*Sakine és Akira a bárban beszélget, Dabi csendben figyel*

Én: tudod, Sakine, kezd elegem lenni egy kicsit.

Sakine: hét, ez most mi? Nem arról volt szó, hogy ez a könyv egymás basztatásáról és a LoV életről fog szólni? Mi a fasz ez a lelkizés?

Én: hát tudod... Kezdtem kicsit elunni, hogy nonstop oltogatjuk egymást. Vicces, meg minden, de néha kedvem van egy komolyabb beszélgetéshez.

Sakine: hallgatlak.

Én: szóvaal... Mostanában azon gondolkoztam, hogy vajon egy gonosztevő lehet-e szerelmes.

Sakine: *cinikusan* szerelem? Az meg mi a búbánat?

Én: hé, don't judge me please! Végül is csak egy kamasz vagyok, a kamaszok pedig mindig ilyen hülyeségeken gondolkoznak, nem?

Sakine: *felvonja a szemöldökét* én nem szoktam, pedig én is kamasz vagyok.

Én: *megsemmisülten* oké...

Sakine: *megszán* nyugi, ez teljesen normális. Gonosztevőként is lehetsz szerelmes, nyilván.

Én: látod, Sakine-chan, ezért szeretek veled beszélgetni! Olyan megértő és kedves vagy... a többiekhez képest.

Sakine: tényleg, ha már a szerelemről van szó.... Szerintem Shigarakinak tetszel.

Dabi: már hogy tetszene neki Akira? Olyan lapos, hogy az Alföld hozzá képest hegyvidék!

Sakine: te vagy én?

Én: most én.

Dabi: *kifut a vécére miután hozzáértem*

Sakine és én: *pacsi*