melyben junhoe találkozik egyetlen barátjával.

—

⋆.:｡ JUNHOE lassúakat lépett, kiélvezte az időjárás nyújtotta szépséget és kényeztetést, miközben célja felé tartott.
közben olyan komolyan gondolkozott, olyan mélyen barangolt elméjében, hogy majdnem tovább ment, mint kellett volna.
mindenével próbálta elnyomni az idegességet, s magának egy másodpercre bevallotta, hogy tart a belépéstől.
végül köszönés nélkül lökte be a gyárépület súlyos vaskapuját, ami nyögve engedett neki. amint szemei elé tárult a kölcsönkapott birodalom, szája sarkában megjelent egy apró mosoly.
már nem koo junhoe volt, egyszerűen csak egy közönséges díler.
s ő azt hitte ez sokkal értékesebb, így lelke sötét oldalát gondozta, míg a tiszta oldalt kezdte benőni a makacs gyom.

"végre itt vagy, azt hittem eluralkodik a káosz" futott elé chaeyoung aggódó kifejezéssel hibátlan arcán, miközben eperszőke tincsei lobogtak, s ahogy végre elérte, megragadta a karját.

"mi a baj?" kérdezte junhoe és szétnézett a sok ember közt, akik nyugtalankodva ültek mindenfelé.

a lány megszólalt volna, de valaki közbevágott.
"unjuk magunkat!" kiáltotta a metsző csendbe bizonytalanul a junhoenál sokkal idősebb férfi.

a fiú elfintorodott.
"sakkozzatok."

"ez régebben nem így ment!" szólt egy másik.

"nem tudom mit vártok tőlem, de főnökötök jelenleg rács mögött van és az egyetlen dolog, amit rám bízott az a körzete megőrzése volt, nem több, nem is kevesebb ennél. itt nem én vagyok a vezér vagy porondmester és nem az a dolgom, hogy időről-időre titeket szórakoztassalak.
nem tervezek bűnöző lenni.
chaeyoungot pedig egész nyugodtan békén lehet hagyni, csak az adminisztráció miatt van itt."

"üres duma, nem ülhetünk két évet a seggünkön!" hördült fel a harmadik elégedetlenkedő is.

"felőlem ülhettek a seggeteken a föld alatt is" vont vállat végigvezetve zavarbaejtően komoly tekintetét a termen, ahol csak mindenki halk lélegzetvételei hallatszódtak.
"elintéztem a dílert, szerintem láthatjátok az arcomon, miatta nem kell aggódni. a drogot teríthetitek, a védelmi pénzeket szedhetitek, az pedig nem rajtam múlik, hogy terjeszkedhetünk-e, de esetleg utánaérdeklődhetek.
tőlem ne várjatok semmit, csináljátok, amit mindig szoktatok, raboljatok bankot, lopjatok kocsikat, mittudomén."

miután a kisebb tömeg eloszlott, előszedte az ottani eszközöket, majd azokkal lekezelte az egy napja sajgó sebeit, s jeget keresett megállás nélkül sajgó arccsontjára.

chaeyoung jelent meg az ajtóban és óvatos mosollyal közelítette meg az idegességtől vibráló fiút. "köszönöm" szólt halkan.

"nem tesz semmit" vont vállat a fiú és dühösen felszisszent, mikor a jég hozzáért sajgó arccsontjához.

"komolyan gondoltad, hogy keresel nekik valami elfoglaltságot?" kérdezte aggódó kifejezéssel ártatlan arcán a lány.

"kénytelen leszek. türelmetlenek és kezdenek kifogyni a pénzből, két évig nem maradhatnak munka nélkül."

"te így csak jobban belekeveredsz és a végén mindketten itt ragadunk."

"értem ne aggódj, teljesen fölösleges" motyogta a fiú, miközben leült az ottani fotelek egyikébe és kimerülten hátrahajtotta túl nehéznek érződő fejét. "azt pedig nem hagynám, hogy itt ragadj."

a lány nem szólt, tudta, hogy fölösleges és csak mögé ülve masszírozni kezdte a vállait, majd homlokát egyszerűen megtámasztotta a hátán.
pár perc nyugtató csend után megszólalt.
"miért nem jöttünk mi soha össze..?"

"te másba vagy szerelmes, én meg senkibe" nevette el magát junhoe értetlenül.

"én senkibe sem vagyok szerelmes!" csattant fel chaeyoung túl rosszul hazudva, rögtön kivörösödött orcákkal.
már bánta, hogy felhozta a témát.
junhoe túl figyelmes volt.

"akkor azt sem tudod ki az a lalisa?" csipkelődött a fiú.

