JASE

Kibaszottul nem kaptam levegőt. A világ mintha egyetlen csettintésre olvadt volna egy homályos masszává és akármennyire szerettem volna belekapaszkodni az előttem vonagló testbe az ujjaim csupán a levegőbe markoltak bele. Talán túl sok volt?

Kapkodva törtem ki magamat a tömegből, és az sem zavart meg, hogy a tánc partnerem vonyítva kiáltott utánam. Kurvára szarul voltam. A gyomrom összeugrott, és a tekintetem előtt továbbra is egy hullámzó katyvasz tévelygett.

Túl sok volt.

A levegő fülledten verekedte át magát az izzadt testek között, míg a fények egyenesen megtörtek a szobában felhalmozódott füstben. Elveszett ebben a sötétlő örvényben, és mintha maga az éjszaka emésztette volna fel a vonagló testeket. Elnyelte a dübörgő basszust és amint kiértem a hűs éjszakába, egyenesen arcul csapott a tiszta levegő. Ami még az éjszaka ellenére is bűzölgött a kipufogógáztól.

Fáradtan dörzsöltem meg a szememet, viszont úgy éreztem, mintha én is beleolvadtam volna ebbe az egész dologba körülöttem. Kicsúszott a markomból az irányítás. Fogalmam sem volt arról, hogy tíz percet vagy három órát ücsörögtem a fagyos pázsiton. Viszont egy tétova érintés rázott ki a kábulatomból. Egy csettintésre tisztult ki a látásom és felemelve a fejemet beleütköztem Elliott gyémántként ragyogó szemeibe. Olyan sötét volt, mégis a szemei mintha ragyogtak volna!

– Haver, mit tömtél magadba? – nevette el magát és összeborzolva a hajamat, megragadta a markomat és egy erős mozdulattal felrántott a földről. Talán túlságosan is hirtelen, hiszen a mozdulatra újból egy homályos lencse mögül szemléltem a világot, és ott Archie Williams kertjében kiokádtam a magamba tömött szarságokat. – Jól van, akkor te sem iszol többet.

– Jól vagyok – hörögtem. A fiú elnevette magát.

– Idd meg ezt.

Fogalmam sem volt, hogy mit nyújtott a kezembe, de egy húzásra lenyeltem. Komolyan jobban égetett, mint a lehúzott tequila. Pedig csak víz volt.

– Most akkor megkeressük Sarah-t és haza megyünk, okés? – óvatosan kezdett el maga után húzni. – Mégis mi a jó büdös faszomat gondoltál akkor, mikor kijöttél egy szál pólóban ide?

– Melegem van.

– Te totál be vagy állva – rázta meg a fejét. Betessékelt a bűzölgő szobába. Minden ugyanolyan volt, mint mikor elhagytam.

Megannyi betépett fiatal, aki a nappali közepén vonaglott. Öklendezve fordultam ki a szobából, ám a sárgás massza végül mégis a csempén végezte meg a cipőmön. Elröhögtem magamat, ám ekkor már egy egészen gyengéd érintés simult a homlokomra. Biztos voltam benne, hogy nem Elliott volt az, a fiú soha az életben nem érintett volna meg így. Ennyire kibaszottul lágyan, hogy még a térdeim is belerogytak. És akkor pillantottam meg a lány márványkék szemeit. Két faszom csillag.

Minden elsötétült körülötte, őt mégis annyira élesen ki tudtam venni. Lapockáit verdeső fürtjeit, bíborvörös ajkait, és azt az otromba hányás színű nadrágot, ami mindezek ellenére olyan jól állt rajta, hogy legszívesebben letérdeltem volna előtte. Mint egy angyal. Aki a megmentésemre sietett. Tényleg be voltam állva.

A mosolya tétova volt, és éreztem a mozdulataiban egy csipetnyi aggodalmat, megfűszerezve egy kis megrovással. Talán tényleg nem kellett volna elfogadnom a felém nyújtott tablettákat, de mentségemre szóljon, hogy totálisan szar hetem volt.

– Te idióta! – kisöpörte a szemeim előtt összeaszott, nedves fürtöket és a csuklóm köré fonta apró ujjait. Egyenesen elveszett a tenyere az enyémben. Elliott rám terítette a kabátomat és a fejét rázva lökött a bejárati ajtó felé. – Nem kéne feltakarítani?

