melyben jinhwan elszeretne menni egy "egyáltalán nem sima" buliba.

—

⋆.:｡ JINHWANNAK ötkor kipattantak a szemei.
péntek volt, az első ülés napja, és nem is lehetett volna izgatottabb.
letusolt, átnézte az aznapi tanulnivalókat, ráérősen megreggelizett, felvette magára egyik kedvenc szürke túlméretezett pulóverét, szokásos farmernadrágját és miután a kelleténél kicsit többet foglalkozott a hajával, elindult a buszhoz.
annyira kicsattanóan vidámnak érezte magát, hogy néhányszor fel is szökkent, majd nekifutásból karolta át a megállóban várakozó chanwoo nyakát, aki bár az idősebb teljes súlyával belécsimpaszkodott, meg sem rezdült.

"jó reggelt!" kuncogott, mielőtt leugrott a fiú hátáról és szélesen rámosolygott. "büdös vagy.."

"neharagudj" húzta el a száját chanwoo. orcái kipirultak a reggeli hűvös levegőtől, szemei még alig nyitódtak ki. "épp most szívtam el."

"még lenned esélyed leszokni..
a többiek hol járnak?"

chanwoo nem reagált mondandója első felére és felhúzta fejére a kapucniját. "nem tudom, de van egy csomó időnk, menjünk el az irányukba!"

"ha ignorálsz, akkor sem helyes tizenhat évesen cigarettáznod." morgott az orra alatt az idősebb fiú, miközben róni kezdték a külváros utcáit.

"hyung ez csak egy sima cigi, nem maga a halál.."

"végülis az, szóv.."

"sziasztok!" kiáltott donghyuk mögülük és ragyogó mosollyal csatlakozott hozzájuk, mesélni kezdve azt, milyen csodálatos mozdulatokat tanult délután a táncóráján, s néhányat be is mutatott a többiek legnagyobb örömére.

yunhyeonghoz érve bekopogtak és a fiú megszokottan hibátlan megjelenéssel ajtót is nyitott.

"nem tudtam, hogy divathét van" csipkelődött rögtön donghyuk. "kinek akarsz te tetszeni?"

"mindenkinek" vigyorodott el a fiú vállat vonva és miután beszaladt elköszönni családjától, felkapva hátizsákját gondosan bezárta a bejárati ajtót. "hanbin?" kérdezte, miközben megigazította a nadrágjába tűrt pulóverét.

"a megállóban vár ránk és képzeljétek.." kezdte donghyuk, s itt drámai szünetet tartott. "..bal lábbal kelt!" szorította mellkasára drámaian kezét, mire a többiek egyszerre tettettek meglepődöttséget.

"szerintem nincs is jobb lába" motyogta visszatartva a nevetést chanwoo, mire mégnagyobb nevetésben törtek ki.

"mi ilyen vicces?" hallatszódott az említett morgós hangja mögülük, mire elvágólag elhalgattak. "annyira lassúak vagytok, hogy inkább idejöttem."

hanbin jobban festett, mint azelőtt, de hangulata valóban nem változott.
fülhallgatója egyik felét kiszedte füléből és várakozóan nézett rájuk, akik könnyezve, pukkadozva azon igyekeztek, hogy ne törjön ki belőlük a nevetés.
"mi az?" kérdezte hangosabban és határozottabban. "hé!" mosolyodott el ő is küzdő barátaira nézve, majd végül elnevette magát velük együtt. percekig csak egymást nézve nevettek, egészen hasfájásig

—

"nem vagytok normálisak" motyogta felfelé görbülő ajkakkal, mikor már az iskola kapuja felé tartottak, de ez a mosoly azonnal eltűnt arcáról, amikor meglátta jiwont.
jinhwan ezt látva rögtön kitakarta a nem kívánatos személyt a kilátásból és valami semmiségről kezdett el magyarázni a fiúnak, de látta, hogy hanbin és jiwon tekintete már összekapcsolódott és olyan szemkontaktust tartanak fent, ami őt kívülállóként is megborzongatta.
aztán a csengő hangja átszelte a levegőt és ők elkezdtek felrohanni az osztályba. jinhwan nevetve bevetődött padtársa mellé, aki nem tűnt feldobottnak, de ez már meg sem lepte.

"jó reggelt!" mosolygott rá szaporán nyeldesve a levegőt, mire a fiú mormogott valamit az orra alatt.
ellenálhatatlan késztetést érzett arra, hogy beszélgetni kezdjen junhoeval és folyamatosan izgatottan rápillantgatott, miközben szorgosan jegyzetelte, amit a tanár diktált.

"valami gond van?" kérdezte junhoe felé fordulva, de a hangsúly és az arca azt sugározta, hogy nem érdekli, csak fejezze be.

ezt jinhwan is rögtön észrevette, de úgy döntött nem vesz róla tudomást.
"nem, nincs, csak egy ilyen csodálatos napon kibírhatatlan bent kuksolni" motyogta és igyekezett a másik válla fölött kilátni az ablakon.

"miért mondják egy napra, hogy csodálatos, csak azért, mert jó az idő? ugyanúgy szar, csak épp egy kis napsütéssel.
ettől még bűzlik is, és mindenki megjátssza milyen kurva boldog."

"szép gondolatmenet. bár kissé klisés" szólalt meg percek után kissé sokkoltan jinhwan. "nincs ma túl jó kedved, igazam van?"

