melyben jinhwan megállít valakit, aki még nagyobb bajt is okozhatott volna és egy pillanatra belelát a lelkébe.

—

⋆.:｡ EGÉSZ héten nem szólt junhoehoz, túl zavartnak, túl értetlennek érezte magát.
vele, ő?
és ez nem csak egy borzalmas vicc?
lehetetlen.

a gond csupán az volt, hogy változatlanul minden nap mellette kellett ülnie és ezek után fantáziája tele volt a fiúval.
utálta ezt, egyszerűen nem volt hozzájuk szokva és arra sem volt szüksége, hogy valaki megállás nélkül a fejében motoszkáljon.
már nem is akart párkapcsolatot, szerelmet, idegesítette az egész.
hanbinék dolgai sem javultak egy kicsit sem, jiwon teljes mértékben elzárkózott tőlük, ha néha be is jött az iskolába, csak a 12/A-val volt, s habár a fiúk pozitívak maradtak, legjobb barátjuk hiánya rányomta a bélyegét hangulatukra.
junhoe pedig továbbra is hihetetlenül furcsa, vonzó és nagyképű volt és jinhwan úgy érezte minden egyes mozdulatával és szavával kiváncsibbá teszi.

"látom ismét kedvenc elfoglaltságodnak hódolsz..." forgatta meg szemeit chanwoo, ahogy leült jinhwan padjának tetejére.

"mi?" ocsúdott fel az idősebb és sűrűn pislogva felnézett a talpig feketébe öltözött fiúra.
pulóvere nagy volt vékony alakjára, arcán látszott a kialvatlanság, s mennyei illata a cigarettáéval keveredett.

"bámulod."

"nem bámulom" tagadta rögtön jinhwan.

chanwoo elmosolyodott.
csodás mosolya volt.
"persze."

"komolyan.."

"szerintem menj bele" vont vállat barátja.

"hogy mehetnék bele? olyan, mintha eladnám magam valamiért cserébe.
semmi érzelem, ráadásul nem is ismerjük egymást."

"nem olyan, ez pontosan az.
és akkor?
ha őszinte akarok lenni, másképp örökre szűz maradsz, amennyire gátlásos vagy.
senki sem tudna róla, ráadásul amiket hallottam koo junhoeról, azok után még én is belemennék, pedig rohadtul hetero vagyo.."

"..jézusom fogd be!" csapta karon őt jinhwan és zavartan nevetni kezdett. "most úgy teszek, mintha nem sértettél volna meg."

"mivel?" vigyorgott ártatlanul chanwoo.

"hanbin, szerinted?" néztett rá a fiúra, aki azonban felváltva írt valamit egy gyűrött papírra és nézte a tőlük nem messze ülő jiwont, s valószínűleg nem is hallotta barátai párbeszédét.

"nem tudom.." motyogta fel sem pillantva.

"figyelj már ide" csípte meg a derekát jinhwan, rosszallóan csóválva a fejét, mire a fiú felszisszent. "mit gondolsz?"

"szerintem fogadd el, másképp elfelejt és soha többet nem szól hozzád, egyedül maradsz és beleszakad a szíved a hiányába és.."

"..bin."

"bocs" motyogta a fiú és végre ránézett jinhwanra. "ez az egész olyan gátlástalan, mint ő maga.
szerintem simán hazudj.
mondd neki azt, hogy a végén esetleg megkaphatja, amit akar, de csak a végén.
aztán úgysem lesz belőle semmi, mert szembesíted vele mekkora egy szar ember és a többi...
de jinhwan te mióta vagy meleg?"

"ez engem eddig még sosem foglalkoztatott" mosolyodott el kínosan a fiú. "nem tudom."

"vonzz téged junhoe?"

"kit nem?" piszkálta maga előtt kezeit zavarában jinhwan.

"engem nem" kuncogott fel édesen a padon félig alvó donghyuk.

"jó, lehet, hogy biszex vagy, mint én" vont vállat hanbin. "vagy meleg.
de tudod, hogy ez nem határoz meg, ugye?
meg most képzeld ide az összes hasonló szar habi szöveget, majd ha egyszer lesz rá idegzetem még beszélünk erről."

"igen, tudom."