– Ha sietünk akkor senki sem fogja megtudni, hogy ki csinálta – röhögte el magát a fiú, és kikerülte a sárgás masszát a földön. – Még Jase se tudja, hogy ő volt, más mégis honnan faszból tudná? Rosszabb állapotban vannak, mint ő.

– Lelkiismere furdalásom van. Szegény Archie.

– Egyáltalán hova tűnt? Akkor láttam utoljára, mikor beléptem a házba – rázta meg a fejét hitetlenül. – Lehet túladagolta magát.

– Ne mondj ilyeneket! – csapott öccse vállára, de egy apró mosolyt azért ő is elmorzsolt. Genyó. – Majd hétfőn megtudjátok.

Addigra kikapcsolt az agyam és összerogytak a térdeim.

– Kibaszott idióta – súgta még a fiú, bár már ő is beleveszett a sötétségbe.

. . .

Kibaszott fejfájás.

Dünnyögve dörzsöltem meg a szemeimet. Lomhán pislogva próbáltam kivenni Tessa alakját, de a lány az ajkait rágcsálva sündörgött a konyhában. Annyira gyors volt, hogy egyenesen beleszédültem. Hatalmasat nyelve próbáltam letuszkolni a torkomon az elém helyezett pirítóst, de közel voltam ahhoz, hogy mindet ide a márvány csempére hányjam.

Húgom egy unott pillantást vetett rám, és ha nem ismertem volna, talán észre se vettem volna a szeme alatt virító tűzfoltot, amelyet most megannyi réteg smink alá rejtett. Meg akartam kérdezni, hogy mégis mi a faszért sminkelte magát otthon, mikor sosem szokta, ám ekkor a reggeli csendbe élesen hasított bele a csengőnk otromba dallama.

– Kérlek Jase! Viselkedj és ne hányd le, oké? – sipította miközben megigazította az arcát keretező fürtöket.

– Várunk valakit? – kiáltotta anya a nappaliból, ám választ már nem kapott, hiszen a lány már az ajtó elé sprintelt és beeresztette a türelmes idegent.

A kávémat szürcsölve figyeltem az alakot, aki megannyi réteg ruha alá volt rejtve. Lehúzva fekete sapiját, talán ugyanolyan mély, és telt színű tincsek buktak a homlokára. A bőre leginkább a karamellára emlékeztetett, amelyet az arcán néhány napos borosta keretezett. A kávézós srác!

A fiú tétován lépett be a nappaliba, szemeivel körbekémlelte a tágas szobát és miután végigjárta az összes kis porszemet, csupán a legvégén vetődött rám a tekintete. Arany. A levegő a torkomon akadt, és vele együtt a pirítós is.

– Jó reggelt! – Megigazította a pulóverjét, elrejtve a tenyerét, annak túlméretezett ujjaiban. – Jase, igaz?

Bólintottam.

– Ó, te lennél Zachary, ugye? – anya hangja egyenesen ketté szaggatta az addigra körénk tekeredett buborékot. A fiú újból bólintott és kinyújtva a tenyerét illedelmesen köszöntötte a nőt. – Nagyon örülök, hogy találkozhatunk!

A fiú viszonozta a gesztust és pár pillanatot követően már el is tűntek Tessa szobájában.

– Igazán tündéri fiúnak tűnik.

– Nem is ismered! – förmedtem rá és menten visszafordultam a pult felé, és erőszakkal söpörtem ki a fiú arany szemeit az elmémből. Talán még mindig be voltam állva. – Lehet, hogy egy idióta pöcsfej.

– Jase! – csattant fel a nő. Menten összeszorítottam a szemeimet. Ó basszus! – Most azonnal helyezz egy fontot a bödönbe!

– Anya, ne már!

– Nincs káromkodás a házba, és ezzel te is tisztában vagy, szóval viseld a következményeket!

– De hát kirabolsz!

– Legalább megtanulsz szépen beszélni – kontrázott rá és már nyújtotta is felém az üveget. Amely már egyenesen tele volt az egy fontosoktól. Hitetlenül kotortam elő a pénztárcámat és belepottyantva az érmét egyszerűen lehúztam a kávémat és dühösen felcsörtettem az emeletre.

