melyben junhoet megbízzák valami igazán fontossal, ami talán törvénybe ütközik.

—

⋆.:｡ JUNHOE pontosan az ötödik óra után ment le ebédelni, mint minden egyes nap.
egy automatikus fintorral konstatálta, hogy osztálytársai is ezt a szünetet választották az étkezéshez, s reménykedett abban, hogy ez nem fog mindennapossá válni.
leült régóta elsajátított asztalához, előpakolta gondosan becsomagolt ebédjét és enni kezdett, szemeivel pedig végignézett a diákokon. figyelmét megragadta a hozzá közel ülő társaság.
látta, hogy jiwon hiányzik közülük és az egyel fölöttük járókkal van, s látta, hogy jinhwan – a számára nem kívánatos padtársa – kim hanbin, a kiskedvenc mellett ül, és nagyon elmerül gondolataiban.
furcsának, mi több érdekesnek tartotta ezt a fiút, s ezzel saját magát is meglepte, hiszen őt soha senki nem szokta érdekelni önmagán kívül, így ezt az érzést minél hamarabb elakarta nyomni.
másodpercek alatt sikerült is neki és immár zavartalanul folytathatta ebédjét.
szórakozottan hallgatta, ahogy yunhyeong viccelődött az aznapi undorító étellel, de barátai ezt nem értékelték túlzottan, egészen leverten turkálták azt.
szokatlan volt ez tőlük, általában hangosan nevetgéltek, az egész ebédlő őket hallgatta és figyelte, akkor viszont még létszámuk sem volt teljes.

"jó étvágyat junhoe!" sietett el mellette az egyel fölötte járó nam taehyun és kedvesen rámosolygott, a fiú pedig késve, de válaszolt egy egészen normálisra sikeredett vigyorral, ami azonban lehervadt az arcáról, abban a pillanatban, mikor a szőke megsimította osztálya legnépszerűbb tagjának, song minhonak nyakát és leült hozzá.
nem volt feltűnő gesztus, de june értett az ilyesmihez és tudta mi minden van abban az érintésben.
ha túlozni akart, azt mondta volna, hogy kedveli taehyunt és érdemesnek tartotta arra is, hogy küldjön felé néha egy mosolyt és beszéljen vele, de ezután a jelenet után keserűen megrázta a fejét és inkább evett tovább.

az ebédszünet további részét a teremben töltötte, mert ugyan szeretett az udvaron lenni, hanbinék odamentek és igazán nem akarta végig látni és hallani őket.
beszélgetett egy keveset chaeyounggal, aztán átfutotta a feladott leckét is, egészen addig, még telefonja meg nem csörrent.

"iskolában vagyok, mit akarsz?" szólt bele fojtott hangon, s biccentett a lánynak, majd felpattanva kiment a folyosóra.

"bajban vagyok."

"te mindig.
nem érdekel, én ebben nem leszek benne."

"ez nem vicc junhoe, itt ülök előzetesben.."

"hogy micsoda?" kúszott fel minimum két oktávot a fiú hangja.

"rablás. ebből minimum három év lesz. szeretném, ha vigyáznál életem művére, hogy mire visszaérek, ne kelljen a mínuszról kezdenem.
tetszeni fog, ígérem."

közben becsöngettek, de ez junhoet a legkevésbé sem zavarta.
"időpont?"

"délután négyre menj a lakásomra."

"mint egy szar akciófilm" nyomta ki a hívást és egy szaggatott sóhaj után durván beletúrt éjfekete tincseibe, benyitott a terembe és a helyére ült volna, ha a tanár nem szól rá.

