– Ó, Nahon, még nem is mondtam, de olyan jól csókolsz! – áradozott Visana, majd újra a férfihez hajolt.

A barna hajú birtokba vette száját, miközben a hercegnő finoman nyögdösött. Megpróbált ellazulni, amennyire csak tudott, habár a félelem apró szikrája mindig ott volt benne. Szíve nagyokat dobbant mellüregében, és hangosabban nyöszörögni kezdett, mikor Nahon keze egyre intimebb helyekre vándorolt.

Egyszer fenekét markolta meg, mire a lány épphogy vissza tudta fogni a hangját. Teste szinte elgyengült, a katona vállába kapaszkodott támaszként. Kezdett a rettegés háttérbe szorulni, kivörösödött ajka pedig egyre többet követelt.

Minél tüzesebbek lettek, Nahon annál bátrabban érintette a lányt. Visana pedig nem bánta, hogy legalább valaki határozottan tudta, mit akart. Ő csak próbált alkalmazkodni a másikhoz, aki hozzáértőn simogatta ott, ahol tudta. Mikor a combjáig jutott, a királylány már annyira ki volt készülve, hogy minden ellenkezés nélkül hagyta neki.

– Ne, mit csinálsz?! – kérdezte a hófehér nő kétségbeesve, mikor meglátta Nahont letérdelni előtte.

A legény válasz gyanánt felhajtotta a hölgy ruháját, és hasát kezdte csókokkal kényeztetni. Az akáclila szemű ujjai a barna fürtök közé túrtak, fejét hátrahajtotta élvezetében. A lába előtt térdeplő közben folyamatosan őt figyelte, s mikor megállapította, a nő jól reagált az akciójára, felkelt a földről.

Arcán bágyatag mosoly tündökölt, tekintete izgatottan csillogott. Mikor újra egymás ajkára tapadtak, Visana megértette ennek okát. A stratégosz megkeményedett férfiassága Visana alhasát ingerelte, mire a hercegnő ösztönösen a másik ágyékához nyúlt.

Nahon felnyögött az élményre, és ő maga a leány formás mellét kezdte el masszírozni. Ettől gerince mentén bizsergést érzett, miközben ez sebesen távozott nőiessége felé. Ott valamiféle görcsös szorításként megállapodott, testét, mintha máglya fűtötte volna.

– Vis... azt hiszem, jobb lesz, ha elveszed onnan a kezed... – mondta kissé nyugtalanul a legény. – E-el fogok menni – fejezte be remegő hangon.

– Ó, bocsánat! – A nő felnevetett a mogyoróbarna íriszű kijelentésére, legbelül pedig igen megtisztelve érezte magát, amiért máris ilyen sikereket ért el ebben a témában.

– Készen állsz arra, hogy...

– Én, még nem tudom, sajnálom.

– Akkor kezdjük máshogy, rendben?

– Re-rendben.

Visana nem volt benne biztos, mire számíthat, de abban igen, hogy Nahon sosem akarna neki ártana. Úgy gondolta, a katona másféle megközelítése talán segíteni fog rajta. Akármit is tervez, s akárhogyan akarja azt kivitelezni.

A férfi ujjai hamarosan ismét a királylány combján kötöttek ki. A fiatal felsikkantott, mikor megérezte szerelme kezét benyúlni a lába közé. Arcizmai összerándultak, de nemsokára rájött, ez nem okozott fájdalmat. A kezdeti sokk után megkereste Nahon tekintetét, a legény pedig finoman rámosolygott.

Ahogy óvatosan kényeztetni kezdte, Visana meglepően tapasztalta a finomságot, mely ellentétben állt Chired durvaságával. Sőt, egészen tetszett neki, ezért az ő arcára is lágy mosoly kúszott. Ajka közül kiszökött egy apró hangocska, amiért szája elé kapta kezét.

– Ne most légy szégyenlős, gyönyörű hangod van! – A hercegnő elpirult a kijelentésre, majd újra felnyögött, ahogy párja dörzsölni kezdte őt.

A lány meglepődött, mikor Nahon eltalált egy olyan pontot, amibe lába is beleremegett. Elkerekedett szemmel kereste meg szerelme mogyoróbarnáját, de meglepetten tapasztalta, hogy a legény még mindig somolyogva fürkészte őt.

– E-Ez normális?

– Igen, teljesen átlagos – nevetett fel halkan. – Sosem nyúltál még magadhoz?

– Nem.

– Hogyhogy nem?

– Hercegnő vagyok, nem kurva!

– Nem kell annak lenni ahhoz, hogy testi örömöket okozz magadnak. Vagy neked ezt külön tiltják? – súgta csábosan a férfi, közben gondoskodott arról, hogy Visanából újabb hangok törjenek elő.

– Csak udvariatlannak tartják.

– Udvariatlannak, az élvezetet?

– A kéjvágyat... – nyögte a nő, míg Nahon feszes bőrét csókolta.

– De most nem Narfolkban vagy és főleg nem hercegnői színben.

– Ez így igaz. Ezért van még a fejed a nyakadon.

A leány felkacagott, s ismét megérezte a katona határozottan mozgó kezét, mely egyre forrósodó ágyékát masszírozta. Ő a férfibe kapaszkodott, aki könnyedén megtartotta őt. Visana teste gyorsan reagált az átélt izgalomra, nagyajkai között nedvesség gyűlt, ami meglepte őt.

A fogai közül kiszökő apró sikkantásra Nahon, mintha csak megérezte volna, a hercegnő tökéletesen készen áll. Kezét a másik felsője alá vezette, így végre megérinthette csupasz mellét is. A legény elégedett morranást hallatott, majd teljesen megszabadította őt felsőjétől. Mikor végignézett az előtt álló gyönyörűségen, ajka azonnal mellkasára tévedt, ahol baljával simogatta, addig jobbjával alul kényeztette őt.

