utazott lóháton, végtagjai görnyedtek voltak, amint hazatért konohai otthonába szinte beesett fekhelyére és mély, álomittas alvásba merült. Újra kopogtak. Hisakata szeme már vérben forgott, düh ködösítette el elméjét. Kikelt az ágyából, végig trappolt szobáján, majd a folyosón, s szinte kitépte az ajtót a helyéről.

-Mi van? -kérdezte ingerülten, belebámulva a vele szemben álló szemeibe. A személy megszeppent, pironkodva sütötte le tekintetét. Hirtelen nem tudta mit feleljen, torkán akadtak a szavak. Hisakata miután realizálta, hogy eléggé megijeszthette az ismeretlent kiegyenesedett, keresztbefonta karjait mellkasa előtt és neki dőlt az ajtófélfának. Nem igazán zavarta, hogy csak egy sort takarta hosszú lábait, s egy lehelletnyi trikó takarta el csak melleit. - Ki vagy? - tette fel a kérdést korántsem kedvesen, miközben felvonta egyik szemöldökét.

Az idegen felnézett, gyomra összeugrott, amint a nő villámló tekintetébe révedt. Ám, mégis enyhe irigység futott végig gerince mentén, amint rádöbbent, hogy micsoda gyönyörű hölgy áll előtte. Sőt... Még a lélegzete is elakadt a fehér hajú nőszemély magabiztos, tüzes, harcias szépségétől.

-Megszólalsz még ma vagy feleslegesen keltettél fel? - döntötte fejét szintén az ajtófélfának. - Ha a második opció, akkor nem fogok elnézni afelett, hogy csak egy kislány vagy még, elég durván leüvöltöm a fejedet! - figyelmeztette a lányt Hisakata.

A leány, mintha csak észbe kapott volna megköszörülte torkát, s így felelt: - Elnézést! A nevem Haruno Sakura! Nem állt szándékomban felébreszteni önt. A hokage küldött Önért ilyen korán, hogy elvigyem magát hozzá!

Hisakata lassan nézett végig a lánykán. Vállig érő rózsaszín haján megtört a napfény. Frissen volt mosva, érezte finom illatát, mely megnyugtatta felzaklatott lelkét. Mintha csak a tavaszban járna, mikor a cseresznyefa virágot hoz. Nem döbbentette meg a hasonlat, hisz a vele szemben álló Haruno Sakura, maga volt a cseresznyefa megtestesítője. Tekintete lejebb siklott a lány élénk zöld szemevilágába. Sakura nem kapta el tekintetét. Állta a nő fürkésző és egyben felmérő pillantását. Összevonta szemöldökét, amint megannyi érzést fedezett fel bennük. Rajongás, megbánás, bánat, béke, félelem, alázatosság, szerelem. Mégis lyukat égetően parázslottak. Egyből tudta, hogy a tisztelettudó beszéd mögött igencsak egy felvágott nyelv pihent. Ez tetszett neki. Görbe is szökött szája sarkába. Majd felmérte a lány fizikumát. Vékony volt és vele egymagas. Alabástrom bőrének színe, szinte visszaverte a ragyogó nap sugarait. Gyengének látszott, mégis tudta, hogy ez a nő korántsem erősíti a gyengék táborát. Gyógyító volt. Mérget mert volna venni rá, hogy Tsunade-sama tökéletes tanítványa állt vele szemben.
Egy tincset simított el arcából és a lányra somolyogva biccentett a fejével, hogy kövesse.
Sakura huzakodva ugyan, de végül belépett Hisakata otthonába. Nem igazán értette, hogyha a hölgy holdrejteki, honnan van Konohában is lakhelye. Talán itt élt régen? Sakura egy előszobába lépett. Látta, hogy csak Hisakata-san cipője pihent az előtérben. Az előtér bal oldalán egy teljes alakos tükör foglalt helyet, mellette jobbra egy fogas, melyen csak egy kantár pihent. Sakura összevonta rózsaszín szemöldökét a nem hétköznapi látványon. Jobb kézre egy kisebb, cseresznyefából készült cipőtartó díszítette az előteret, aminek tetején csak egy képkeret pihent. Egy fehérhajú leányzó nézett vissza rá, lilás-rózsaszín szeme világa élénken ragyogott az égbolt alatt, mégis annyi bánat keveredett benne, hogy Sakura szíve megfacsarodott. Hogy lehet egy alig 8 éves kislány pillantásában ennyi melankólia?! Mégis meg kellett hagynia, mesésen festett, amint hajzuhataga keretezte kipirosodott, gyermekded orcáját. Szívmelengető mosolyát beragyogta az égitest. Sakura akaratlanul is somolyogni kezdett. Karcsú alakját egy lila felső és egy fekete fodros szoknya takarta. Lába fedetlen volt, mégis jobbján ott pihent a kunai tartója. Háttérben a 4 hokage szobra ölelte körbe apró termetét. Hashirama, Tobirama, Hiruzen és Minato.

