*PÁR HÓNAPPAL KÉSŐBB*

Sam
Lassan karácsony van. Be köszöntött a hideg, a dermesztő tél, a fák ledobták nyári ruhájukat, és mindent hó borított. Meg bénult a közlekedés, az emberek csak ritkán léptek ki az utcára. Az asszonyok karácsony előtt bevásárolni indultak, síró gyerekeiket hurcolták maguk után a bevásárlóközpontba, miközben azt ordították nekik, hogy 'nem kapsz semmit, ha nem viselkedsz..' és ehhez hasonló mondatok.
Mindenki izgatottan, karácsonyi lázban égett. Mindenki.
Kivéve engem.

Ugyanis nekem nem volt karácsonyom. Sem családi vacsora, sem ajándékozás. Mert dolgoztam, de nem akárhol.

-Szakasz! Sorakozó!- ordítottam az újoncoknak. Erőteljes hangom visszhangzott az udvaron, a szakadó hó teljesen elnyelte a hangomat.
15 újonc állt velem szemben, ám ők inkább viccnek tartották ezt az egészet.
Az egyik gyerek vigyorogni kezdett.
-Mi olyan vicces katona?- álltam elé, majd mosolyra húztam a számat.

-Már ne is haragudjon kisasszony! De maga körülbelül annyi idős mint mi. Ne gondolja azt, hogy engedelmeskedni fogunk egy lánynak. Ráadásul én úgy tudom, hogy ez egy olyan tábor, ahol csak férfiak tartózkodhatnak.- vihogott.
Ekkor oda léptem és átkaroltam.
-Na ide figyelj kedvesem! Én meg jártam a poklot, és annak idején ott álltam, ahol te. Nem gyenge kiképzést kaptam, és olyan kis taknyosokat ettem reggelire, mint amilyenek ti vagytok.-mutattam a többiekre, senki nem mert megszólalni.- és azt mondod nem lehetnek lányok? Hát szivem, ezt 2 hónapja eltörölték. Úgy hogy szerintem itt az idő és NYOMJ 100 FEKVŐTÁMASZT!- ordítottam a fülébe, amire egyből megugrott és neki állt fekvőzni.
A többiek nem mertek még levegőt sem venni.
-13..21..36..47..ennyi? Még a halott nagyanyám is gyorsabban csinálná!- visítottam. A srác feküdt a földön, nem tudott még megmozdulni sem.
-

Na fiam! Állj vissza a helyedre, nem hóangyal készítő programban veszünk részt!-nagy nehezen magához tért és vissza vánszorgott a helyére.-akkor az ünnepek kedvéért 30 kör futás!

Szakaszvezető lettem. Az apám intézkedett, el mondott mindent a fejeseknek, és a rám való tekintettel eltörölték azt a szabályt, hogy nők nem jöhetnek a táborba mint újonc. Ezzel tiszteltek meg és kértek bocsánatot, amiért ki vágtak a táborból.
Újoncokat kell tanítanom, ez a feladat.
Ben és Adam ugyanúgy a legjobb barátaim, hétvégente kijárunk sörözni, beszélgetni.

Nicket letartóztatták, a bíróságon mint tanu, elmondtam mindent. Azt hittem, hogy lefogja tagadni a dolgot, de beismerő vallomást tett, és beismerte, hogy miket tett ellenem és a családom ellen. 35 évet kapott, amit kicsit keveselltem, de legalább nyugodtan élhetem tovább az életemet.
A házunkat eladtuk apával, és a táborhoz közel vettünk egyet. Igaz, nem sokat járunk így haza, mert már csak ketten vagyunk, de ha bármi van, legalább van egy közel eső otthonunk.

Shannonnal napi szinten tartom a kapcsolatot, telefonon beszélünk vagy emailt küld nekem, ha esek nincs ideje felhívni.
Minden időmet elveszi a munka, na és persze a szerelem.

Skott is vissza jött a táborba, és fegyverhasználatot tanít a katonáknak. Nagyon jó benne, szerencsére azt csinálhatja, amihez ért.

