~Olivia~
-Lassan mennünk kéne, nem gondolod?-kérdezte David
-Hm, igen szerintem is a szüleim már kezdenek aggódni értem.-mondtam
-Mikor mennek üzleti útra?
-Nem tudom, szerintem 2 hét múlva.-válaszoltam
-Az jó, legalább neked jó a viszonyod a szüleiddel-mondta szomorúan.
-A bátyám halála után megváltozott, hidd el. Te nem jössz ki jól a te szüleiddel?-kérdeztem
-Egyáltalán nem. Miután édesanyám meghalt apám kifordúlt magából. Elvette a mostani feleségét és engem hanyagolt. Később pedig nem nagyon foglalkoztunk egymással.
-Értem. Nagyon hiányzik az anyukád?-kérdeztem tőle.
-Igen, tudod nagyon hasonlítasz rá belűlről. Mindketten ugyanolyan mosolygósak, önzetlenek és kedvesek vagytok mindenkivel.
-Valóban ilyennek látsz?-kérdeztem tőle
-igen mondta. Ti vagytok azok az emberek az életembe akiket a világon mindennél jobban szeretek.- mondta
-Imádom, amikor zavarba jössz. Ekkor olyan aranyos vagy. -mondta
Miután hazaértem, gyorsan lefürödtem és egy kicsit sorozatoztam. Másnap reggel arra keltem, hogy a szüleim veszekednek. Valamit Davidről beszéltek.
-Mi történt?-kérdeztem
-Kislányom, biztos nem mehetsz hozzá Davidhez.- mondta apa
-De miért és amugy is ti akartok összeadni minket.
-Nézd meg ezeket a cikkeket a neten.-mutatott laptopjára
Ekkor szembesűltem azzal amit tegnap David mondott, hogy ő igazán sok nővel volt együtt.
-Apa ezek a képek engem egyáltalán nem érdekelnek, tudok róla. Ahogy arról is, hogy David csak engem szeret. Ez régen történt.-mondtam neki.
-Szereted őt?-kérdezte anya
-Igen, szeretem őt.-mondtam könnyes szemekkel.