A beszélgetés után mindketten átszellemülten kezdték el keresni a többieket. Közben összefutottak a korábban emlegetett férfival, aki igen fáradtnak tűnt egy valószínűleg nehéz beszélgetés után. Tekintete arról árulkodott, hogy tudta, Nahon mit mondott el a királylánynak, így kevésbé ellenségesen tekintett a lányra és párjára, ugyanis mindkettőjük arcán a sírás jeleit vélte felfedezni.

– Rajtunk kívül tud róla valaki? – kérdezett rá a leány.

– Az egész falu.

– Úgy értem... a csapatból.

– Naevisen kívül nem.

– Ő itt született?

– Nem, a családja idejött, mikor fiatal volt – mondta Nahon, közben elsétáltak Chired mellett. Egy másodpercre megtorpant, majd hosszú, fájdalmas sóhaj közepette megszorongatta a vállát. – Sajnálom, sajnálok mindent.

– Nincs mit sajnálni, nekem viszont igen.

– Ez mi volt? – nézett Visana a távolód férfi alakja után.

– Bocsánatot kért a maga módján.

– Kitől?

– Mindkettőnktől.

– Hát ez...

– Ő is tudja, hogy nem tesz jóvá semmit, de azt hiszem, megbánta, amit veled tett. Talán azért is, mert szeretlek, és jót akar nekem.

– Ez kedves tőle – szögezte le a hercegnő kissé bizonytalanul. – És most, mi a feladatunk?

– Pihenünk keveset, míg megfontolják, közben buzdítjuk őket, hogy csatlakozzanak.

– Tehát aludhatunk?

– Igen!

– Végre, mi is ledőlhetünk kicsit. Az utóbbi időben alig aludtam.

– Az álom miatt? – tette fel a kérdését a barna hajú, azonban azonnal megbánta, amint kiejtette ezeket a szavakat, mivel Vis arcáról az a kevés kedv is leolvadt.

– Igen, részben amiatt is. Meg ez a sok sétálgatás, menekülés, idegesség egyszerűen kifáraszt.

– Igaz is. Akkor amondó vagyok, aludjuk ki magunk!

Visana beleegyezett, de arra nem számított, hogy mégsem fog annyit pihenni, mint hitte. Nahon nagy élvezettel masszírozta a leány mellét, aki halkan pihegett. Keze a stratégosz testén vándorolt, míg a férfi őt kényeztette. Jobbja pedig a fiatal combján siklott végig újra meg újra. Néha pedig megállt, ajka végigcsókolta a királylány finom, hófehér bőrét.

Idáig nem voltak ilyen kellemes körülmények között, így minden percet kihasználtak, amit ágyon tölthettek. Ezért Vis óriási örömére olyat csinált, amit eddig nem. Lentebb mászott a fekhelyen, közben tenyere a lány derekán húzódott le egészen a csípőjéig. Ott formás lábán kívül megtámaszkodott, majd ajka végigvonult a márványos vásznon.

Fejét ölébe fúrta, és nyelvét lassan kidugta fogai közül. Először óvatosan végignyalt a hercegnő érzékeny csiklóján, mire Visana ujjai rögtön a puha fürtök közé siklottak. A legény mogyoróbarna írisze ott függött rajta, figyelte minden mozdulatát, a hölgy reakcióját az új élményre.

Azonban, amint pozitív visszajelzést kapott, tovább folytatta a tevékenységét, de szemét nem vette le az előtte elterülő albínó szépségről. A fiatal nő hangja bezengte a szobát, miközben a férfi nyelve egyre közelebb juttatta a gyönyörhöz. Vis remegve terült el Nahon alatt, és minden erejével próbált az új érzésre koncentrálni.

Mellkasa gyorsan emelkedett a testét érő élvezettől, és egyre hangosabban kéjelgett. Ez olyan érzés volt számára, mintha valamiféle édes kínzás alá vetnék, hiszen mintha egyszerre szenvedett volna attól, hogy elvesztette a kontrollt, közben többre vágyott.

Majd egy utoljára Nahon forró és finom része végignyalintott csiklóján, s átadta magát az orgazmus okozta lebegő érzésnek, mikor az örömön kívül semmire sem tudott gondolni. Majd a leány hangja elhalt, finom pihegéssé halkult.