És a mi kapcsolatunk? Amikor eljöttünk Lucytól, kicsit távol tartottam magam tőle, hiszen nem tudtam hirtelen mihez kezdeni a helyzettel. Nem akartam elsietni a dolgot, főleg, hogy még fájt a szivem attól a gondolattól, hogy megbántottam, ráadásul idő kellett nekem ahhoz, hogy túl tegyem magam a lelki problémáimon. De amikor vissza jött a táborba, szörnyen elkezdett hiányozni.
Nem tudtam mit kezdeni magammal, irtóztam még annak a gondolatától is, hogy egyedül maradjak. És kellett pár nap, hogy rá jöjjek, szeretem. Mindig is szerettem. El kell magamban temetnem a múltat, hogy végre egy boldog jövőm legyen. És számomra Skott a jövő, a boldogság. Hiába is indult nehezen a kapcsolatunk, mégis tudom, hogy számomra az igazi.
Szerencsére apa pont akkor telefonált a munkával kapcsolatban, amikor végre észhez tértem. Választhattam, hogy itthon maradok és egy kis boltban dolgozok vagy vissza megyek és gatyába rázok néhány fiatalt. És természetesen elfogadtam, mert ez egy nagyszerű ajánlat volt. A családom közelében lenni, aki persze Skott és apa. Meglepetés volt ez Skottnak, mert nem tudta, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget.

Szóval röviden most mi egy párt alkotunk. Hihetetlenül boldog vagyok vele. Egyszerűen el sem tudnám képzelni az életemet nélküle.
Tudom, hogy jól döntöttem.
Minden okkal történik, és sokszor gondolkoztam már azon, hogy mi lett volna, ha..? De szerencsére nem kell ezen rágódnom, mert így tökéletes minden.

És sajnos azt is el kell mondanom, hogy Lucy már nincs köztünk. Egy hónapja volt a temetése. Nem bírta a szervezete, kemót már nem kapott, azzal csak tovább roncsolták volna a szerveit. A gyógyszeres kezelés csak húzta az időt. Nem tudtak rajta segíteni.
Még voltunk bent nála néhányszor. Mindig mosolygott, sose mutatta, ha esetleg fájt valamilye. Egy életerős kislány, aki most már az angyalokkal van.
Skott apukája adott egy levelet Skottnak, miután a temetés lezajlott. Azt mondta George, hogy ez egy olyan levél, amit csak most adhatott át neki a temetés után.
Skott végig sírta az egész szertartást, nagyon ki volt bukva. Miután vissza értünk a táborba, leült az ágyra és kibontotta a levelet.
Egy papír volt benne, ami nem más volt, mint amit Lucy rajzolt Skottnak, amikor bent voltunk nála a kórházban. Egy kis lapocska is feküdt a borítékban, amin ez állt: Most már kiteheted a falra bátyus! Szeretlek!"
Skott egyből elsírta magát és egy hétig nem beszélt senkivel.
Próbáltam vele beszélgetni, de sajnos engem is elutasított.
Kellett két hét, mire szóra bírtam. Az ágya fölé fel helyezte a képet és azóta is nagy becsben tartja.

Az édesapja is most kezd életet lehelni magába. Ő is teljesen bezárkózott, nem járt közösségbe, csak ült és bambult maga elé egy sörrel a kezében minden áldott nap. Viszont a szomszédok annyira sajnálták őt, hogy egyfolytában a nyakára jártak és elráncigálták egy mikulás bálra, ahol megismerkedett Kate-tel.
Azóta mintha kicserélték volna. A karácsonyt is együtt töltik, aminek szívből örülök. Legalább Kate betölti azt a nagy űrt, amit Lucy hagyott maga után. Nem lehet őt kárpótolni, mégis jó, hogy George legalább boldog.

