melyben mindenki
túl messzire megy.

—

⋆.:｡ AHOGY beszállt a kisbuszba, amit yunhyeong vezetett, különös nyugalom szállta meg, attól függetlenül, hogy üvöltött a zene, meleg volt, és a fiúk mintha már teljesen részegek lettek volna.
kivéve hanbint és yunhyeongot.
hanbin kacagva tapsolt donghyuknak, aki valami fajta twerkelést mutatott be, chanwoo pedig énekelte a hangszórókból üvöltő lemon sorait.
hatalmas volt a káosz a fejében és jinhwan inkább úgy döntött teljesen elengedi a fél órával azelőtt történteket, inkább átadja magát a szórakozásnak.
mikor megérkeztek mégis lesokkolódott.
seunghoon háza a hatalmasnál is sokkal hatalmasabb volt, sosem járt még hasonlóban sem, ha az iskolát nem számolja bele, vagy más középületeket.
négy emeletet látott, minden üvegből volt, minden terasz emberekkel volt teli és a fények, meg a dübörgő zene tette az egészet idegenné.
nem olyan volt, mint egy ház, amiben élnek, hanem olyan, mint egy túlméretezett bár; a bulizásra valóban tökéletes.
az ajtóban egy nagyon részeg és nagyon izzadt seunghoon várta őket, aki látványosan elhúzva a száját beengedte a kis csapatot, akik ezzel a legminimálisabb mértékben sem foglalkozva elsiettek mellette és belevetették magukat az embertömegbe.

jinhwan kissé szédült és a villogás meg a hangos zene sem segített a helyzeten.

"ezt józanon nem lehet kibírni" kiabálta a fülébe hanbin és a kezét megragadva a konyha felé kezdte húzni, majd a kezébe nyomott egy piros poharat és elmosolyodva koccintott vele, lehúzva a tartalmát, gyerekesen grimaszolva. "gyűlölöm az alkoholt."

jinhwan majdnem elnevette magát, majd ő is megitta az ismeretlen löttyöt, ami kellemetlenül végigmarta a torkát, a hangszálait, majd úgy érezte a gyomrát is.
borzalmas volt. akár a méreg.
és a szédülés nem enyhült, csak átvette egy másik fajta, egy kellemesebb.
a fények és a hangok immár szórakoztatóak voltak.
és csak egy italnál tartott.

hanbin az óriási nappali felé indult el, ami valamiféle táncparkettként funkcionált, chanwoo a negyedik italát töltötte magának, mindezt yunhyeong örző szemei látóhatárában, donghyuk pár végzőssel beszélgetett – persze, mit is tett volna, hiszen őt valóban mindenki szerette –, jinhwan pedig junhoet kereste a szemeivel, miközben önmagával veszekedett.
egyik része szánalmasnak érezte magát, másik pedig egyenesen a karjaiba rohant volna.
és undorodott ettől.
hogy attól függetlenül, hogy minden borzalmas dolgával teljesen tisztában van és tudomása van róluk, mégis így érez iránta.

a második piros pohárnál járt.

és junhoe ott volt.
ott ült a kanapén és őt nézte, ahogy állt a pultnál.
pár lány próbálta őt szóval tartani, s habár néha bólintott, szemeivel csakis őt nézte, őt tanulmányozta.
és a szokásos hasgörcs helyett jinhwan kellemes bizsergést érzett felkúszni a gerincén, s elmosolyodva hajtotta le a fejét.
a realitás érzéke még tompán, elmosódva sikított valahol az elméje hátuljában, hogy "baszd meg te idióta" de ő nem figyelt rá, a harmadik piros poharat ürítette ki, elindult felé és egészen addig nem állt meg, amíg egyedül junhoe térdei választották el őket egymástól.

"szia" seperte ki tincseit a szemeiből, amit magában megbánt, nem akart ártatlannak tűnni.
de valójában szinte már túl vonzó volt.

"szia"
junhoe terpeszben ült, hátát kényelmesen nekitámasztva a fotelnek és képtelen volt visszatartani azt az egy, az ajkai közül kicsúszott apró nevetést, amit ha jinhwan már régebben járt volna az iskolába és kicsit is ismerte volna, rögtön elfutott volna úgy, hogy hátra sem néz.
és a józanságot nem is említettem.
de nem így volt, s az idősebb fiú ettől mégjobban felbátorodva kinyújtotta felé a kezét, s miután a junhoe felállt és úgytűnt követi őt, elindult a nappali-táncparkett felé.
az alkohol felerősítette teste addig nemigen tapasztalt vágyait, s eltompította mindig éles elméjét, csak egyvalakire tudott gondolni, az pedig a mögötte szorosan álló koo junhoe volt, aki mintha még földöntúlibban szikrázott volna a színes fények kereszttüzében, mintha minden porcikája ragyogott volna.
ő pedig olyan dolgokra gondolt eközben, amikre addig soha.
soha.
annyira akarta őt.