Párja felnézett öléből, fentebb kúszott az ágyon, majd apró csókot nyomott Visana köldöke felé. Mogyoróbarna szeme elégedettséget sugárzott, míg odamászott a hercegnő fejéhez, és ajkára tapadt.

A lány meglepődött saját nedvességének sós ízétől, amit kedvese száján érzett. Elgondolkodva szakította meg a tevékenységet, majd újra folytatta. A férfi nem habozott, ujját már a királykisasszonyba csúsztatta, aki ismét enyhén remegni kezdett. A korábbi kéj hatása még közel sem múlt el, de a barna hajú máris fokozta ezt.

De nem hagyta, hogy a leány ismét a csúcsra jusson, ehelyett már régóta álló farkát helyezte a fiatalba. Lassan nyomult előre, hogy a hölgy a teljes hosszát kiélvezhesse, majd mozogni kezdett benne. Közben nyakát csókolgatta, ami a hercegnőből újabb nyögéseket csalt ki.

Mellkasuk egymáshoz simult, olyannyira, hogy érezték egymás szívdobogását. Vis ellazult Nahon karjában, ilyenkor tudta, mennyire szerencsés. A férfi, akit kifogott pedig sosem ártott volna neki, ebben biztos volt. Minden mozdulata mérhetetlen óvatosságról és finomságról árulkodott, még keze, amivel minden porcikáját megérintette, az sem okozott neki semmiféle fájdalmat.

Azonban hamarosan a katona mozgása lassulni kezdett, majd teljesen megállt. A lány türelmetlen nyüszögéssel jelezte, ha hamarosan nem folytatja, óriási hisztit csap. Először megpróbált saját maga élvezetet csiholni a helyzetből, de Nahon még ki is húzódott belőle.

– Mit csinálsz?!

– Légy te felül! – mondta a barna íriszű, mire a leány lelkesen, hogy ennek közel sincs vége, felkelt a takaróról, és leteperte a stratégoszt.

Késlekedés nélkül maga alá gyűrte, amit a legény ellenkezés nélkül hagyott. A nő először szerelme combján kezdett el vonaglani és hozzádörzsölni magát, mielőtt némi bátorságot gyűjtött, hogy magának kelljen behelyezni Nahon farkát.

Óvatosan odaguggolt felé, majd finoman megfogta a férfiasságát. Szeméremajkai közé helyezte, s egy kissé bizonytalan mozdulat keretében ráült. Míg a harcos farka elmerült benne, ő elégedetten nyögdösött, hogy ismét magában érezhette őt. A férfi mindaddig félig csukott szemmel próbált nem azonnal beleélvezni Visanába.

Kezét a formás csípőre helyezte, és várt. Azonban a királylány nem mozdult, csak szerelmét bámulta. Így az ifjú megadta a kezdőlökést, és ő maga kezdett kihúzódni, aztán újra előrenyomulni benne.

Ez a hölgyet is arra ösztönözte, hogy csináljon valamit, így megtámaszkodott Nahon mellkasán, majd megemelte testét, s ismét leengedte. Amint meghallotta párja nyögését, folytatta a műveletet. Meg szerette volna hálálni mindazt a törődést, amit tőle kapott.

Végül annyira ráérzett az egészre, hogy a legény hangját vissza nem fogva jutott az orgazmusig vele együtt a hercegnő úgyszintén elérte a gyönyör kapuját. A stratégosz élvezete kitöltötte őt, amint Nahon kihúzódott belőle, kicsöpögött belőle.

Egyszerre zuhantak az ágyra, és terültek el rajta. Ez olyan élmény volt számukra, amit sosem felednek. Ebben a pillanatban nem érezték a gondok vagy a veszély súlyát, csak ők ketten léteztek a szerelmükkel egymás iránt.

Aludni azonban nem tudtak, mert nemsokára kopogtatás zavarta meg a közös percek meghittségét. A barna hajú nagyot sóhajtva kelt ki Visana mellől, majd odasétált a nyílászáróhoz.

– Ki az?

– Csak mi vagyunk Naevisszel – mondta Noiren a túloldalról.

– Akkor mindjárt beengedlek titeket. Vagyis... kinyitom a zárat, de ne gyertek be, csak miután szóltam!

– Rendben – hallotta meg a vörös nő kuncogását. A férfi kinyitotta az ajtót, visszarohant az ágyba, majd magukra terítette a takarót.

– Jöhettek!

