Van Gogh levágta a fülét,
Én meg csodálkozom Dali bajuszán.
Közben úgy orra bukok
Egy egyszerű kiállításon,
Hogy a térdem véres lesz.
A festmények bámulnak,
Szinte hallom gúnyos kacajukat.
Látom. A lefestett katonák
lenézően figyelnek,
Egy bögyös néni lekezelően mosolyog.
Gonosz festmények.
Imádom őket!
Felállok, s csak vigyorgok, mint egy hülye.
Lehet arra várnak, hogy én is levágjam a fülem.
Előveszek egy sebtapaszt,
Pörögnek a gondolataim,
Mint egy centrifuga.
Vízzel letörlöm a sebet, s
Ráteszem a tapaszt.
Majd kariókával, vagy filccel,
(Nehogy valaki tényleg bolondnak tartson)
Napocskát és virágot rajzolok a tapaszra.
Ekkor a festmények már nem néznek rám furán.
Az alkotások mosolyognak.
Egy kis festmény bébi van a térdemen.

2019.07.22. Tábor