David
Ezek meghibbantak, nincs más szó rá. Hanyadik században élnek ezek? Komolyan azt akarják hogy vegyem feleségül azt a lányt? Mondjuk elég kedves és félenk lehet de nem tudom nem akarom hogy lekötelezzenek sem engem sem őt. Nemtudom pont úgy néz ki ez a lány mint egy mesebeli hercegnő. És azt hiszem az ideálom is, de ezek ellenére a későbbiekbe ne várja el, hogy hűséges is leszek hozzá. Azért ezek miatt talán egy kicsit sajnálom is, elvégre gondolom őt is csak kényszeríteni fogják erre az egészre, ráadásul pont hozzám. Sosem voltam egy olyan típusu férfi aki képes megmaradni egy nőnél, viszont néha elgondolkodok azon, milyen minden reggel arra felkelni, hogy ő van melletted, úgy alszol el hogy őt öleled. Talán ő mellette fogom meglelni a boldogságot, az igaz szerelmet? Ez nekem olyan hihetetlennek tűnik. Végül apám mély hangja zavarta meg a gondolatmenetem.
-Mit gondolsz erről fiam? Kérdi
- Nos azt hiszem ezzel a házassággal túl messzire mentetek. Nem boronálhattok össze két embert ahogy éppen a kedvetek tartja. Az biztos, hogy üzleti szempontból ti sokat nyernétek ezzel de akkor ez abszurd dolog.  Mondtam őszintén.
- És te mit gondolsz Olivia. Kérdi tőle is.
- Azt gondolom, hogy egyett kell értenem Daviddel. Viszont a szüleim gyerek korom óta ez lett belémnevelve, hogy egyszer hozzá kell mennem egy férfihoz akit a szüleim választanak. Nyílván azért hírtelén ért de azt gondolom hogy beleegyezem a házasságba.
- Akkor jó. Ezt megbeszéltük 1 hónap múlva férj és feleség lesztek. Mondta Olivia anyja.