A páros nyugodtan tárta szélesre a szép fadarabot, és léptek be a szobába. Naevis arcán nagy mosoly terült el, mikor meglátta kettejüket kényelemben heverészni.

– Sejthettem volna – nevetett csillogó szemmel.

El sem rejtette, ahogy tekintete először Visana kilógó, hófehér bőrét simogatta végig, majd ezután a stratégosz arcára siklott, onnan pedig egészen le a derekáig vándorolt.

– Hm... Jó lenne többet is látni belőletek – elmélkedett hangosan.

– Naevis... – nyögte megsemmisülten Noiren. – Nahon, segíts ki!

– Visanát nem láthatja pucéron rajtam kívül senki!

– Meg persze az anyján, az apján, valószínűleg a szolgákon, a húgán, rajtam és Chireden kívül – sorolta a neveket a kék szemű. – Kihagytam valakit?

– Hogy te láttad őt... meztelenül?!

– Igen.

– Te megcsaltál?!

– Nem, csak véletlenül megbotlottam, és belécsúszott a...

A fekete fürtökkel rendelkező nem tudta folytatni, mert terhes barátnője meglendítette kezét, majd pofon vágta. A férfi épphogy nem tudott elhajolni előle, pedig gyorsan reagált. A biztonság kedvéért inkább lefogta Naevis kezét, aki igen dühösnek tűnt.

– Ezt miért kaptam?

– Jól tudod, te miért...

– Egy viccért? Miért nem szóltatok, hogy errefelé nem értékelik a humort? – nézett Visanáékra.

– Gondolom elfelejtettünk – válaszolta a lány, miközben kellően jól szórakozott, mégis sajnálta a fekete hajút.

– Úgy érted... vicc volt, és nem is láttad meztelenül?

– Ó, de bizony, hogy láttam!

– Hol, mikor?

– Kevéssel azelőtt, hogy összetalálkoztunk volna.

– És azt lennél szíves megmondani, milyen okból?

– Megfürdettem.

– Hogy megfürdetted... – rázta a fejét a zöld íriszű.

– Miután Chired megerőszakolt engem. Nem hagyta, hogy mindenkiben elvesszem a bizalmam, míg Nahon agya szünetet tartott a gondolkodásban.

– Ez fájt! – kapott szívéhez játékosan az említett, Közben megsimogatta kissé feszültté vált jegyese vállát.

– Ez tényleg rád vallana – motyogta szégyenkezve Naevis. – Sajnálom, hogy gyanúsítgattalak. Miért kell mindig ilyennek lennem?

– Milyennek?

– Egy ekkora gyanakvó idiótának, mikor már ezerszer bebizonyítottad, hogy a legjobb férfi vagy a világon.

Visana éppen felhívta volna a figyelmet szerelmére is, de ahogy Nahon arcára nézett, csak meghatottságot látott rajta. Hihetetlen, hogy milyen érzékeny, gondolta. De pont ezt szerette benne, más nem értette volna meg ennyire, vagy bánna vele ilyen szeretettel, csak ő és Noiren képesek erre. A magas közben elmosolyodott kedvese kijelentésére, s rögtön csókba vonta, mintha előtt nem ugyanennek a személynek az ütését érezte volna az arcán.

– Ez már így marad, igaz? – kérdezte a vörös hajú.

– Hogy?

– Hogy te mindig ilyen jószívű és naiv maradsz, én meg egy ilyen lehetetlen alak, akinek mindig megbocsájtasz, akárhányszor töröm össze a szíved a hűtlenségemmel.

– Azt hiszem, igen.

– Miért? Miért nem hagysz itt, majd keresel olyat, aki normális?

– Mert én téged szeretlek, nem valaki mást.

– Miért?

– Te vagy számomra az igazi, azt hiszem.

– Biztos ez?

– Nem akarsz velem lenni, ugye?

– De, veled akarok. Muszáj lesz megváltoznom érted, te sokkal értékesebb vagy, mint bárkivel csak úgy összefeküdni. Hiszen a gyereked várom, ennél nem is lehetnék boldogabb!

Nahon Visanával a karjában nézték a párt, és halkan beszélgettek. Éppen azt tárgyalták, hogy Noiren miként lehet ilyen kitartó, de végül arra jutottak, hogy a szerelem megbolondítja az embert, még az általában racionálisan gondolkodókat is.