– Jó reggelt! – köszönt Nahonnak a szemét dörzsölgető Naevis. A hófehér bőrű még mindig a vállára borulva aludt, de a hangra lassan megrebegtette pilláit. – Neked is, Vis!

– Máris reggel van? – kérdezte a királylány kezével eltakarva a fényt. – Ó, szia, Nahon! Elaludtam?

– Igen, legalább pihentél valamicskét.

– Miért, te nem?

– Nem igazán, mert elaludtál, véletlenül sem akartalak megzavarni. – A barna hajú arcára fáradt, de lágy mosoly ült ki, mire Visana párja vállgödrébe fúrta az arcát.

– Sajnálom, hogy miattam nem tudtál aludni.

– Sebaj, voltam már fáradtabb is. Remélem ez nem ismétlődik meg ma este is.

Miután ezt a lázadó kimondta, az egyik tűzrakás közelében csak egy kezet láttak a levegőbe emelkedni, ami Noirenhez tartozott. Aztán a férfi felszisszent, mikor az ösztönös mozdulat miatt fájni kezdett a sebe. Karja egy pillanat alatt zuhant vissza a földre, majd az égkék íriszű dühösen kifújta a levegőt.

– Akkor jobb lenne elhagynunk az erdőt és keresni valami tisztást, ahol biztonságban vagyunk – motyogta kótyagosan Noiren.

– Ha mindenki felkelt, erről tárgyalunk még, de most várjunk, majd együk meg, ha van bármi maradék.

– Csak ennyi van – mutatott fel egy kis darab száraz kenyeret Naevis. Ezt még korábban hozták, és állapota miatt inkább nem ették meg. – Akkor Visana, ez a tiéd! – adta volna a lány kezébe, azonban az elutasította.

– Nem, neked kell megenned! Te vagy terhes, nagyobb szükséged van a több energiára!

– Igaza van – egyezett bele Noiren és Nahon is. – Ha pedig egy ritkásabb részre értünk, ott úgyis jobban fogunk találni élelmet.

– És legalább a balcinok társaságát sem kell élveznünk – sétált oda hozzájuk Lirom. – De először ki kéne találni, merre induljunk el.

– Arra gondoltam, hogy visszamehetnénk a vár irányába – vetette fel Siort.

– És abból mi hasznunk származna?

– Az, hogy hajlandó vagyok kémkedni. Nem tudom mi történt Milandine-nal, Reagor király is furcsán viselkedett, jobb, ha visszatérek. Ha a közelben maradtok, tudok nektek jelenteni, és talán sikerül ételt is kicsempészni onnan.

– Rendben, szerintem megvan a következő úticélunk – szögezte le Nahon. – Most pedig várjuk meg, míg a többiek is felébrednek!

Ezzel a férfi az ölébe vonta Visana fejét, aki bármilyen ellenkezés nélkül dőlt le szemernyit pihenni. Addig Naevis elfogyasztotta a darabka kenyeret, míg Lirom felélesztette az egyik, még éppen pislákoló tüzet. Csatlakozott a hercegnő-katona, Noiren-Naevis pároshoz, és ott melegedett mellettük.

Ezen a napon különösen hideg reggelre ébredtek. a föld fagyott volt a hűvös éjszaka után, s már a hó is szállingózni kezdett. A hercegnő dideregve, mégis enyhe izgalommal vizsgálgatta az egyre hulló pelyheket, melyek néha ruháján kötöttek ki. Ajka mosolyra húzódott, amit Nahon elvarázsolva figyelt.

Pillanatnyilag szerelme volt számára a legszebb jelenség az egész világon. Tekintete boldogan csillogott a fáradtság ellenére is, ahogyan a leányt nézte. Visana örült a hónak, amit a vár óvó biztonságában nemigen láthatott. Ugyanis szinte kötelező volt számára a fátyolos ruha, amiben fázott volna. Most viszont a hidegben is jobban érezte magát.

Hamarosan ébredezni kezdtek társaik, kiket meglepett a szép, csillogó pelyhek játéka. Chired egy morranással kelt, szeme szinte azonnal meglelte az elbűvölt hercegnőt. Úgy, ahogy volt, visszavágódott a földre, és elfordult a hófehér bőrűtől.

– Chired, maradj ébren! – szólt rá Naevis. – Lassan új helyet keresünk, ahol rendesen ehetsz, meg ki is alhatod magad!

– Végre valami fejlődés! Ki hozta meg ezt a felettébb logikus döntést?

– Én voltam – nyújtotta a karját Noiren, majd újra felszisszent.

– Látod, Nahon? Ez van, hogyha nem kölykök hozzák a döntéseket!

– Már felnőtt vagyok! – ellenkezett a férfi.