Elhaladva húgom szobája mellett vetettem egy tétova pillantást rájuk. A kávézós srác húgom bolyhos szőnyegén ült, míg ujjai bele-belemartak a puha anyagba, szemeit viszont nem hámozta le a lányról. Nem volt kedvem szóba elegyedni velük, így egyszerűen beléptem a szobámba, viszont a gondolat képtelen voltam elereszteni. Tessának vajon tényleg bejött a kávézós fiú? A kávézós fiú, akinek a neve egyszerűen kislisszolt az elmémből. Sóhajtva dőltem az ágyamra, míg fél füllel megpróbáltam kihallgatni a beszélgetésüket.

És ha csak ki akarja használni a lányt?

Gyorsan kiűztem magamból a gondolatot, hiszen kávézós gyerek ártalmatlannak tűnt, aki még attól is elpirult, hogyha rá emelted a szemeidet.

Egy apró mosolyt elmorzsolva kapartam elő a rezgő telefonomat. Elliott neve egyenesen átütötte a képernyőt, vagy ezer üzenetet hagyott. Sóhajtva nyitottam meg a beszélgetést.

meg vagy?

ha igen, van egy nagyon fasza programom

kurva másnapos vagyok

sarah is ott lesz, csak egy beülős este a pr-ben

vers felolvasó este lesz

molly is fellép

gyere te is

A fejemet rázva hanyatlottam az ágyamra és el se olvastam az utolsó üzenetet.

akár énekelhetnél is

Tudta, hogy gyűlöltem, ha felhozta ezt a témát. Szerettem volna a lehető legtávolabbra elhajítani magamból ezt a darabot, de nem ment. Mindig visszatértem a gitáromhoz, ami szégyenteljesen porosodott az ágyam alatt. De hát ez nem lehettem én, igaz?

És faszom, még abban se voltam biztos, hogy mégis akkor mi lettem volna én. Ha nem volt mellettem a kibaszott gitárom elveszettnek éreztem magamat és ez dühített. Olyannyira, hogy az éjjeliszekrényemen pihenő füzetemet idegesen vágtam neki a falnak. Faszom zene és faszom érzelmek!

A telefonomért nyúltam inkább és a füleimbe tömködve a kis pöcköket, azonnal felcsendült Phil Collins hangja. Valami, ami tényleg képes volt kirángatni a gondolataimból. Előkaparva a matek füzeteimet egyszerűen hasra fekve lapozgattam át az újabb és újabb elméleteket és a hozzájuk gyártott kis képleteket. Sosem voltam gyenge matekból, mégis gyűlöltem elmerülni a számok közt, egyszerűen nem kötött le. Viszont szükségem volt rá nem?

Pedig még abban se voltam biztos, mit is szerettem volna önmaggal kezdeni. Ami már 22 évesen gázos volt, nem igaz? Ilyenkor már elhivatottan kellene taposnod a pedált, hogy minél hamarabb beleugorhass a nagy betűs életbe. Mégis azon kaptam magamat, hogy a kopottas pengetőmmel ugyanazokat a kibaszott akkordokat téptem.

A halk dallam egy pillanat alatt megtöltötte a szobát. A szürke falak pedig most nem is tűntek annyira színtelennek. Elveszett az időérzékem, ám a körém fújt buborék egy szemvillanás alatt pukkadt ki.

Felnéztem és a kávézós srác egy apró mosollyal vontatta végig rajtam a szemeit. Mintha ez alatt a néhány másodperc alatt képes lett volna magába inni az összes apró vonalat, ami engem alkotott. Felvont szemöldökkel próbáltam nem a rajtam eluralkodó pánikra koncentrálni, ami párosult egy erős hányingerrel. Csak lazán. Ha nem látja, hogy be vagy szarva fel sem fog tűnni neki a gitár a kezedben.

Mégis mikor rám nézet azokkal az aranyozott szemekkel, mintha egészen a lelkemig leásta volna magát. Ajkain egy apró mosoly szédelgett és megvakarva a tarkóját egyszerűen elhúzta a száját.

– Nem a wc.

Megszólalni se bírtam. Figyeltem, ahogy zavartan megfordult, és ujjaival a kilincs után kapott, mégsem lépett ki.

