melyben jinhwan-t
megérintik.

—

⋆.:｡ AZ órák után sem lett nagyobb kedve az öltözködéshez, de a buli miatt izgult.
aggódott, hogy nem fog tudni felszabadultan viselkedni, hogy junhoeval valamin összevesznek az első ülésen és az egész estét kínosan fogja tölteni emiatt,vagy hogy a fiúk leitatják, vagy valaki bedrogozza és...

"izgulsz, mi?" szakította félbe gondolatmenetét egy mosolygós hanbin, miközben jinhwan ágyán ülve lógatta a lábait és a gardróbját térképezte fel, de egy idő után gondterhelten sóhajtott. "neked komolyan nincs olyan ruhád, ami ne azt sugallná, hogy színötös tanuló vagy és egy teljesen ártatlan teremtmény?
mondjuk egy sötét szín? bármi?"

aztán túrni is kezdett.
a régi ruhák közt, a fiókokban, a szekrényben, mindenhol.
eközben jinhwan zenét kapcsolt be és háton fekve gondolkozott tovább addig, még hanbin rá nem dobott valamit egyenesen a fejére.
egy egyszerű fehér pólót.
vagyis annyira nem is volt egyszerű, mert hatalmas volt a kivágás a nyakán.
hanbin pedig ott ült előtte egy ollóval a kezében.

"normális vagy?" kérdezte elnyílt ajkakkal és végignézett a valaha még hordható állapotban lévő ruhadarabon.

"szívesen" forgatta meg a szemeit a fiú. "van egy pólód az estére és.." itt drámai szünetet tartott: "..egy nadrágod is!"
s felmutatta jinhwan egyik régi halloween jelmezéhez tartozó bőr nadrágot.
azt hitte elég mélyre dugta el ahhoz, hogy soha többet ne kelljen viszontlátnia, de tévedett.

"nem."

"de."

"nem."

"most úgy akarsz kinézni, mint egy általános iskolás vagy mint aki nem legelőször szórakozik a barátaival?"

"na és te mit fogsz felvenni?" kérdezte jinhwan csípőre téve kezeit.

"ezt" mutatott végig magán unottan hanbin. szűk és szakadt farmernadrágot viselt, egy fekete kapucnis pulóvert és a sárga-kék vans cipőjét szokásos fehér zoknijaival.

jinhwan nem is próbálta leplezni felháborodottságát.
"akkor mégis mit játszod itt a stylistot?!"

"most gond, hogy igyekszem különlegessé tenni az első bulid?"

"te tudod milyen szűk ez a hülye nadrág? és ha mindenki olyan hétköznapi cuccban lesz, mint te, az mennyire gáz?"

"jinhwan nyugodj meg!
elmondanád min stresszelsz ennyire?" kérdezte hanbin, de amint kimondta rájött mi a gond és elnevette magát. "junhoe is ott lesz mi?"

"nem biztos és nem is érdekel!felveszem" jelentette ki azonnal gyerekes daccal és megragadva a ruhadarabokat elvonult a fürdőbe.
utálta, hogy a fiú egyszerű említése is ilyen hatással volt rá.
de mikor felvételük után a tükörbe pillantott egészen magabiztossá vált.
jól festett, minden általa előnyösnek tartott vonását kiemelték a ruhadarabok és el kellett ismernie; barátja nem is volt annyira rossz ebben.

hanbin szája tátva maradt mikor kijött és meglátta őt.
talán csak udvariasságból, talán csak mert büszke volt magára, de jinhwannak jól esett, és ez is egy kicsivel felszabadultabbá tette.
"lehet annyira nem is rossz" ismerte el bólogatva és megigazgatta a nadrág szárát, majd elmerülten a hajába túrt. "kihúzzam a szemem?"

"kihúzod nekem?" ugrott fel izgatottan hanbin. "mikor múltkor megpróbáltam majdnem megvakultam.."

"persze!"

és így történt, hogy eltöltöttek a fürdőszobában egy órát, beszélgettek a legértelmetlenebb témákról, egyik percben hangosan nevettek, a másikban már elkomolyodva cseréltek eszmét, s annyira jól érezték magukat, hogy csak akkor tértek magukhoz, mikor megszólalt a csengő.

"jézusom! ez junhoe!" tette kezeit elnyílt ajkai elé jinhwan és lepattant a mosdó széléről. "most el kéne menned.."

"nem is akarok vele találkozni" mosolyodott el, de ebben a mosolyban volt valami furcsa, ami nem utálat volt, hanem valami más, s jinhwannak fogalma sem volt arról, hogy mi.
de nem volt sok ideje ezen gondolkozni, lerohantak a lépcsőkön, és mielőtt jinhwan felkészülhetett volna, hanbin nagyra tárta a bejáratot a várakozó junhoe előtt, akinek amint meglátta a fiúkat, értetlen kifejezés látszott az arcán.
végigmérte őket, szemei ráérősen elidőztek jinhwanon, akinek ettől szédületes tempóban száguldozni kezdett minden hormonja a testében.

"szia" intett neki hanbin és sietve kikerülte junhoet, majd másodpercek alatt eltűnt, egyikőjüknek sem adva időt arra, hogy reagáljanak.

nem mintha jinhwan tudott volna.

