A barátok eltűntek,
Csak gyűlnek a könnyek,
Hiába próbálom,
Tartani nem bírom.

Elerednek a cseppek,
Fájdalmas gyöngyszemek,
Húllanak égetve szememből,
Sugárzik a bú íriszeimből.

Hisz, elárult mindenki,
Már nem tudok megbízni
Senkiben, ki elém áll,
Maskarája, lehet ál.

Titkaim tudja már a világ,
Tárva-nyitva, mint a virág,
Elárulta ő, kiben bíztam,
Fogtam magam, s ott hagytam.

Fáj amit tett, de a hiány nem,
Áruló nem kell nekem sem.
Próbáltam a legjobb lenni,
Elvárásainak eleget tenni.

"De te semmit nem tennél
Barátságunk segitségéért.
Hogy folytassuk tovább,
Ha a kötelék oly lágy?"

--------------------------------------------------------
Sziasztok. :) Elég rég tettem fel verset, hát itt volna egy. Remélem tetszik.
Véleményeket, kritikákat elfogadók, sőt nagyon örűlök neki.☺