– A vicc az, hogy fel sem tűnt, hogy nem lehet, hogy a wc-ből szóljon a zene – nevette el magát tehetetlenül, és nem bírtam ki. Kitört belőlem egy halk nevetés féle hörgés. – De szépen játszottál.

És ez volt az utolsó szava, mielőtt óvatosan behajtotta volna maga mögött a fehér ajtót, egyedül hagyva engem a szürke falak közt. Tanulnom kellett volna. El kellett volna készítenem a projektemet, amelyet egy hét múlva be kell majd mutatnom, és amelyből csupán a cím virított laptopom képernyőjén, mégis az este beálltával én a Port Royalban találtam magamat.

Egy narancsleves üveget forgattam a kezeim közt, míg félszemmel továbbra is a mellettünk ücsörgő Zachary-t figyeltem. Képtelenség volt nem észrevenni, mennyire széles volt a mosolya, hogyan ráncolta össze az orrát, mikor úgy igazán nevetett. Sarah mosolyogva árasztotta el történetekkel, és be kellett vallanom, hogy egyáltalán nem volt rossz a társasága.

Nem bírta elrejteni az arcára kiülő pírt, mikor a lány végtelen bókokkal árasztotta el, és akkor sem mikor felállva a színpadhoz sétált.

A sötét fények mosták homályosra a színpadot, a fiú mintha elveszett volna a fekete örvényben. A hangja halk volt és füstös. Véletlen egybeesés volt, hogy a fiút itt találtuk. Elliottot pedig képtelenség volt megállítani abban, hogy ne közelítse meg, így végül az asztalunknál végezte. Meglepődhettem volna mikor felállt. Meglepődhettem volna mikor taps özön árasztotta el a szavait. Mikor megkérdezte azt, hogy vajon ha megkérnélek rá, hogy kobozd el a szívemet, te kérdés nélkül megtennéd? Mégsem tettem.

Az este során megannyi hamis érzelmektől átitatott, önsajnálatban ázó verset hallottam, hogy először még nekem is nehezemre esett felismernem, hogy mégis mi volt az a rekedtes rezgés a hangjában. De aztán ránéztem és akkor már tudtam. Hogy ez tényleg ő volt. Alig állhatott négy sorból az egész szövege, de a Port Royal néma csendbe borult. Lehet a hangjában volt valami, lehet a szavakban, amiket elmormolt. Mégis kibaszottul valóságosnak tűnt.

Sarah egy apró mosollyal fogadta a fiút, aki csendben vetette le magát közénk és már nyoma sem volt annak a tétova, érzelmektől reszkető hangnak. Az ajkai szegletében ugyanúgy ott motoszkált egy gödröcske, csupán a szemei voltak üvegesre száradva.

– Nem is tudtam, hogy szoktál verseket írni.

Zachary felemelte a fejét és megvonta a vállát. Le akarta magáról rázni a bókokat.

– Nagyon jó voltál, komolyan még a legjobb is – dőlt előre a lány. – Tényleg tehetséges vagy.

– Ugyan már! – nevette el magát és egészen elrejtőzött a testét fedő, méretes pulcsiban.

Hogy a faszba nem sült meg? Ezerrel fűtötték a termet, a fiún mégis úgy tűnt, mintha reszketett volna.

– De tényleg, haver, le a kalappal.

– Jó voltál – szólaltam meg végül. A fiú szemei menten rám vetődtek és egy tétova mosollyal vonta meg a vállát.

– Ha kiadnál egy verses kötetet, én megvenném – kontrázott rá Elliott, mire Zachary orra újból összegyűrődött és hangosan nevetve rázta meg a fejét.

– Elég volt már – dünnyögte elrejtve az ujjait a szövet mögött. – Csak egy vers volt.

– Tessa pont ma mondta, hogy lenyűgözted.

Sarah-nak igaza volt, a lány szája be sem állt. Anya mosolyogva simított végig a lány arcán, mintha csak áldását adta volna rájuk. Megforgattam a szemeimet és lehúzva az üdítőmet, megpróbáltam nem a megfájduló fejemre koncentrálni.