***

-Sam!-szólalt meg mögöttem Adam vigyorogva.
-Mi a helyzet?- simogattam meg a vállát. A fiúk még mindig a köröket rótták.
-Gyerünk, gyerünk, még 10 kör!- ordítottam közbe.
-Úgy látom te semmit nem változtál!-mosolygott.
-Figyelj, ha hagyom, hogy lazsáljanak nem lesz belőlük semmit!
-Igaz! Még mindig az a határozott csaj vagy, akit még az elején megismertem. Ha esetleg Skottal..
-Értem a célzást Adam! Majd szólok, ha úgy lenne.-vigyorogtam. Még mindig próbálkozik előszeretettel, ám tudja jól, hogy nekem Skott a mindenem.
-És miért is kerestél?
-Hát tudod, hogy a táborban te vagy az egyedüli nő.
-Igen tudom, mire akarsz kilyukadni?
-Nos, ez megváltozik, ugyanis érkezett a csapatba, egy hölgy.
-Jött egy lány? -kerekedett ki a szemem.
-Igen, és a te csapatodba kerül.-mosolyog. Örültem neki, mert legalább megnézhetem, hogy milyen voltam én is külső szemmel.
-Rendben van! Mikor kezd?
-Holnap!-vigyorgott.- de ha szép 'jány, akkor rá hajtok.
-Ahj Adam!-nevettem. Addigra a fiúk is be értek és kifulladva lihegtek mellettem.
-Nos akkor! Mivel karácsony van, szabad estét kapnak! Úgy hogy mehetnek vacsorázni, utána mindenki mehet a dolgára! Viszont reggel itt találkozunk a megszokott időben! OSZOLJ!-ordítottam el magam, és minden srác önelégülten indult be az ebédlőbe.

Tudtam, hogy Skott már végzett, így a szobánkat céloztam meg.
Apának már adtam ajándékot, de Skottnak még nem, úgy hogy most lesz a tökéletes pillanat.
Amikor benyitottam, Skott könyvet olvasott. Amint meglátott, egyből megcsókolt, és a magasba emelt.
-Össze vagy fagyva.-súgta a fülembe.
-Hideg van kint.-mosolyogtam, és levettem a kabátomat, majd az ágyra tettem.
-Hallottam, hogy egy lány érkezik a csapatba.
-Igen, Adam már rá is hajtott.-nevettem.
-Valahogy ezen nem lepődök meg.-húzott maga után az ágyra és lefeküdtünk egymás mellé.
-Skott? Lenne egy kis meglepetésem.-vettem elő a zsebemből egy icipici kis dobozt.
-Mi ez?- lepődött meg, és elvette azt.-nem kellett volna költened rám. Mert én nem tudtam semmit venni neked.-szomorkodott.
-Csak nézd meg!
Skott lassan kezdte kibontani azt a bizonyos dolgot. Ám amikor meglátta, hogy mi lapul benne, könnybe lábadt a szeme. Patakokban folytak a könnyei.
-Ez..
-Igen Skott, kis babánk lesz! Remélem, hogy örülsz..-nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Skott a nyakamba ugrott és úgy sírt. Annyira boldog voltam.
Egy kis cipő lapult a dobozban, reméltem, hogy ebből felismeri, hogy mit akarok.
-Minden rossz után van valami jó!- nevetett, amikor kicsit megnyugodott.
-Viszont lenne egy kérésem!
-És mi lenne az?- simogatta a hajamat. Ezektől az érintésektől mindig ki ráz a hideg.
-Ha kislány lesz, Lucynak fogjuk hívni.
Skott csak mosolygott és egy aprót bólintott.
-Szeretlek Skott!- mondtam ki azt a bizonyos szót.
-Én is szeretlek Kócos.-majd szorosan össze bújva feküdtünk az ágyon. Boldogok voltunk! Egyenesbe jött az életünk. És ezt Skottnak köszönhetem. Szerelmes vagyok belé, és végre közös családunk lesz.

Na de ami ezek után jön, az egyik másik történet. De azt tudjátok, hogy életem legjobb döntését hoztam, amikor Skottot beengedtem az életembe.

*VÉGE*