– Na-Nahon... – kezdte Visana. – Ez nem csak egy álom. Ha ez lenne, akkor a vár ostromát sem láttam volna előre.

– Miért, láttad?

– Igen, láttam. És el is mondtam az apámnak, azonban ő nem hitt nekem, hiába próbáltam meggyőzni.

– Úgy gondolod, hogy ezek az álmok másféle jelentőséget is hordoznak magukban? Hogy jóslatok?

– Igen, kétségkívül azok! – mondta a hercegnő határozottan. – Kérlek, szívem, higgy nekem!

– Mivel ennyire valósnak érzed, és volt már vele tapasztalatod, úgy gondolom, hogy igazat mondasz. Mást nem tudok tenni, csak nyugalomra inteni téged. Ha a jövő úgyis bekövetkezik, minek rajta töprengeni?

– Hiszen... hiszen lehet, bele fogsz halni!

– Amennyiben tényleg ez fog történni, felesleges idegeskedned.

– Hiányozni fogsz, hát nem érted? – kérdezte végső elkeseredésében a fiatal. – Te vagy az egyetlen, aki szeret engem.

A barna szemű megforgatta a szemét, majd járkálni kezdett a lány körül. Végül megállt mögötte, majd a füléhez hajolt. A hófehér nő érezte rajta forró, párás lélegzetét, mely nagy kontrasztban állt a hideg, száraz levegővel. Orra megérintette Visana fülét, miközben szavai suttogás formájában érték el az agyát.

A leány arca megenyhült, majd visszafordult egy csókra a férfihoz. Ezután egy hosszabb ölelés következett, majd halvány mosollyal az arcán ő is duruzsolt neki valamit, habár látszott rajta, ez valamiféle tettetett állapot volt. Ettől már mind a ketten jobban érezték maguk, és inkább nekiláttak megbeszélni a további terveik. Mivel már csak az a feladatuk maradt, hogy gyűjtsenek szövetségeseket, így megbeszélték a következő indulás pillanatát, ha már Siort ott volt velük.

A férfi éppen barátaival beszélgetett, addig Vis ismét szomorú kifejezéssel meredt feléjük, és elfordult Nahontól. Nem akarta, hogy jegyese lássa búját. Sőt, zavarta, hogy egyáltalán hajlandó volt elmondani. Miért nem maradt inkább csendben, és vágott boldog képet hozzá? Akkor megúszhatta volna a fájdalmat, de már hiába, ha a barna hajú nem is nézte őrültnek, viselkedése különösen összetörte őt.

– Mindenki, gyülekező! – mondta a volt katona, s megvárta, míg mind odasereglettek köré. – Mivel korábban nem szögeztem le teljesen, visszamegyünk a faluba, ott pedig toborzunk annyi embert, amennyit tudunk! A környező településeken úgyszintén kereshetünk embereket, akik hajlandók velünk betörni a várba! Ez mindőtöknek megfelel?

– Nekem tökéletesen! – válaszolta lelkesen Siort, aki örült neki, hogy nem kell visszatérnie a várba. Igaz, aggódott Milandine-ért, de tudta, nem szabadíthatják ki másképp, mint egy ostrommal. Ugyanígy a hatalmat át kellett venniük, ha igazságot akartak, ezért ez tűnt a leglogikusabb útnak.

– Ha még nekem is, akkor a többieknek úgyszintén – közölte Chired.

– Van bárkinek ellenjavaslata? Akinek van, nyújtsa fel a kezét!

Egyetlen kéz emelkedett a levegőbe, ez pedig Chiré volt. A mogyoróbarna szemű ideges tekintettel figyelte őt, mintha azt mondaná: nyögd már ki, hogy mi bajod van! De a kövérkés ember nem szólt egy szót sem, csak várt.

– Mi van már?!

– Muszáj ennyit beszélni valamiről, ami eldőlt? – tette fel a kérdését kimérten a kopasz.

– Akkor ez lezárult. Te meg... dugj fel magadnak valamit! – vetette oda Nahon, mire a többiek nevetni kezdtek. – Hátha megtanulsz viselkedni...

– Tapasztalatból mondod?

– Nem, ezt a módszert külön neked találtam ki! Naevis biztos ismer olyat, aki segít ennek a megvalósításában! – feleselt tovább.

– Igaz! Rengeteg ilyen barátom van! Biztos lesz neked megfelelő méretű farokkal rendelkező, aki nagyon szívesen felpróbálna téged!

– Én meg Kelissimát próbáltam volna fel, de „elfelejtettél" szólni, hogy nem fogékony a férfiakra...