– Az istenekre... Nahon... – nyöszörögte a lány szinte keservesen. – Nagyon jól csinálod...

Szerelme nem válaszolt, csak tovább folytatta csókolgatását, majd hamarosan már mellbimbóját is élvezetben részesítette. Visana aléltan állt előtte, hátát az egyik fának döntötte, hátha az támaszt nyújt a számára. Még sosem érzett ilyen édes bizsergést, ami ennyire képes őt magába rántani. Csak többre és többre vágyott, minél nagyobb mennyiségben részesült az újdonságból.

Csupán arra eszmélt fel kábulatából, mikor a barna hajú már nadrágját próbálta lehúzni róla. A hercegnő meg sem próbált ellenkezni, a férfi újra dörzsölni kezdte őt. A királylányból kezdtek kéjesebb hangok előtörni, teste bele-beleremegett az új élménybe. Ez alsóneműn keresztül még intenzívebb lett, kezdte azt hinni, már nincs mit fokozni.

Azonban kevés, efféle örömszerzés után az akáclila szemű megérezte Nahon forró kezét, ahogy fehérneműjébe nyúl. Ott ujjai rögtön benedvesedett nőiességét kezdték el finoman tapintani. Amint a stratégosz eltalálta csiklóját, a lány az eddigieknél sokkal hangosabb nyögést produkált.

Párja magabiztosabban folytatta tevékenységét, de nemsokára hirtelen merevedett meg, majd húzta ki kezét a hercegnő bugyijából.

– Mi az, miért hagytad abba? – kérdezte nyűgösen a lány, majd lepillantott. Nahon karja véres volt, és Visen eluralkodott a pánik. – Mi történt? Hiszen nem is fájt!

– Nyugodj már meg! Ez csak a havi vérzésed.

– Ó, igaz... súlyosan túlreagáltam.

– Az már biztos – rázta meg a fejét a mogyoróbarna íriszű, s folytatta elkezdett tevékenységét.

– De nem zavar a vér?

– Miért, kéne neki?

– Nem tartod undorítónak, hogy benne kell turkálnod? – nézett rá aggodalmasan.

– Nem.

Visana Nahonra hagyta ezt, a katona pedig nem zavartatta magát. Habozás nélkül érintette a nőt ott, ahol csak szerette volna, és ő nem akadályozta meg benne. Sőt, mindenre nagy odaadással reagált, csípőjét s mellét is közelebb préselte az előtte állóhoz.

– Ha magadhoz sem nyúltál, gondolom már sem nyúlt hozzád... azon a szemeten kívül.

– Más nem.

– Akkor én leszek az első, aki normálisabb körülmények között megujjaz téged.

– Nahon! – csapott a lány a másik mellkasára. – Hogy beszélsz?

– Nem herceg vagyok, csak egy közkatona. De, ha úgy akarod, akár a herceged is lehetek.

A férfi suttogó hangja belülről remegtette meg Visanát, aki majdnem elájult az előbbi erotikus megnyilvánulástól. Úgy tűnt, a barna hajkoronájú teljesen más minőségben volt most vele, mint bármikor máskor. Beszéde egyfajta izgató élt kapott, mi jobban megmozgatta a hölgy fantáziáját. Olyat, amitől egész teste kívánta őt.

– Herceg vagy közkatona, nem érdekel, csak csináld! – szólt rá türelmetlenül a kikészült leány.

– Ahogy akarod.

Nahon azzal együtt, hogy kimondta a szavakat, egy ujját Visába vezette, és megvárta, míg az hozzászokik az élményhez. Ezután óvatosan mozgatni kezdte, majd, mikor elég tágnak találta a nőt, egy újabbat is hozzátett.

A lány lélegzete is elakadt ettől, úgy kellett utána levegőért kapkodnia. Az érzés egyszerre volt furcsa, izgalmas és félelmetes. Valamiért úgy tűnt, szerelme már kifejezetten sokszor juthatott el eddig a mozdulatsorig, mert úgy bánt a fiatal testével, mint még soha senki.

– Nekem... – kezdte Vis bizonytalanul, mivel nem tudta, miként önthetné szavakba az érzést. – pisilnem kell.

– Ez természetes.

– Ez is?

– Igen, teljességgel, hiszen láthatod, hol van a kezem.

– Valójában nagyon élvezetes – jelentette ki a lány, míg Nahon egy pillanatra sem állt le.

Sőt, ujjait egyre gyorsabban mozgatta Visanában, miközben másik kezével a mellét markolászta. A hófehér bőrű önfeledten sikongatott, hangja visszhangzott az erdőben. Nem volt biztos benne, mennyi idő telhetett el, mire az alhasában érzett szorítás feloldódott, és ő erősen remegve adta át magát a gyönyörnek.

Ha a stratégosz nem kapja el, a földre zuhan, de még időben érte nyúlt. Magához vonta őt, míg arcán nagy mosollyal figyelte a hercegnő élvezetét. Halványan érzékelte, ahogy a karjában tartott izomgyűrűi ritmikus táncot járnak ujjai körül. Nemsokára Vis ráemelte tekintetét, Nahon pedig visszanézett rá.

– Elnézést... – motyogta a lány.

– Meg ne őrjíts, nincs miért elnézést kérned! – simított ki arcából pár fehér hajszálat. – Bármit megtennék, hogy ezt újra láthassam.

– Ha akarod, újra láthatod is, csak egy kicsit másképp.