-Sakura-chan? - nézett ki az egyik távolabbi ajtóból Hisakata érdeklődve. Szemeivel követte a fiatal tekintetét és megállapodott régi korszakán. Sakura nem figyelt fel a megszólításra, csak mereven bámult a bekeretezett szépségre.

De végül felnézett és szomorúságtól lekonyuló ajkakkal mutatott a díszre: - Miért voltál itt annyira bánatos?

Hisakata megfeszült a kérdést hallván, s ingerültségtől megtelve meredt a zöldeségbe. Sakura nagyot nyelt, amint rájött, hogy hiba volt feltennie ezt a kérdést, egyből bocsánatért esedezett volna, de a nő leintette.

-Sok titok... -hallgatott el, majd újra átfonolta, hogy elmesélje e történetének apró töredékét, mely csak homokszem volt az óceán partján. A lány érdeklődő tekintetét látván látványosan felsóhajtott és előről kezdte mondatát. - Sok titok és kegyetlenség ölel körbe valójában engem. Minden gyermekkori énem tekintetében meglelheted azt, amit ennél is látsz. - bökött a kép felé. Sakura figyelmesen hallgatta és megtisztelve érezte magát, hogy az ismeretlen nő megosztja vele elfolytott emlékeit. -Édesapám is tisztában volt vele, hogy milyen érzések dúltak akkor nyolc éves lányában, mégis könyörgött érte, hogy tartsuk meg. -csípőre tette jobb kezét és egy röpke pillanatra elhallgatva folytatta. -Valszeg azért is ragaszkodott vagy ragaszkodik hozzá ennyire, mert a három legfontosabb személy tükröződik a fényképen. -Sakura felvette a kezébe a fonott keretet, s jobb mutatóujjával megérintette Hisakata arcát.

-Gondolom maga volt az egyik! -felelte a rózsaszín hajú. Hisakata csak biccentett. Sakura beráncosította homlokát, amint azon mélázott, hogy kik lehettek a másik kettő.

-A harmadik hokage és Minato-sensei! -bökött a két személyre Hisakata. Minato arcszobrát nézve megsajdult szíve. Hiányzott neki mestere. Sakura összerezzent a nő hirtelen közelségétől. Fel sem tűnt neki, hogy mikor termett mellette az asszony. Mégis értetlenül álldogált, elemezte a két kőszobrott. Ki lehetett Fujutsu Hisakata édesapja? Akinek e 3 ember volt a mindene. Egyetlen Fujutsut sem ismert Konohagakure-ban. Hisakata mintha megérezte volna a lány gondolatát, elmosolyodott, majd magafelé fordítva vállánál a lányt felé nyújtotta kezét. -A nevem Fujutsu Hisakata. Holdrejtek lovasmestere vagyok, Fujutsu Higure és Jiraya-sannin leszármazottja. -Sakura álla a földet súrolta, szeme tányérnyira kerekedett. Nem hitt a fülének. Jiraya-sama lánya? Jiraya-samának van lánya? Mi a fene? -Ugyan, ne nézz így rám! -kacarászta a nő zavarában. Nem mindennapi volt, hogy bárkinek is el kelljen mesélnie, hogy Jiraiya az apja. Nem azért, mert nem volt büszke rá, hanem azért mert mindenki tudta. Így nem tudta miképp kezelje, ha valaki megdöbbent rajta.

-Fogalmam sem volt róla, hogy Jiarya-sama-nak van egy lánya! -felelte kurtán Sakura, s a mondat végén felhorkantott döbbenetén.