"szóval szerintem hazudj.
és most hagyjatok ki ebből, köszönöm szépen" fordult vissza a jegyzete fölé és fülhallgatóit is bedugta.
szemei ismét megtalálták jiwont, s nézte őt, ahogy nevet, ahogy boldog.
nélküle.

"hát az biztos, hogy nem teszem meg.
de nem is akarok hazudni."

"inkább hazudj, mint feküdj le vele érzelmek nélkül, hogy aztán otthagyjon, mint nagyjából az összes lányt ebben és a két utcányira lévő iskolában" mormogta fejét kézfején megtámasztva yunhyeong.

"visszataszító" rázta meg a fejét csalódottan jinhwan.

—

az ebédszünet feszülten telt.
jiwon és az újdonsült társasága a közelükben ült és igazán nagyon jól érezték magukat.
ilyenkor a fiúk is igyekeztek vidámnak tűnni, de a visszafojtott idegesség csak úgy vibrált köztük.
a 12/A és 11/A összes jiwonnal lévő tagja modell lehetett volna, stílusuk, humoruk és karizmájuk hatalmas volt és jinhwan a legkisebb mértékben sem érezte nem közéjük illőnek őt.
egyszerűen feljebbvalónak tűntek, akármennyire is nem voltak azok.
ott volt song minho, akinek igazán különleges stílusa és gyönyörű arca volt, s nem mellesleg imádta jiwont.
azt pletykálták róla, hogy dílerkedik, de ártatlan vonásaira nézve jinhwan ezt képtelen volt elhinni.
közvetlenül mellette nam taehyun ült, aki földöntúli szépség volt, intelligens, de a háta mögött megvetették szexualitása miatt és azt beszélték komoly drogproblémái és evészavarai vannak.
lee seunghoon volt az, aki valóban modellkedett és az egész kerület legjobb házibulijait szervezte, hiszen szülei két hónapban egyszer jártak haza a kisfiukhoz.
és kim jinwoo is, aki az iskola arca volt, minden körben népszerű, mégis depresszióban szenvedett.
velük volt még kang seungyoon, aki tehetséges zenész volt, meseszép dalokat írt, hangja olyan volt, akár a napsugár, de időnként csúnyán sebes arccal jött be az iskolába.
kim jennie ült jiwon ölében, aki az egyik legszebb lány volt, akit jinhwan valaha látott és egyben a legnagyképűbb is.
és végül velük volt lalisa manoban, a thai lány, akivel beszélt már pár szót és elérhetetlen kisugárzása ellenére nagyon kedves volt.
ő mindig bő, fiú ruhákban járt és jennien kívül nem is volt más lány barátja, ez pedig rögtön rengeteg spekulációra adott okot.
közöttük volt tehát nap mint nap jiwon és jinhwan akármennyire nem akarta őket elítélni, azt érezte, nincsenek jó hatással a fiúra.

