Real me: na most mit csináljak...

Akira: mi van már? Megint mibe akarsz belerángatni?

Me: akarok egy részt írni, amiben Shigaraki egész napra becsicskul.

Akira: na az nekem is tetszene!

Me: de ugye tudod, van az a fogadás...

Akira: visszavontam, hülye ötlet.

Me: most mi legyen? Semmi kedvem veled meg Dabival lemont írni, de célozgatni se akarok rá hogy megfektetett...

Akira: jól látod a helyzetet, nekem sincs semmi kedvem hozzá.

Me: DE ANNYIRA AKAROK CSICSKA SHIGARAKIT ÍRNI

Akira: ha a fogadás az ára, akkor ne.

Me: muszáj lefeküdnöd Dabival, de én nem akarom megírni!

Akira: gyakorlatilag most Reikától várod, hogy megírja helyetted, hogy Dabi megbaszott?

Me: igen! Nem! Nem tudom...

Akira: szánalmas vagy.

Me: hé! Én teremtettelek, nincs jogod így beszélni velem!

Akira: különben?

Me: különben olyan szép lemont írok neked, hogy belepusztulsz!

Akira: b....bb.... bo... bocs.
HÁHH! Sikerült!

Me: te is szánalmas vagy.

»a few moments later«

Me: ....Dabi belemarkolt Akira hajába és... ÁHH EZ NEKEM NEM MEGY! *lecsapja a telefonját*

Akira: na most ki a szánalmas?

Reika: *előbukkan a semmiből* Shigaraki!