-Nem csodálkozom, hisz nem sokat kerülhetek említésre apám szájából. Ráadásul -fordult be a folyosón balra, a konyha irányába. -nem is voltam Konohában már egy ideje. Így érthető, hogy nem ismersz. -mondta bárgyún, s úgy érezte törtek egójából. Hisz Hatake Kakashi nevét meghallva mindenki kihívástól, s vajmi félelemmel csillogó szemmel meredt maga elé. Bezzeg ő... Ő róla alig hallanak. Hiába annak, hogy egyszinten van a kurafival. Morcosan felpuffasztotta pofáját, majd öntött magának egy csésze teát. -Teát? -fordult az ajtóban álló lány felé, aki feltérképezte zöldeségével a helyet.

-Nem kérek, köszönöm! -utasította vissza az ajánlatot.

Egyre jobban toporogni kezdett, feszültebbnek érezte magát, mert tudta Tsunade-sama már várja őket. Minél hamarabb mestere elé akarta vinni a hölgyet. Hisakatának feltűnt, hogy Sakura vállai megfeszülnek, keresi szemével az órát.

-Sietnünk kell? -emelte ajka elé a csészét, s hagyta, hogy a forró pára, melyet a tea füstölgött ki magából felmelegítse orrát.
Sakura nem felelt, csak ujjait összekulcsolva maga előtt bólintott. -Miért keres ennyire a Hokage asszonyság? Tán kérdőre akar vonni az itt tartózkodásom miatt? -itta meg egyhuzamra a löttyöt és szeme se rebbent, amint a folyadék égető hősége végigmart torkán. Sakura elképedve nézte a jelenetet. Mibe keveredett?

-Sajnos nem az én feladatom átadni azt, amit Tsunade-sama szeretne megvitatni veled! - Hisakata halványan felvonta szemöldökét, amint realizálta, hogy a lányka milyen komolyan veszi kötelezettségét. Egyből levágta, hogy semmit nem fog tudni kiszedni belőle. -Én csak azért jöttem, hogy elmondjam Önnek, hogy a Hokage várja!

Hangos csörömpöléssel tette a mosogatóba csészéjét, majd beletúrva csapzott hajába kikerülte a lányt és átsietett fürdőszobájába.

-Mivel kíváncsiságom egetrengető, így nem fogom húzni az időt! Máris megjelenek a Hokage előtt. -mosta meg fizimiskáját, majd tenyerét szája elé téve belelihegett, s elfintorodva vette tudatosul, hogy alaposabban meg kell mosnia fogait.

Kifésülte hófehér frizuráját, aminek vége automatikusan hullámosan kunkorodott be. Szempillaspirállal elevenítette fel lilás-rózsaszín szemeit, jobban kiemelve bennük a csillagokat és a két fél holdat, amelyek az összes olyan személyt tükrözték, kik fontosak voltak Hisakata számára, de már nem lehettek az életük része. Minden egyes halál után egy új társsal egészültek ki. Ajkára cseresznyeízű szájfényt kent fel és elégedetten kacsintott magára a tükörben.
Sakura csendben álldogált, egy lexéma se hagyta el száját, csak várta, hogy Hisakata elkészüljön és minél hamarabb Tsunade-sama előtt állhassanak, ki felvezeti kérését.
Elnézve a nőt, nem volt benne biztos, hogy a kérés, amit majd felé irányítanak tetszeni fog-e neki. Abban sem volt biztos, hogyha a holdrejteki elfogadja a felkérést képes lesz e tartani vele a tempót. Nincs tisztában azzal, hogy milyen is valójában Hisakata személyisége, félő, hogy harciassága bajba sodorhatja őket. Mégse akarta kérdőre vonni erejét, hisz már maga a tudat, hogy Jiraiya fattya elég volt, hogy rájöjjön iszonyat erős nő libben jobbra-balra előtte.
Ökölbe szorult keze, offenzíven vonta össze szemöldökét és arra gondolt, sőt reménykedett, hogy Fujutsu Hisakata-san lesz a példaképe.

Sziasztok!🍥

Meghoztam az új részt, ami elég gyengére sikeredett, de mostmár a szálak egyre jobban be fognak indulni. Mind harciasság terén, mind Hisakata és Kakashi között.

Ha tetszett dobjatok rá egy csillagot, s szívesen várom a véleményeteket is.