Lucy:

- Erre egyáltalán nem számított... – vigyorgott rám Natsu

- Szerintem kezd megőrülni... – mondtam el a véleményemet neki.

- Nem vagyok ŐRÜLT!!!! – kiáltotta már olyan rekedt hangon, hogy bármikor elnémulhatott volna.

- Nem mi? – kérdeztem.

- Pont úgy nézel ki mint aki normális... – adta meg az utolsó lökést Natsu.

- Fogjátok beee!!!! – sikította.

Majd elkezdett rázkódni az épület.

Natsu:

Cerebrum nem tudta irányítani egy pillanatra az erejét. Elvesztette saját maga felett is az uralmat és ez kihatott az általa kreált világra is. Remegett az épület és ettől kezdett repedezni és omlani is. Amikor egy nagyobb törmelék pont Cerebrum mellé zuhant le akkor kapott észbe ő is. Megpróbált lenyugodni, de folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy:

- Fogjátok be! Csendet! Csendet akarok! Kuss!

Lucy úgy döntött ez a megfelelő pillanat a támadásra, mert most a leggyengébb szellemileg. És ez előny volt nekünk.

- Fogjátok be!!!

- Nem inkább te fogd be! –kiáltott rá – És készülj fel arra hogy ma elbúcsúzol a terveidtől!

Lucy lángba borította a testét és rátámadt a sötét varázslóra. A szürke hajú srác elugrott a támadás elől majd ellentámadásba fogott. Fekete villámok jelentek meg karja körül és ezeket kilőtte Lucy felé, mint a nyilakat. Lucy elhajolt előlük majd utánuk küldött néhány tűzgömböt, amik egy-egy kisebb robbanással megsemmisítették a villámokat. Lezuhant még egy szikla a mennyezetből így Lucy ismét arrébbugrott. Cerebrum fekete tűzzel támadott ezúttal. De nem volt sok értelme, mert Lucy lenyelte őket pont, mint ahogy én szoktam.

Lucy tudta kombinálni azokat a támadásokat, amiket szoktunk használni, mert a tűzből nyilakat formált és kilőtte őket ellenfelére. Amaz pajzsot húzott fel maga elé így védekezett ellenük. De Lucy mögötte termett és alkalmazta a tűzsárkány üvöltését, amivel telibe találta Cerebrumot. Ő felsikított fájdalmában, megégett köpenyét ledobta és visszafordult olyan dühös tekintettel, amilyennel csak lehetett. Megidézett egy kardot, ami zöld volt és Lucy felé sújtott vele. Ő hátraugrott, így nem érte el a támadás. Közéjük zuhant az egyik csillár így mindketten elugrottak. Majd Cerebrum ismét előre indult, hogy átdöfje Lucyn a kardját. Lucy kikerülte e támadást, de nem maradt ott, hanem vissza ugrott mellém.

- Mi a baj? – kérdeztem.

- Mérgezett!

- Micsoda?

Megnéztem jobban azt a kardot. A pengéjén zöld folyadék csurgott végig. Lucy jól látta mérgezett volt.

- Ez csalás! – ordítottam a kékszemű felé, aki megint hallott engem.

- Ó észrevetted? De azt hiszem, már nem okozok meglepetést nektek azzal, hogy nem játszok tisztán.

- Többes szám? ezek szerint mégis elfogadod, hogy Natsu itt van?

Lucy ezen kijelentésére Cerebrum megtorpant. A saját elmélete összekeverte és az is rontott a helyzetén, hogy Lucy pluszba piszkálta vele. Megint elvesztette a fonalat és fejéhez kapott. Kardját elejtette és mikor az a földre esett darabokra tört majd eltűnt. Szorította a fejét, mint akink fáj az igazság. És tényleg. Minél jobban őrjöngött magában, annál jobban remegett a palotája is és esett darabokra.

Lucy:

- Még sosem láttam ilyet...

- Szerinted, ha teljesen elveszti az uralmat az ereje felett, akkor megtörik a buborék is, amiben vagyunk? – kérdezte mellettem Natsu.

- Valószínű. És éppen ezért idegesítettem fel ennyire.

- Jó terv! Ismerős a stratégiád.

- Mert a tiéd.

- Tényleg?

- Te szoktad felhúzni az ellenfeleidet.

- Igazad van. Ebben most is tudtam segíteni.

Egy újabb lezuhanó törmelék útjából arrébb mentünk.

- Ez a hely egyre veszélyesebb – nézett körbe Natsu.

- Magyarán hamar be kellene fejeznünk.

- Jó ötlet!

- Nem fejeztek be semmi! Maximum csak az életeteket! – hallottunk meg mögülünk valamit.

- Hogy került ide?

Cerebrum hátulról támadt ránk. Még időben el tudott lökni előle Natsu és bár őt eltalálta a támadás, nem tett kárt a szellem testében. Keresztülment rajta.

- Ezt az érzést nem fogom megszokni...

- Jól vagy?

- Igen! De ne törődj velem! Ez megint valami tiltott varázslat!

- Eltaláltad! Méghozzá nem is egy! – hangja már sokkal őrültebb volt.

Fölöttem jelent meg és kardjával lefelé szúrt. Elgurultam onnan és felpattantam. Ahol eddig feküdtem most ő állt ott és az őrülettől homályos tekintettel keresett engem. Kardja belefúródott a talajba, de nem akarta kihúzni. Idézett egy másikat és eltűnt. Teleportált. Megint mögém került, de időben elugrottam. Kardját megint ott hagyta, de akkor vettem észre, hogy ez nem zöld. Már nem a mérgezett kardokat idézi meg ez valami más. Most pirosan világítottak a kardjai, de nem azért mert izzottak a forróságtól.

