Sziasztok drágáim! Úgy gondolom itt a vége! Az apró kis kulissza titkokat kiadtam. Ez az utolsó plusz rész.
Őszintén szólva a szívemhez nőtt ez a történet. Nagyon nehezen tudom elengedni, hiszen ez volt az első olyan sztorim itt wattpadon, aminek sikere volt és tetszett nektek. Már csak azért is, mert valamiért nekem a katonás történetek a gyengéim.
Sokat tűnődtem azon, hogy egyszer, ha lesz rá igény, akkor majd egy külön sztorit indítok Holy életéről, amiben Sam és Skott úgyszintén jelen lesz. Ugyanúgy katonaság, szerelem, és ami kell. Remélem nem okoztam nektek csalódást! Nagyon szeretlek titeket! Ebben a történetben, ha a későbbiekben össze jön a Holy-s sztori, akkor fogok jelentkezni! Az ápoló című sztorimat folytatom, és később lehet beindul majd az is!
És ha akartok egy másik jó történetet olvasni, akkor olvassatok bele Mgyrid sztorijába (Az én történetem). Jók legyetek, majd még jelentkezek! Millió puszi💕
____________________________________

Megszülettem, anyuék boldogok voltak.
Csodálatos gyerekkorom volt. A táborban felnőni, itt élni imádok.
Anyuék mindig attól féltek, hogy mi lesz, ha majd én ezt nem akarom. Hogy mi lesz, ha én majd egy jobb életet akarok, valahol máshol. Rendes gyerekekkel, játszótérrel vagy egyéb hasonló dolgokkal.
De nem. Nekem ez a megfelelő hely. Itt érzem jól magam, itt vagyok önmagam. És ennél jobb élet nem is kell.

Nagyon sokat tűnődtem azon, hogy miért történt az édesanyámmal az, ami. De nem tudok rá jönni. Talán egy büntetés? Vagy a sors? Ki tudja.
De ha ez nem történt volna meg, lehet ma nem itt lennék.
Lehet apáék nem is találkoztak volna, sőt, ez biztos.

A katonaság nagyon sokat jelent a családom számára. Ez a munkánk, ez az életünk. Itt töltjük mindennapjainkat.

Persze ne gondoljátok azt, hogy a táboron kívül én nem járok sehova. Mert igaz, hogy itt tanultam, nem rendes suliba járok, de vannak a táboron kívül ia barátaim. A katona srácokon keresztül nagyon sok embert ismertem meg, és hétvégente el is járok a barátnőimhez.
Nagyon furán hangzik, de így van.
Vagy éppen Adam és Ben társaságában elmegyek bulizni, vagy éppen moziba. Nem unatkozok, mindig csinálunk programokat.

Viszont higyjétek el, az én életemben is történtek izgalmak. Csak sajnos ez a sztori most nem rólam szól.
Hanem arról, hogy édesanyámék megannyi akadályon túl jutottak és a mai napig boldogak együtt.

Anyu az újoncokat tanítja be, és úgyszint apu is.
A nagyapám a tábort vezeti.
Mindennap azon vannak, hogy tökéletes katonákat faragjanak a zöldfülüekből.
Ami meg kell hagyni, néha tényleg nagyon nehéz. Amilyen makacsok, nehezen boldogul velük az ember.

Büszke vagyok a szüleimre. Köszönöm Istennek, hogy egy ilyen családot kaptam. Köszönöm mindazt, amim van. Azt a sok jóságot és szeretetet.
Köszönöm!

Holy Wayne vagyok. Csodás szüleim vannak, akiket mai napig imádok.