Mindez egészen jól ment mindaddig, míg ki nem értünk a hűs utcára. Londonhoz híven, fagyos szelek siettek végig a hosszú körutakon. Összehúztam magam körül a kabátomat és vetettem egy kósza pillantást Zachary-ra. A fejére borult sapkája alól megannyi, kusza, ébenfekete fürt túrta elő magát, míg ujjait a zsebébe rejtve figyelte a mellette magyarázó lányt.

– Haza dobjunk?

Előhalásztam a kulcsomat és megindultam a vörös Fiatom felé. Annak ellenére, hogy Londonban nem nagyon volt kifizetődő autót tartani, most egyenesen áldottam a szüleimet, hogy a huszonegyedik szülinapomra egy autóval hozakodtak elő.

Zachary először fel sem fogta, hogy hozzá szóltam, ám kiszúrva a kezeim közt szorongatott kulcsokat, hevesen megrázta a fejét. Egyenesen összefagytak a golyóim, ahogy csak elképzeltem, hogy a csepergő esőben ázva gyalogoljak haza.

– Tényleg nem gond, simán haza doblak – vontam meg a vállamat, és már éreztem, hogyan mosta nedvessé a fürtjeimet a szitáló eső. A fiú viszont előtúrta a táskájába rejtett esernyőt, amit a heves szél egyenesen kicsavart a kezéből. A többiek már az autóban vártak a rá. – Na gyere már, nem gáz.

– Biciklivel vagyok – nyögte végül ki.

– Most szopatsz? – nevettem el magamat, ám mikor a fiú nem viszonozta a gesztusomat, értetlenül torpant meg.

– De köszönöm azért – vonta meg a vállát és valójában elindult a lezárókhoz, ahol ott pihent egyetlen egy napsárga bicikli. Előkapart egy esőkabátot és magára rángatva kioldotta a biciklijét, és elindult. Elindult a szakadó esőben, egy rohadt napsárga biciklivel, és egy esernyővel a markában a fagyos utcán.

– Most komolyan biciklivel megy haza? – pillantottam a hátam mögé, ahol Elliott hasonlóan hozzám értetlenül figyelte a fiú tovaszálló alakját.

– Ja, furcsa, nem? Ki jár egyáltalán ősszel biciklivel?

– Furcsa egy srác – jegyezte meg Sarah. – De nagyon jól néz ki, láttátok milyen hosszú szempillái voltak? Egyesek ölnének érte!

Megforgattam a szemeimet, bár kétségkívül tényleg szép volt. Talán valójában a szép szó írta le Zachary-t, nem volt benne férfias sárm, sokkal inkább egy gyengéd szépség.

Hevesen ráztam meg a fejemet és vetettem a lányra egy megrovó pillantást.

– Ne legyél féltékeny! – Kacagása megtöltötte az utasteret. Mosolyogva tapostam a gázra és csupán egy negyedórát követően már a házuk előtt parkoltam.

Sarah a feje fölé emelte a kabátját, és sürgetően dobolt a lábával, mégis ahelyett, hogy követte volna Elliottot, megtorpant az ablakom előtt és figyelembe se vette, hogy fehér blúza lassan teljesen átitatódott a hűvös cseppektől.

– Talán elmehetnénk valamikor kávézni – súgta egészen halkan egy apró cinkos mosollyal az ajkain.

Kibaszottul elfelejtettem levegőt venni. A lány akiért már vagy egy éve tepertem hirtelen az ablakom előtt toporogva hívott meg egy faszom randira. Alig bírtam lenyelni a mosolyomat, kinyújtva a kezemet, egyszerűen a füle mögé tűrtem egy sötét, nedves tincset és bólintottam. Hogy a faszomba mondanék én neki nemet?

– Elliott áldását adta – tette hozzá gyorsan.

– Már épp itt volt az ideje – nevettem el magamat. Sarah megpördült a tengelye körül és izgatottan szaladt fel a lépcsőn, és egy utolsó csókot dobva felém el is nyelte a barna tölgyajtó.

A haza felé tartó úton egyenesen képtelenség lett volna letörölni az arcomra kenődött vigyort, és az se nagyon érdekelt gyomorból üvöltöttem a Sledgehammert. Mert kurvára nem vehette el ezt tőlem senki.

A felhajtón felejtve az autómat, kettesével szeltem a lépcsőfokokat és amint berobbantam a házba, Tessa csupán megforgatta a szemeit és visszafordult a telefonjához.

