David
Leparkoltam a kocsimmal és mentem is be. Mivel korán volt csak pár kocsi állt itt ami valószínüleg a tanároké és max. egy pár gólyáé. Csak remélni tudtam, hogy hamar fogok végezni. Ez nem is volt másként. Mikor végeztem a szokásos dolgokkal mentem volna kifele az ajtón de akkor egy lány a semmiből belémjött. Egyszerűen gyönyörű volt. Csodaszép zöld íriszei csak úgy ragyogtak a napfényben. Szép hosszú szőke haja és eléggé karcsú termete volt.
Gyorsan bocsánatot kért és ment is a titkárságra. Miután kibámészkodtam magam benne elővettem a telómat és hívtam is legjobb haveromat, Olivert.
- Csá haver, mizu veled? Kérdeztem. Tudtam, hogy ő is másnapos akár csak én ezért úgy voltam vele , hogy meghívom egy kávéra az egyetemtől nem messze lévő bárba.
- Hello, hát te hogy hogy ilyenkorán fent vagy? Kérdezte.
- Én se értem. Fura mi?
-Hát az.És merre vagy?
- Az egyetemen. Mondtam szűkszavúan.
- Mit keresel te ott?
- Hát mivel ma van az első napunk így muszáj bejönnünk. Mondtam.
-U bazd meg az ma van? Kérdi.
- Ja haver de nyugi. Ha negyed órán belül kész vagy még pont van időnk egy kávéra. Válaszoltam.
- Rendben akkor majd a kávézóba.
- Ja. Mondtam.
Ezzel le is tettem és indultam a kávézóba. Nos igen, Olivér. Amióta az eszem tudom ismerem. Jobban megbízok benne mint bárkibe. Tudom, hogy bármi lesz ő mindig mellettem lesz.