"megérinthetlek?" kérdezte.

"tégy amit csak akarsz."

és ő megtette. bal kezét felemelve hátranyúlt és megfogta a fiatalabb tarkóját, hogy fejét a nyakához húzza és hozzásimuljon. érezte az egész testét, érezte az ajkait, annyira Jó volt.
Jó volt érezni, ahogy junhoe megremeg, ahogy hozzáér, ahogy beszívja az illatát, mert ő is pont ugyanúgy akarta.
ilyen a részegség?
vagy ilyen a vonzódás?

és junhoe is megérintette.
a derekát, a csípőjét, birtokolni kezdte és ezt mindenki láthatta.
és az ész egy pillanat alatt győzött.
jinhwan elszakadt a fiútól, ránézett, és a szikra elmúlt. a fények kevésbé voltak színesek. és junhoe még mindig gyönyörű volt, csak ez a tény akkor éppen olyan rossznak tűnt.
mintha elvágtak volna egy filmszalagot.

"neharagudj" sütötte le a szemeit és otthagyta őt. s ilyen sem vele, sem junhoeval nem történt még.
neki nem volt kivel, a másik fiút meg még nem hagyták ott.

az emeletre sietett és minden szobába benyitva kereste a mosdót, s amint végre talált egyet, körül sem nézve hajolt le a wc-hez és kiadta gyomra teljes tartalmát. minden rettentő sok és sokk volt. de leginkább az, mikor a kagylóból felnézve meglátta yunhyeongot, aki egy sámlin ült a kád mellett.

"jól vagy?"

jinhwan eltorzult arccal megtörölte a száját és aprót bólintott.
pedig nem volt jól.
gyűlöt hányni, és kicsit gyűlölte magát is a pár perccel azelőtt történtek miatt.
szédült.
"mit csinálsz itt?"

yunhyeong odament hozzá és segített neki felállni, majd végig tartotta, miközben megmosta az arcát.

"hanbin egy kicsit...nem is tudom, átlépte a határait."

"hol van?"

"a kádban."

"mit keres ott?"

"bemászott."

hanbin valóban ott volt. egy üveg pezsgővel a kezében feküdt  és nagyon szomorú arcot vágott.

"mi történt?"

"fogalmam sincs, csak ő és jiwon tudja, de azóta megivott két üveg pezsgőt és még mindig nem akar leállni."

így hát jinhwan is leült a kád mellé és igyekezett valamit összerakni a fejében, hogy mi történhetett, de képtelen volt rá.
az alkohol teljesen összezavarta.
egyre dühösebb lett magára.

"chanwoo?" kérdezte halkan, mire yunhyeong szemei elkerekedtek.

"atya ég róla meg teljesen elfeletkeztem! mindjárt jövök, addig vigyázz hanbinra!" hadarta és elviharzott.

és jinhwan így is tett. türelmesen kiimádkozta a fiú kezéből az üveget, és egy törölközőt bevizezve megtörölte a homlokát. "mi történt, hm?"

"csókolóztam eunbinnel" motyogta hanbin és mintha ez megsemmisítené a történteket, kezével megdörzsölte ajkait.

"és ez ilyen rossz?"

"jiwon csókolózott jennievel" suttogta.

"oh."

hanbin elnevette magát. percekig halkan kuncogott.
"ez túl nehéz."

"és megéri?"

"ha látnám, hogy van esély, megérné."

"akkor légy merész. mondd el neki. mondj el mindent, amit érzel."

"jó az időzítés?"

"ezt neked kell tudnod."

yunhyeong chanwooval és donghyukkal érkezett vissza, akik igazán jó hangulatban foglaltak helyet a szoba különböző pontjain és vidáman mesélték el mik is történtek velük ezen a csodálatos bulin.
és jinhwan hagyta, hogy boldogságuk átvegye az uralmat az ő fáradt és szomorú lénye fölött és velük nevetett.
majd az alkoholra fogja, majd bocsánatot kér.
majd holnap foglalkozik mindezzel.
akkor és ott csak azon igyekezett, hogy teljes szívéből koncentrálhasson arra, hogy donghyuk mit magyaráz a wc-n üldögélve.
mert fontos volt.
fontosabb volt számára, mint saját nyomora.