– Meg se kérdezed mi van velem? – cukkoltam a lányt, aki lesöpörte magáról az ujjaimat és megrázta a fejét. – Sarah igent mondott!

– Istenem, pedig azt hittem van esze!

– Senki se tud ellenállni a sármomnak.

A lány kételkedve meredt rám, de egy apró mosoly azért megtörte azt a búval baszott grimaszt az arcán.

– Anya?

Elhúzta a száját és a konyha irányába mutatott. Apa megint későig dolgozott. Pedig hétvége volt! A zsebeimbe rejtetettem a markomat és megközelítettem a halvány fényekben ázó konyhát. A nő egy bárszéken ülve kortyolgatta a poharában lötyögő vörösbort, amit egy újonnan bontott üvegből öntött magának, azonban amint kiszúrt magának a poharát a pultra ejtve elkerülte a szemeimet.

Talán szégyellte volna magát?

Egy sóhajjal törtem meg a kettőnk köré feszült csendet és a pultnak dőlve mértem fel könnyektől maszatos arcát. Már megint.

– Minden rendben? – Az asztalon heverő üveget a szeme láttára zártam le a dugóval és a hűtőbe nyomva kíváncsian visszavezettem rá a pillantásomat. Bólintott csupán, de véresre rágott ajkait nem nyitotta ki. – Biztos?

Újból egy bólintást kaptam, így csak viszonoztam a gesztusát és megvonva a vállamat felszaladtam az emeletre, de nem bírtam elkerülni Tessát. A lány a korlátnak támaszkodva figyelte a nőt, aki felkutatta a hűtőt és előkotorta az odarejtett üveget. A vörös ital megtöltötte a kiürült poharat.

– Zachary anyja itt volt.

Zachary.

– Mit keresett itt? – húztam fel a szemöldökömet, míg a telefonomat előkaparva átpörgettem az instagram oldalamat.

– A korrepetálásért cserébe, tudod, amit megbeszéltünk – szusszantotta dühösen. – Figyelsz egyáltalán rám?

– Itt állok melletted...

– De figyelsz? Mert rohadtul csak azt az idióta cuccot bámulod! – tört ki hevesen. – Anya rosszul van, te pedig semmit nem csinálsz azért, hogy jobban érezze magát!

– Megkérdeztem, hogy hogy van...

– És ez elég? – tárta szét a kezét. – Zachary anyja, ő a páciens, akit befogadott.

– És?

– És? Mi és? – zöld szemei zaklatottan ragyogtak a lámpa fénye alatt. – Istenem, ha fele annyira is érdekelne anya jóléte, mint Zachary-t...

– Most őszintén mi a fasz van ezzel a gyerekkel? Egyik pillanatban senki sem tud a létezéséről, most meg mindenhol ott van! – ingerülten löktem el magamat a korláttól, de nem kerülte el a figyelmemet, hogyan tátotta el a száját a lány. – Mi van? Ódákat kellene zengenem róla? Igen itt volt az anyja, és? Ez borította ki anyát? Valószínűleg nem, mert már kurvára egy hónapja ilyen állapotban van!

– Féltékeny vagy rá?

– Mi van? – nevettem el magamat hitetlenül. – Honnan a faszból húztad ezt elő? Mondd Tessa, te figyelsz rám? – gúnyos mosoly terült el az arcomon, de addigra a lány már hátat fordított nekem. – Mégis mire legyek féltékeny? Milye van, ami nekem nincs?

Húgom nem válaszolt, az arcomra csapta az ajtót és ott hagyott a hülye folyosón, tönkre baszva az estémet. Bezárkózva a szobámba, mégis egyetlen egy ember járt az elmémben, és akármennyire bömböltettem Genesist, egyszerűen nem hagyott békén. Körömmel vájta magát a húsomba.

A kibaszott kávézós srác.

Mégis ki volt ő és mit akart tőlem?  

. . .

heyhoo!

ki hogy van?  remélem mindenkinek jól telnek a napjai!

és kinek hogy tetszik eddig a kis történetem? áldjatok meg néhány szóval, mert rettentően kíváncsi vagyok a véleményetekre!

🦋vigyázzatok magatokra🦋

puszi kyra