– Mert az Terisis volt, te hülye! A világosszőke, jégkék szemű Kelissima! A barna Terisis, a vöröses pedig Libena.

– Most össze akarsz zavarni? – kérdezte a szakállas.

– Nem, gondoltam, kiigazítalak, hogy sikerült rámozdulnod az egyetlenre, aki nem dug férfiakkal.

– Te pedig pont akkor terelődtél Jejus meg Seris ágyába!

– Láttad volna őket, milyen jól néztek ki ruha nélkül!

– Muszáj erről beszélni? – kérdezte Nahon.

Kifejezésén már korábban látszott, hogy nem igazán szívleli a páros beszélgetését, rendkívül zavarta, mikor Chired a szexuális partnereiről csevegett. Továbbá igen kellemetlenül érezte magát, amiért Visana odabújt hozzá. Egyáltalán nem tudta, mi baja volt a szerelmének, de próbált rajta segíteni.

– És miért szükséges ilyen stílusban?! Nem tudtok figyelemmel lenni másokra, akiket nem érdekel, hogy hány emberrel bújtatok ágyba meg miként?! Nem lenne ezzel semmi bajom, de hűtlenséggel így dobálózni igen nagy szégyen...

– Igaz, sajnálom – emelte fel a kezét Naevis, majd Noirenre pillantott, aki sápadt arccal hallgatta a beszélgetést, s nézett terhes kedvesére. Bántotta, hogy ilyet mondott olyanról, akit valószínűleg nem is ismert igazán, mindaddig róla nem szólt efféléket.

Eközben Nahon vádló tekintete Chirre siklott, aki egy árva szó nélkül állt tovább, és arcán némi szégyent lehetett felfedezni. Még veszekedni sem próbált innentől, csak elfogadta, hogy ezzel véget ért a beszélgetés. Egy utolsó pillantást váltott Nahonnal, majd megkereste Naevis, ezután Visana tekintetét.

A vörös hajú szégyenkezve próbált kieszelni egy mondatot, amivel helyre fogja hozni a hibáját. Azonban Noiren égkék íriszében nem csupán egyszerű sértettség kapott helyet, hanem mintha a szívét törték volna apró darabokra, és ez talán így is volt. Hiszen minden gátlás nélkül közölte, hogy mennyire vonzónak ítélt egy másik férfit meg nőt.

– Sajnálom, akármit is vétettem ellened – mondta a fekete hajfürtös úgy, hogy rajta és a zöld íriszűn kívül senki sem hallhatta –, amiért ilyen bánásmódban részesítesz – fejezte be mindenféle rejtett dühtől mentesen, bútól eltelve. – Semmi rosszat sem akartam tenni, te vagy az egyetlen, akit ennyire szeretek ezen a világon. Soha nem szeretnék ártani neked.

– Drágám, kérlek, ne mondd ezt! – válaszolta hasonló hangerővel, közben könnybe lábadt a szeme, mikor rájött, hogy Noiren magát ostorozza az ő tettéért. – Tudom, nem hozhatom helyre azt, amit elrontottam. Csak légyszíves, áruld el, mi az, amivel kicsit jobbá tehetem ezt?

– Mi a baj velem?

– Semmi! Mi lenne? – kérdezte mélyen a szemébe nézve Naevis.

– Nem vagyok elég bátor vagy vonzó, nem tartasz elég férfiasnak, mit tegyek?

– Férfiasság, hagyj ezzel! Úgy szeretlek, ahogy vagy.

– Mégsem dicsekedtél velem egyszer sem, igaz?

– Igazad van, pedig kellett volna. Nem becsültelek igazán, ne haragudj, szerintem megérdemelsz minden dicséretet, te vagy a legjobb!

– Ezt csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam?

– Nem, így gondolom! Megbántam, amiket tettem, minden percét.

Noiren azt sem tudta, mit mondjon, hogy higgyen-e vörös hajkoronájú barátnőjének vagy sem. Végül úgy érezte, igazat mond, szívét pedig elárasztotta valami megkönnyebbül öröm. Míg a csapat többi tagja között is rendeződött a helyzet.

Visana még a kissé feldúlt Nahon vállát simogatta, mindaddig a másik pár meghatott csókot váltott egymással, majd még hosszan ölelkeztek. Ezáltal a problémáik pillanatnyilag megoldódtak, És a kék íriszű újult erővel emelte pillantását a barna hajúra. A katona kérdőn nézett rá, mintha csak azt kérdezné, készen áll-e az előttük lévő útra, mire Noiren határozottan bólintott.