"komolyan kezdek elbizonytalanodni a szándékaiddal kapcsolatban" rázta meg a fejét junhoe, és mégegyszer lassan, tetőtől-talpig megnézte magának az idősebbet, aki igyekezett, hogy ne szédüljön meg a másik átható tekintetétől.

"többször tisztáztam már a szándékaim.
a ruha pedig...este buliba megyünk és felpróbáltam, de azt hittem lesz időm visszaöltözni. ha zavar akkor egy perc és át is vesze..."

"nem kell."

"gyere be, kezdjük el. kérsz inni valamit esetleg?"

"nem."

"ez így szuper lesz" motyogta az idősebb maga elé halkan, mire junhoe kérdőn nézett rá, azonban ő csak legyintett és elvezette édesanyja otthoni "rendelőjéhez".
kezével rámutatott a bőrkanapéra, ahova a fiú levetette magát, majd szemeivel végigkísérte, ahogy jinhwan is helyet foglal a fotelben vele szemben és azokkal a csillogó, nagy szemeivel pillant rá, mintha ő lenne a legérdekesebb dolog a világon, mintha tudna rajta segíteni. "szóval nárcisztikus személyiségzavar a diagnózisom egyelőre és ezzel szeretnélek kezelni.
elmondod hogyan szokott telni egy átlagos heted?"

junhoe elnevette magát. "nincsen semmilyen személyiségzavarom.
de hogyne.
hétfőn bemegyek az utolsó négy órára – ha az előző este nem volt túl kemény –, a többit ellógom, aztán dolgozni megyek, kedden ugyanez, csak épp harmadik óráról megyek el, a szerdai napon bentmaradok és megvárom chaeyoungot, miután végeztünk, elmegyünk és csinálunk együtt valamit, csütörtökön semmi sem történik, a házban vagyok egész nap, pénteken pedig buliba megyek, majd szombaton is, a vasárnap pedig kérdéses, vagy dolgozom, vagy pihenek."

jinhwan mostmár sajnálta a fiút, s ezt igyekezett leplezni, de az effajta tiszta érzelmet igen nehéz, így belső harcát valószínűleg nem sikerült teljesen elrejtenie.
sajnálta, hogy így él, hogy egyetlen barátja van, hogy elpazarolja a fiatalságát, naponta mérgezte magát és nem gondol arra, hogy mindez egyszer elmúlik, s alkoholtól ködös emlékeiben semmi sem marad majd meg, csak ezek a dolgok, ezek a gyér ingerek.
"és jó neked? jól érzed így magad?"

"persze."

"egyedül chaeyounggal barátkozol?" kérdezte tőle zavartan. rosszul volt, úgy érezte kiszárad. próbált egyszerű, nem túl tolakodó kérdéseket feltenni, de a válaszok időről időre felkészületlenül érték.

"csak benne bízom."

"értem. hogy jöttetek össze? mármint...hogy barátkoztatok össze?"

"a szomszédom, kiskorunk óta ismerjük egymást" válaszolt halványan elmosolyodva junhoe, de az idősebb nem tudta mi tetszik neki annyira. az, hogy ennyire összezavarja, vagy az a borzalmasan szűk nadrág?

"a szüleid nem gyakran vannak otthon, ugye?" nyelt egyet és felírta az eddig elhangzottakat.

"soha" válaszolta junhoe és annyira érzelemmentes volt az arca, hogy jinhwan egyre rosszabbul érezte magát.

"neharagudj, muszáj innom egy pohár vizet" pattant fel és úgy sietett a konyhába, hogy a mögötte lépkedő fiúról sem vett tudomást, csak megtámaszkodott a pulton és nagy sóhajjal kifújta a tüdejében rekedt levegőt.
csak azért, hogy újra oda tömörüljön, ahogy egy kezet érzett a derekán, és a csípőjén, a combján...villámgyorsan fordult meg és ütötte el a fiú kezét, szemei pedig villámokat szórhattak, de junhoe csak elnevette magát.

"lehetnél te is a páciensem. adok-kapok. minden veled töltött óra után mutatok neked valami újat. valami ilyesmit" kezdte volna ismét a mozdulatot, de jinhwan dühödten elhúzódott és kézfejét végighúzta izzadtságtól gyöngyöző homlokán.

"szerintem épp eleget ajánlottam fel ezért az egészért. találkozunk jövő héten, köszönöm, hogy itt voltál" mosolyodott el erőltetetten és hevesen dobogó szívvel kisérte ki az ajtón a fiút, aki vigyorogva intett neki.
ő pedig lecsúszott a fal mellett és erősen beleverte a fejét.
lehet tényleg nem tudja kezelni őt, lehet nem tud vele semmit kezdeni.
s egészen addig ott ült, még meg nem szólalt a telefonja.

"MEGJÖTT A PARTIBUSZ KELJ FEL!!!" kiabálta a készülékbe teli torokból hanbin és yunhyeong csitítgatása mellett a többiek rikoltásai is belehallatszódtak, valamilyen hiphop dallal együtt.
elmosolyodott.
kit érdekel junhoe, mikor itt vannak ők?

—

igen, élek.
és szeretnék tőletek valamit kérdezni, azon kívül, hogy hogyan tetszett ez a régen várt fejezet.
kiváncsi lennétek egy double b side-storyra "rózsa" címen?
volt szó róluk, sejthető is mi van velük, de azt gondolom van a dologban olyan, amit érdemes lenne kiemelni, külön megírni.
szóval a kérdés az: szívesen olvasnátok?