- Miféle kardok ezek?

- Ezt én találtam ki! Ha eltalállak vele, akkor elszívja az összes mágiádat! És aztán egyszerűen megöllek!

- Mintha hagynám!

Megint felém ugrott de közénk zuhant a tető egy darabja így felhagyott a támadással. Felnéztem és már láttam az eget. A burok, ami körbefogta a várost szakadozott! Nem sokáig marad egyben!

- Csak ennyire vagy képes??

- Lucy??

- Tisztán nem tudsz támadni? Csak ezekkel a pitiáner játékaiddal?

- Kuss!!!

Kiáltotta így tudtam merről támad és egy újabb tűztámadással eltérítettem.

Natsu:

Lucy folyamatosan hergelte Cerebrumot és közben csak védekezett. Csak távol tartotta magától a lángokkal, de nem volt rendes ellentámadása. Kezdtem aggódni miatta. Egyik pillanatban rám nézett aztán fel. Azt akarta, hogy én is tegyem meg. Felnéztem és egyből rájöttem, hogy mit akar. A pajzs már összeomlóban volt. Lucy pedig azért hergelte tovább a szürkét, hogy minél hamarabb eltűnjön. Megint Lucyra néztem és mikor ezt ő is észrevette akkor a levegőbe rajzolt egy U és egy M betűt. Először nem értettem miért tette ezt, de aztán belém hasított a felismerés. Urano Metria! Lucy azt akarja használni végső támadásnak!

Még két ilyen támadás védekezés kört lejátszottak, aztán lezuhant majdnem az egész tető. mindketten elugrottak a törmelék elől, de a porfelhőtől nem láttam mi történik. Csak annak a visszhangja töltötte be a teret, amit a becsapódás okozott.

Amikor kezdett leülepedni a por megláttam Lucyt. Felé kezdtem rohanni és mikor észrevett engem felém nyújtotta a kezét. Tudtam miért. Most akarja véghezinni a tervét. Odaérve hozzá megragadtam a kezét mire ő megához rántott. Megcsókolt még egyszer a végső lépés előtt.

- Ezt azért, hogy sikerüljön!

- Csináljuk!

Megfogtam a másik kezét is és a homlokához döntöttem az enyémet. majd Lucy elkezdte mondani a varázslat szövegét.

Ten wo hakari ten wo hiraki

Amaneku subete no hoshiboshi

Sono kagayaki wo motte

Ware ni sugata wo shimese

Tetorabiburosu yo

Ware wa hoshiboshi no shihaisha

Asupekuto wa kanzen nari

Araburu mon wo kaihōseyo

Zenten hachijūhassei

Hikaru!

Urano Metoria!

{Egyszerre:}

Erre az időre az elménk összeforrt. Mindketten érezzük, amit a másik. Haljuk a fejünkben, amit a másik gondol. Furcsa érzés, de tudjuk, hogy ez azért van, mert tökéletesen hajtjuk végig ezt a varázslatot. Sikerülni fog meg tudjuk csinálni! Képesek vagyunk, rá mert szeretjük egymást és együtt akarunk lenni!

Kinyitottuk a szemünket és mivel már annyira leülepedett a por, hogy lássuk az ellenfelünket felé fordítottuk fejünket. egyik kezünket felé nyújtottuk és egyszerre mondtuk el megint a varázslat szövegét:

Ten wo hakari ten wo hiraki

Amaneku subete no hoshiboshi

Sono kagayaki wo motte

Ware ni sugata wo shimese

Tetorabiburosu yo

Ware wa hoshiboshi no shihaisha

Asupekuto wa kanzen nari

Araburu mon wo kaihōseyo

Zenten hachijūhassei

Hikaru!

Urano Metoria!

Cerebrum nem tudott ellene védekezni csak ordított. Nem tudtuk miért, talán azért mert félt, talán mert fájt neki, talán mert még az utolsó pillanatig küzdeni akart vagy, esetleg azért, mert érezte, hogy elfogy minden varázslat a testéből és tudatosult benne hogy veszített. Elvesztette a csatát az ellen, akit gyűlölt és félt, mert sokkal erősebb volt nála. És bár megpróbálta eltűntetni nem sikerült teljesen. És veszített az ellen, aki szerette ezt a személyt. A lány ellen, aki mindent megtett, hogy visszaszerezze szerelmét bármilyen nehézséget is állítson elé a sors. Kettejük szerelme elég erősnek bizonyult, hogy egy retteget, sötét mágust legyőzzenek, és ismét együtt lehessenek.

------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Mégis csak sikerült beillesztenem egy fejezet megírását a hétbe. 

Tudom a vége kicsit végleg-lezáró-sra sikeredett az utolsó bekezdés.... Mert valahogy illett oda ez a lezárás... De ne féljetek még nincs vége! Hiszen Natsu még szellem! Így még a Gyakuten szertartását is el kell végezni. 

És igen van egy két kép ami nem illett pont a történetbe de kellett oda egy kép és nem tehetek róla hogy nem lehet olyat találni amin Lucynak pont olyan ruhája van. Képzeljétek azt hogy az a Lucy van a képeken aki az átváltozott alakjában van!!!

Hamarosan érkezek a folytatással! 

Addig is sziasztok!!!