"átlagosnak mondanám."

"és ha neked már a rossz az átlagos?" támasztotta meg a kezén az állát a fiú és egy pillanatra lehunyt szemekkel élvezte az arcát simogató napsütést.

"ez meg tőled volt meglepően klisés, ha már ezzel a szóval dobálózunk.
nem kell túlgondolni."

"de lehet" mosolyodott el jinhwan óvatosan. tetszett neki, hogy ha kicsi időre is, de képes szóra bírni őt, méghozzá ilyen könnyedén.

"rosszul aludtam" vont vállat végül junhoe, de a fiú már felismerte az ügyesen leplezett, enyhe szarkazmust hangjából.

"persze" bólintott az idősebb beletörődve, hogy padtársa nem akar kommunikálni.

"mikorra menjek?" kérdezett bele a kínos csendbe junhoe percekkel később.

"ötre."

"hétig végzünk?"

"igen" bólintott jinhwan, majd a tanár eréjesen rájuk szólt, így inkább csendben jegyzetelt tovább.

—

a hosszúszünetben a többiekkel lementek az udvarra, elfoglaltak két padot, s lepakolva rájuk minden cuccukat körül ülték őket, teljesen egymásba gabalyodva.
donghyuk a padnak döntötte a fejét, chanwoo a hátát az ő felhúzott lábaira támasztotta és rágyújtott, ami miatt jinhwan elmenekült a két méteres körzetéből és hanbinékkal ült le.
hanbin yunhyeong ölében pihent és lehunyt szemekkel süttette magát a nap erős reggeli sugaraival, több lány és fiú nagy örömére.

"héttől buli lesz seunghoonnál." jelentette ki pár perc múlva.

és lehetséges, hogy a történtek ellenére junhoe oda sietne ennyire?
"elmehetnénk" szólalt meg ekkor jinhwan meggondolatlanul.

a többiek egyszerre kapták felé  a fejüket.

"mivan?" kérdezett vissza hanbin.

"mi lenne..ha elkísérnétek a legelső bulimra?" vette elő a legselymesebb hangját és a legaranyosabb nézését.

"én szívesen mennék!" lelkesült chanwoo, mire donghyuk rámordult. "mivan? már 16 vagyok és az egész biztos, hogy többször buliztam, mint jinhwan hyung! seunghoonnál ráadásul egyszer sem voltam.."

"hála az égnek!" tette össze a kezeit yunhyeong.

"ha mindannyian eljönnétek, akkor talán az sem lenne baj, ha chanu jönne" vetett be mindent jinhwan. "figyelhetnénk rá.."

"vége a barátságunknak, ha nem visztek el" tettetett komolyságot chanwoo összefont karral.

"egy sima buli senkinek sem árthat.." túrt a hajába kérdőn donghyukra nézve yunhyeong.

"seunghoon bulijai egyáltalán nem simák" vonta össze rosszallóan a szemöldökeit donghyuk.

"hanbin, nagyon csendben vagy..?" szólt jinhwan, mire mindannyian a fűszálakat elmerültem tépkedő fiúra vezették tekintetüket.

"jiwon is ott lesz" mondta egyszerűen, s úgy gondolta ezzel mindent meg is magyarázott, de a többiek továbbra is csak értetlenül bámulták. "akarja a halál őt nézni egy estén keresztül, mikor egyébként szórakozni ment.."

"szerintem tök jó volna, ha megmutatnád neki, hogy milyen jól érzed magad nélküle" érvelt chanwoo, s habár jinhwan nem értett egyet az ilyesmivel, a helyzet megkövetelte az effajta taktikát.
"mondjuk csókolózhatsz jinhwan hyunggal, akkor lenne igazán hatásos" folytatta a legfiatalabb fiú, mire az említett felkiáltott.

"hé! attól, hogy vonzódom egy emberhez, még nem csókolózom fiúkkal csak úgy!" háborodott fel kivörösödött orcákkal.

"te most ezt komolyan így kimondtad?" pislogott rá hatalmas szemekkel donghyuk.

"mindegy is" legyintett jinhwan és szinte könnyezett, annyira zavarban volt. "én eunbinre gondolnék.."

"fejezzétek ezt be.
ő biztosan nem jönne el, és ez különben is hülyeség, felhasználnám valamire, amihez neki semmi köze."

"mi lenne, ha egyszerűen beszélgetnétek?" szólt közbe yunhyeong, mire értetlenkedő csend lett.

"duh?" forgatta meg a szemeit hanbin.

"jézusom, komolyan, miért kell mindent ennyire bonyolítani?" sóhajtott gondterhelten a fiú.

"ez nem bonyolítás, hanem taktika, kedves" közölte komolyan a másik szemeibe nézve chanwoo.

"hagyjuk. elmegyek, de csak ha felöltöztethetlek, jinhwan" vigyorodott el hanbin.

"ne" vágta rá reflexből a fiú, de már tudta; nincs visszaút.

"jó hát akkor nem muszáj.." kezdte a teljesen átlátszó érzelmi zsarolást, ezzel elérve, hogy jinhwan gondterhelten grimaszoljon.

"előre szólok, hogy fiú vagyok és nem szeretném, hogy érettségiig rajtam röhögjenek" mutatott a nevetgélő fiúra komolyan.

"nem fognak" kacsintott, de jinhwan valahogy nem volt biztos ebben.