"késik, ráadásul tiszteletlen..
szerintem itt az ideje, hogy feleljen koo junhoe."

june elmosolyodott.
"tehát keringési rendszer, igaz?" kérdezett rá szándékosan, hiszem pontosan tudta mi az anyag.

a tanár bizonytalanul bólintott.

tökéletesen, a saját szavaival mondta el a teljes feladott leckét, magabiztosan, egyszer sem megállva.
miután befejezte, leült a székébe, halvány mosoly látszott ajkain, s néma csend uralkodott a teremben.
mr. lee megköszörülte a torkát és tollát mélyen a papírba nyomva, csaknem kiszakítva azt beírta az ötöst.
jinhwan nagy szemekkel bámulta a fiút, egyáltalán nem értette a helyzetet, de mikor junhoe szemöldökeit enyhén felvonva ránézett, ő zavartan elfordult.
junhoenak igazán imponált, hogy a fiú észrevehetően odavolt érte, s belegondolt abba, hogy rengeteg kalandja ellenére fiúval még sosem volt, jinhwant pedig attraktívnak találta, szép teste volt, s helyes, mi több; gyönyörű arca.
elhatározta, hogy közös élvezetekre fogja csábítani.
hiszen hogy lehetne kihasználásnak nevezni azt, hogy Ő, koo junhoe megcsókolja vagy lefekszik vele, ha ráadásul egészen biztosan élvezni fogja?
elmerengve gondolkozott ezen, miközben jinhwan értetlen szemeibe nézett.
szerette volna megkapni.

meg akarta kapni.

"van valami az arcomon?" kérdezte meg végül a fiú, s junhoe felocsúdott.

"pír. megint" mormogta és nem elszakítva a tekintetét tőle, kezén megtámasztotta állát.

"csodálkozol? úgy bámulsz mintha..mintha nem is tudom."

junhoe elmosolyodott, úgy érezte sokkal könnyebb lesz, mint azt elsőre gondolta.

"mintha?"

"hagyjuk" motyogta jinhwan elfordulva és tovább jegyzetelt. kifejezetten zavarban volt, june valóban úgy pásztázta, mintha fel akarná falni.
nem akart lemaradni az anyagban, de hevességét sem tudta elnyomni. "miféle taktika ez, hm?
seggfejként viselkedsz, de azért minden adandó alkalommal zavarba hozol engem, az idióta új padtársadat? a helyzettől jövök zavarba, nem tőled, fölösleges így elbíznod magad."

"ha ezt szeretnéd hinni én véletlenül sem cáfolnám meg.." biggyesztette le ajkait a fiú. "..jinan."

"nem hiszek semmit, ez az igazság.
és abban is biztos vagyok, hogy nincsen szükségem gyermeteg becenevekre egy idegentől."

"gyorsan fel lehet húzni" mosolyodott el óvatosan és szórakozottan june. "tiltakozol az egyértelmű vonzalom ellen, amit irántam érzel a legelső pillanattól fogva, hogy megláttál.."

"ne tégy úgy, mintha te próbálnál kiismerni engem és nem fordítva."

"és most ismerted el, hogy érdekellek" sóhajtott fáradtságot imitálva junhoe.

"és most támasztod alá minden egyes szavaddal, hogy ez foglalkoztat" kúszott egy elégedett mosoly jinhwan arcára.

june ingerülten beszívta a levegőt, majd ajkai halványan felfelé kezdtek görbülni. "nem érdekelsz jinan. téged érdekellek – nem meglepően –, én pedig boldog perceket szerzek neked azzal, hogy észreveszlek és hozzád szólok."

"nem vagy te egy kicsit nárcisztikus?"

"nem."

jinhwan nem gondolkozott, kicsúszott a száján. "lennél a páciensem?"

"ez most valami beteg fétis?"

"nem én..
én komolyan kérdezem."

"hogy lennék páciens, ha nincsen semmi bajom?" sóhajtotta june.

"pont az is a bajod, hogy nem érzed mi bajod."

"ezzel most okosnak akartál tűnni, de ez az egész nagyon hülyén jön ki."

"nem kell ahhoz betegnek lenned, hogy pszichológushoz járj."

"de te nem vagy pszichológus jinan" nevette el magát a fiú szórakozottan.

"majd leszek."

"hülyeség, nem is ismerlek."

"ez a lényeg."

"és akkor lefekszel velem?" kérdezte meg junhoe szégyentelenül azt, amit akart.

"mi..
mivan?" sápadt el jinhwan és körülnézett, hogy hallotta-e bárki.

"nagyon jól hallottad."

"nem, jézusom, nem!"

"jó" vonta meg a vállait june és tudta, előbb-utóbb úgyis eléri, amit akar.

"te nem vagy normális" motyogta jinhwan.