Szép dolog az, ha az ember szerelmes. Gyönyörű tud lenni, de nem akkor, ha olyan emberbe vagy beleesve, aki magasról letojja, hogy mit érzel. Mikor nézed a telefon kijelzőjét, hogy mit ír a kérdésedre, és sokszor azt sem kérdezi, meg hogy te vagy na az kurva jó. Sokunk nem veszi észre, hiszen bízunk és reménykedünk abban, hogy a kiszemelt majd megváltozik, de nem fog. Lehet, hogy én látom máshogy a dolgokat, de bele vagyunk bújva az eszközeinkbe, folyamatosan bámuljuk a kijelzőt, hogy na? Na? Mi a helyzet a világban? Rohanó generációmban, ahol ha nem a legjobb cipő vagy a technológia legjobb telefonja van a kezedben, akkor egy senki vagy. 

Senki sem akar majd megismerni, mert a külsőségek fontosabbak. Akkor vagy menő, ha másokat leszarsz és szórod a pénzedet. Mi a legjobb megoldás? Megfelelni egy ilyen elbaszott kornak, vagy önmagad lenni?