Sziasztok drágáim! Gondoltam megleplek titeket egy kis karácsonyi meglepetés résszel. Remélem örülni fogtok neki, és bízom benne, hogy ezek a kis szösszenetek is felkeltik az érdeklődéseteket.
Szerintem nagyon izgalmas lesz, mert majd az egyes részekben az Adam illetve Ben fanok is megismerhetik közelebbről kedvenceiket. De nem is húzom tovább a szót. Kellemes ünnepeket kívánok nektek, karácsony után találkozunk. Millió puszi😘

⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇⬇

Gondoltátok volna, hogy ez az egész velem történik meg? Hogy én leszek az, aki ennek a részese lesz?

Na hát én sem. Ugyanis az édesanyám egyszer leült velem beszélgetni. 15 éves lehettem, amikor egy nap oda állt elém és azt mondta.
- Holy, mesélnem kell valamit. -ekkor vette kezdetét a szüleim megismerése.
Nem tudtam a fiatal korukról semmit. Mindig azt hajtogatták, hogy majd ha felnőttem ehhez, elmondják, mert nem kis gyerekeknek való mese lesz.
Ennek fejében abba is hagytam a kérdezősködést, hiszen ha nem mondanak semmit, akkor nem erőltetem.

És míg az eszembe van. Holy vagyok, Skott Wayne és Samantha Jones gyermeke, 20 éves. A második nevemet apu hugától kaptam, Lucy-tól, aki kislány korában meghalt.

Az édesanyám egy csodálatos asszony.
Tökéletes gyermekkorom volt, soha nem szenvedtem semmiben hiányt. De itt nem a pénzre gondolok, hanem a szeretetre, a törődésre. Mindig oda figyeltek rám, gondoskodtak rólam.
Anyuéknak én vagyok az egyetlen gyereke, szerettek volna nekem egy kis testvért, de nem jött össze. Nem azért, mert bármi baj volt apuval a kapcsolatukban, hanem anyunak egy betegség miatt kivették a méhét, ezáltal soha többé nem lehet gyereke.
De büszkék rám, hiszen váratlanul érkeztem hozzájuk, mégis a mai napig egy csodának tartanak.

De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy itt az idő, hogy végre mindent elmeséljek nektek.

Tulajdonképpen a táborban nőttem fel, amióta az eszemet tudom, ott éltem. Igaz, hogy van egy házunk, nem is olyan messze, de mivel anyu meg apu egy helyen dolgozik, sőt, nagyapa is, és van egy biztonságos otthonunk, feleslegesnek láttuk, hogy egy normális lakásba költözzünk. Itt jó helyen vagyunk, mindenünk meg van.

Anyu egyfolytában dolgozott, még terhesen is. Nagyon nehezen viselte a terhességi időszakot, de megbirkózott vele. Amennyi szenvedésen ő túl esett, ez neki semmiség.
Ráadásul apu mindenben támogatta. Leste minden kívánságát, ami általában ez volt:
"kellene egy kis hamburger", "Skott fáj a hátam, masszírozd  meg", "nutella és uborka, de rögtön" - és a többi. Apu nagyon jól viselte ezt az időszakot. Tökéletes harmóniában éltek, sőt a mai napig élnek is.

Az időm nagy részét a katonákkal töltöttem, legfőképp a két fogadott nagybátyámmal. Adam és Ben. Gondolom tudjátok kiről vagy kikről van szó.
Igen. Ha azt mondom, hogy állati hülyék, kicsit sem túlzok. Olyan dolgokra tanítottak meg, amire más nem. Apu emiatt rendesen ki is volt akadva általában.
- Adam, haver. Most mondtam, hogy ne adj a gyerek kezébe egy gépfegyvert. Ezért megölnek, sőt nem csak az asszony, vagy a vezetőség, hanem én is kiheréllek. -vette ki a kezemből a fegyvert apu. Akkor még nem értettem az egészen való kiakadását, csak egy dolog járt a fejemben. Lehettem vagy 5 éves. Tudjátok a gyereket ebben a korban minden érdekli.
- Apa! Mi az a here?- ugrottam a nyakába. Tisztán emlékszem, nagyon furcsa fejet vágott, ráadásként a fejét is vakarta.
- Az az a dolog kislányom, ami Adam bácsinak nem sokára már nem lesz.- pöcögtette meg az orromat, majd Adamet ott hagyba elvitt ebédelni.

Jók is voltak az ilyen pillanatok.
Vagy mint például rá nyitottam 10 évesen Benre és valami csajra a raktárban. Ugyanis én mindenfele járkálhattam a táborban, csak a kapukon kívülre ne menjek, és hagyjam anyáékat dolgozni. Én ezt meg is tettem, és szaladtam egyből a raktárba a labdámért, csak hát Ben bácsi kicsit mást csinált odabent, mint amit kellett volna.
- Apa, Ben bácsi bánt egy lányt a fügyijével!- üvöltöttem teli torokból majd nem sírva, aminek az lett a következménye, hogy Ben bácsit majd nem kirúgták a táborból, de egy fegyelmivel megúszta. Mi ez ha nem szerencse?

Később majd mesélek róluk egy kicsit, vagyis inkább elmesélem az ő történetüket, mert egyszer velük is leültem beszélgetni és elmesélték azt az időszakot, amikor még anyuék kapcsolata semmilyen nem volt.
(Annyit mondhatok, érdekes lesz.)

Így a következő részekben kivesézzük azokat a dolgokat, amik itt elhangzottak. Anyuék kapcsolata, Adam és Ben hogyan élte meg a táboros időszakot, mi lett Lucy halála után, a terhességi időszak és egyre több izgalmas apró részlettel szolgálok, amik eddig nem hangzottak el. Vagyis mondjuk azt, hogy kulissza titkok sokasága.