– És vajon ki érettebb: egy olyan, aki még alig múlt huszonegy éves vagy egy lassan harmincéves, aki mindig is érettebb volt nálad?

– Harminc? – kérdezte Visana kizökkenve korábbi állapotából. – És huszonegy?

– Igen, nem tudtad?

– Nem sejtettem, közel egyidősnek tűntök... habár... belegondolva, látom a korkülönbséget. Tudjam be annak, hogy Noiren néz ki fiatalabbnak vagy Nahon idősebbnek?

– Ahogy akarod – mondta Noiren jelezve, ő nem érezné bántónak egyik utat sem.

– Akkor te nézel ki fiatalabbnak.

– Ezt vegyem sértésnek vagy ne?

– Azzal, hogy fiatalabbnak tűnik, te nem vesztes semmit sem.

– De elvesztem a kapható nők egy részét.

– Kettőből egyet-egyet lenyúltatok! – háborgott Siort. – Az én lehetséges, ismétlem, lehetséges nőm ki tudja hol van! Talán már meg is halt, lehet megkínozták, vagy elcsúnyították!

– Örülj, ha a farkad Milandine-ba teheted, ne hápogj már, hogy elcsúnyították vagy sem!

– Most kivételesen egyet tudok érteni vele, ne hápogj már! – ismételte meg Chired, akinek ezek szerint nem számított, éppen kit kap meg.

– Szerintem ezzel Noiren is ugyanígy van, ugye, drágám?

A férfi megkereste a Naevishez tartozó zöld szempárt, majd finoman megemelte egyik szemöldökét, jelezve, hogy érdekesnek találja a kérdést, és gondolkozik a megoldáson. Végül Nahonhoz fordult, hátha kisegíti őt ebben a nehézkes helyzetben, de ő csak a fejét ingatta.

– Én ennél megfontoltabb vagyok – válaszolta tisztelettudón a kék íriszű, mire vörös barátnője nagy mosolyt villantott felé. – Mégis úgy gondolom, hogy Nahon nem – vágott vissza neki, miután nem támogatta őt.

– É-én...

– Nem fogok megsértődni, csak, hogy tudd.

– Akkor többnyire én is egy állásponton vagyok Chired – nyögte ki kissé félve.

– Na, azért! Kezdtem félni, hogy beszari alak vagy.

A barna hajú megsemmisülten tekintett szerelmére, azonban Vis ennek ellenére is kinevette őt. Ekkora megalázást már ő sem tudott elviselni, inkább kinyújtotta karját, hátha valaki megvigasztalja. A hercegnő kacagva bújt hozzá, majd lapogatta meg a hátát.

– Összetörsz itt mindenki előtt – motyogta Nahon halvány mosollyal a szája sarkában. – Semmibe fognak venni.

– Sebaj, ha ők igen, én akkor sem foglak kevesebbre tartani.

– Pedig azt hittem, ez egy zaklatássorozat kezdete lesz.

– Annak terveztem, csak meguntam! – csókolta meg a nő. – Most pedig a tervek következnek, nem?

– Igen, tényleg, a tervek!

Miután a barna hajú észhez kapott, magához hívta az embereket, hogy megbeszéljék az elkövetkezendő napok vagy hetek menetét. Hamarosan már mind ébren és készen várták az új gondolatokat.

– Szóval... először is azzal kezdeném, hogy az éjszakát épphogy megúsztuk, de nem akarom ismét kitenni magunk ennek a veszélynek. Így páran, Noiren segítségével, arra jutottunk, jobb, ha elhagyjuk a jelenlegi helyünk, és keresünk valami békésebb területet, leginkább Narfolk közelében.

– A közelében? Ez őrültség!

– Igen, ugyanis Siort elvállalta, hogy bemegy a várba, ezért belátható távolságon belül kell maradnunk. Mindent megtervezünk még részletesebben is, mégis az lenne az ideális, ha még ma elmennénk innen.

– Tegyük fel – kezdte Oemor –, hogy más helyet keresünk, hogyan fogunk elrejtőzni a katonák elől?

– Ez nagyon egyszerű, kellő távolságra kell maradnunk a vártól, akár óvatosabbnak lennünk.

– Legalább tüzet gyújthatunk? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Chir.

– Az helyszíntől függ, de mind tudjuk: a füstöt messziről látni. Ez nappal nagyobb problémát jelent, míg éjszaka a fény fog lebuktatni minket. Azonban úgy gondolom, hogy kellő óvatossággal igenis lehetséges. Van bárkinek ellenvetése?

– Nekem megfelel – válaszolta az egyik a másik után. Lassacskán mind beleegyeztek a dologba, mert a nagy kockázat ellenére is fontos volt számukra egy jobb élettér keresése.

– Remek! Akkor már csak egy kérdés maradt hátra: mikor indulunk?