"junhoe fogd be, semmi sincs köztünk!"

"biztos álmodtam vagy képzelődtem, mikor láttalak titeket kijönni a szertárból..
tényleg..ez a szertár ilyen mítikus dolog?
mindenki ott bújdos."

"úristen fogd be, fogd be a szád koo junhoe!" csapott a karjára. "csak meg kellett beszélnünk a közös munkánkat angolon.."

"a szertárban, hm? elvörösödnek a fülcimpáid, mikor hazudsz, s ha ezt nem venném észre, akkor is borzalmasan csinálod."

"szóval azért nem jövünk össze, mert te nem tudsz szerelmes lenni..? tényleg, ki is az a jinhwan?" terelte ügyesen a témát a lány.

"senki. egy senki" vont vállat elhúzva a száját junhoe. "de ne szakíts félb.."

"..egy elég szép senki" biggyesztette le ajkait chaeyoung.

"ja, elég szép. gondolom lefekszem vele."

"ne beszélj így.
nem lehet, hogy mondjuk lesz valami köztetek?" tette fel chae azt a kérdést, amit a fiú minden addigi egyéjszakásánál is.
arról nem akart érdeklődni, hogy miért fiúról van szó, hiszen ismerte junhoet, az ilyesmire túl hevesen, túl védekezve reagálna, s véletlenül sem akarta vele azt éreztetni, hogy ezzel bármi gond lenne.

"biztos nem" nevette el magát a fiú.

"csak egyszer hallanék mást..
vele épp mi a baj?"

"olyan okos, olyan..fogalmam sincs, hibátlan. mindenről tud és mindenről tudni akar, úgy érzem belém lát. ezt gyűlölöm leginkább,
hogy átlát rajtam.
nem mintha bármit rejtegetnék.
na meg mindenre van valami szerinte frappáns megjegyzése, hihetetlenül és idegesítően makulátlan, emellett pedig meggyőződése, hogy nem vagyok normális és segítségre van szükségem."

"azt azért meg kell említenem, hogy eddig egyszer sem tudtál ennyit beszélni valakiről.."

"tök mindegy" forgatta meg szemeit a fiú, kezdve egyre kényelmetlenebbül érezni magát. "nem lesz semmi."

"sosem lesz?" kérdezte szomorúan chaeyoung.

"nem akarok függni senkitől."

"istenkém ez már a duma, melyik doramából szedted?" lökött egyet a fiún, aki elvigyorodott.

"ez az igazság."

"sajnállak."

"nem kell" szólalt meg a fiú határozottan. "jól vagyok."

"ugye tudod mikor kell kiszálni?" kérdezte méginkább elkomolyodva chaeyoung. "ugye nem lesz késő?"

"nem."

—

már sötét volt, mikor junhoe hazaindult, elhagyva a gyárépületet, s miután hazakísérte chaeyoungot – hiszen késő volt már, nem sétálgathatott csak úgy egyedül – egy cigarettával ujjai közt rótta az ugyanolyannak tűnő utcákat.
nem szerette a cigarettát.
nem nyújtott neki semmiféle élvezetet, nem szerette a bűzét, ahogy beleitta magát minden ruhadarabjába, csupán szenvedő lelkét nyugtatta meg az, hogy tiltottat, rosszat tesz.
egy utolsó slukk után eltaposta, felgyorsította lépteit és már a háza előtt is volt.
nem szerette a környéket.
a megrendezett boldogságot és a nevetségesen elcseszett családokat, akik egész életüket arra pazarolják, hogy fenntartsanak egy olyan törékeny hazugságot, ami egy gyönge lehelet által atomjaira hullhat, az ettől való rettegés pedig megmérgezi létük minden keserves pillanatát.
vagy aznap este csak junhoe dramatizálta túl a helyzetet.
szinte pánikolva nyomkodta a digitális képernyőbe a zár kódját, hogy bejuthasson és lemoshassa az aznap mocskát és szagát.

—

sajnálom a kihagyást, nincs rá különösebb mentségem a teljes motiválatlanságon kívül, de igyekszem viszonylag rendszeresen hozni majd a részeket, hiszen ez a történet a szívem csücske.
nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket, ha tehettem volna már rég válaszoltam volna rájuk, de a wattpad nem engedi, így itt mondom el, hogy mennyire jól estek és mennyire motiváltak!
kérlek máskor is írjatok nekem, hiszen ez az, ami a leginkább "segíti" a munkámat és megerősít abban, hogy van, akit érdekel.
mégegyszer köszönöm mindannyiótoknak, hogy itt vagytok velem és a történettel, remélem sokáig maradtok még.