hanbin és jiwon egymást nézték, teljesen kiismerhetetlen tekintettel, miközben az idősebb ölében jennie nevetett őszintén egy, a fiú által a fülébe suttogott megjegyzésen.
hanbin fékezhetetlenül dühös volt, jinhwan szinte hallotta a visszaszámláló pittyenéseket, s nem sok kellett a robbanáshoz.
de ő csak felállt és egyenesen odament eunbinhoz, aki zavartan elmosolyodva felpillantott rá.
habár jinhwan nem hallotta a fiú szavait, tudta, hogy a tavaszi bálra hívja meg, s a lány boldogan igent is mond.
hanbin nagy mosollyal visszatért hozzájuk és kényelmesen elhelyezkedett yunhyeong ölében, aki a történéseket nem érzékelve átölelte barátja derekát és a vállán pihentette az állát.
mielőtt azonban jiwon bármit is tehetett volna, junhoe közelítette meg minhot, nem túl bizalomgerjesztő léptekkel.
habár aznap már többször is volt alkalma admirálni a fiú tökéletességét, akkor sem tudta megállni, hogy ne mérje végig.
szinte már szokásosan, talpig feketében volt, elmaradhatatlan bakancsait is viselte és szűk nadrágja kiemelte tökéletes lábait, amiken jinhwan szívesen legeltette volna szemeit, de a fiú elért minhohoz.
erőltetett mosollyal suttogott valamit neki, s minho arcán egy nem túl bíztató kifejezés tűnt fel. durván ellökte magától junhoet és akkor már taehyun is felpattant a helyéről, s lefogva a barátja kezeit valamit hevesen magyarázni kezdett neki, de egy másodperc alatt megtörtént a baj.
az idősebb kirántotta magát barátja szorításából és gyűrűs keze találkozott junhoe arcával, aki villámgyorsan reagálva a földre lökte és pólója nyakánál megragadva őt teljes erejéből nekiesett öklével az idősebb arcának.
ott, az iskolai ebédlőben esett egymásnak a két gyönyörű bukott angyal dühvel és haraggal a szívében.
nem kímélték egymás tökéletes, de sérülékeny testét, teljes erejükből ütötték egymást, mintha csak az életük múlna mindezen.
ekkor már jiwon és seunghoon is ott voltak és mindketten junhoenak estek.
taehyun sírva ismételgette minho nevét, a többiek pedig sokkoltan álltak mellettük, csakúgy, mint az iskola összes többi diákja.
úgytűnt a három fiú sem tudja legyűrni a haragtól és adrenalintól elborult elméjű junhoet, hiszen fáradhatatlanul és eredményesen küzdött.
jinhwannak fájt néznie és csak véget akart vetni az egésznek.
miközben agya folyamatosan pörgött az anyja által tanított dolgokon már el is indult feléjük és valaki egyenesen nekilökte őt junhoe mellkasának.
ő fölnézett a fiú vérző arcára és teljes erejéből megragadta a vállait, eltakarva előle minhot.
mélyen a másik cikázó szemeibe nézett és lassan szívta be, majd fújta ki a levegőt, hogy a fiú példát vegyen róla.

"semmi baj junhoe.
elég volt, erre semmi szükség.
nem akarlak bántani, hallod? már ők sem fognak.
semmi baj, ideje megnyugodnod, rendben?
itt vagyok" sorolta a megtanult mondatokat a tőle telhető legnyugodtabb hangnemben.
junhoe lesütötte szemeit és ahogy felnézett jinhwan olyat látott bennük, amit addig egyszer sem.
nem dühöt, nem teljes felsőbbrendűséget, hanem félelmet, védtelenséget, s valami szokatlant, mintha az addig koromfelete szembogaraiban kigyúlt volna egy aprócska láng.
némán csodálta a végre tiszta junhoe őszinte szempárját, aztán három alak durván elrántotta őt előle és jinhwan még legutoljára láthatta a szinte ártatlan és kétségbeesetten segélykérő tekintetet, majd junhoe leeresztette a fejét, hagyva, hogy haja arcába hulljon és elrángassák onnan.

kínzóan hosszú percek után kiérkezett a rendőrség és a mentők is, és a tanárok mindenkit felkísértek az igazgatói irodába, jinhwannal együtt, szemtanúként.
egy sorban ültek a kirakott székeken és a fiú nem érezhette volna kellemetlenebbül magát, hiszen két oldalán junhoe és jiwon ült.

junhoe ajkából megfékezhetetlenül ömlött a vér, bal szeme szürreálisan feldagadt, arcán pedig már akkor nagy, csúnya foltok virítottak, s orra is vérzett, ölébe ejtett ökleivel együtt.
semmi megbánást nem sugárzott.
az előbbi tekintet nyomtalanul eltűnt.

"erre mi szükség volt?" kérdezte jinhwan suttogva.

junhoe lassan rávezette tekintetét, szemeiben egyetlen érzelem látszott továbbra is.
a düh.
"nem én kezdtem, song minhotól kérdezd..ja! felismerhetetlenségig vertem az arcát..
meg kell keresned" mosolyodott el megvillantva hibátlan, akkor mégis véres fogsorát.

"kicseszett seggfej" nevetett fel erre jiwon, miközben fejét a falnak döntötte, folyamatosan próbálva lenyugtatni magát.
ő könnyebben megúszta, azonban szemöldökpiercingje teljesen kiszakadt és össze is kellett varrni.

"hárman egy ellen, ki is a kicseszett seggfej?
vicces lesz, ha kiderül mindenki számára, hogy még ő is kezdte" mosolyodott el a fiú ismét lassan és rosszindulatúan.