A vacsora mondhatni tűrhetően telt, meghúztam magam egy kicsi, falhoz közel eső zugban, mindenki elfelejtkezett rólam. Vagyis csak úgy tűnt.

...

-Miért nem segítettél Rony?- kérdőn pillantottam rá, vártam a válaszát, ami kicsit késett is. Ugyanis kihúzhatott volna a bajból, de nem tette, csak állt és nézett. Ezzel baromira ki voltam segítve.
Felemelte tekintetét, és csak ennyit mondott.
-Nem tehettem.
Hah, nem tehette. Mi az, hogy nem tehette?
-Ezt meg hogy érted?-vettem elő mély hangú, határozott énemet, és eltemettem magamban a félős felemet. Nem voltam ideges vagy ilyesmi, csak ha már szobatárs, akkor viselkedjen úgy, mint a szövetségesem. Na jó, ez vicc volt. Nem várhatom el tőle, hogy segítsen, csak..nem is tudom. Beszélek itt össze-vissza jólesett volna egy kis bátorítás vagy valami.
-Úgy, hogyha segítek, akkor megszegem a szívatás szabályait! -hirtelen a szája elé kapta a kezét, mert rájött, hogy így is több dolgot árult el, mint amennyit lehetett volna. Gyorsan elém ugrott és elővette fenyegető tekintetét.-Sam! Nem mondhatod el senkinek, hogy tudsz róla. Érted? Senkinek! Ha megtudják, hogy tudsz a szabályokról, engem kinyírnak.
Na ne már! Milyen beszari alak lett ebből?! Igaz, hogy van tekintélye, de ha ezt az oldalát nézzük, nagyon viccesen fest. Egy nagy melák, izmos testtel, rövidre nyírt hajjal, tetoválással a karján úgy néz ki, mint a ki dobó ember. Csakhogy ő egy gyáva nyúl, aki képtelen megvédeni bajtársait.
Kicseszhettem volna vele, de nem tettem. Az apám nem erre tanított. Viszont támadt egy jó ötletem.
-Rendben van, Rony!- vigyorogtam rá, és kifújta a levegőt jelezve, hogy megnyugodott, és nem fenyegeti veszély. De még nem végeztem.-Viszont..-Ennél a résznél felkapta a fejét és valami féle félelem látszódott körvonalazódni a szemében. Ez volt a célom. Érezze, hogy kivel áll szemben. Egy lánnyal. És nem is akármilyen lánnyal.-lenne egy ajánlatom. Ha segítőkész leszel, és megbosszuljuk azt, amit tettek velem, akkor nem árulkodom. Egyszerű ajánlat.-vigyorogtam öntelten. Össze szökött a szemöldöke, nagyon meglepődött az ajánlatomon. Láttam nem tetszését a dologgal kapcsolatban. Nagyon öntelten viselkedhettem, de kellett egy társ mellém.
Mivel eldobtam nőies oldalamat, ezért a férfias énem bújt belém. Nagyon jó színész vagyok, azt kell mondjam. Régen, még Sam halála előtt jártam ilyen szakkörre, mivel mindig is szerettem mutogatni színészi vénámat. Volt 1-2 híres ember is a társulatban, ami kellő inspirációt adott a színészethet. Nagyon sajnáltam, hogy abba kellett hagynom, de aztán..tudjuk mi történt. Így fel kellett adnom. De szerencsére, amit ott tanultam, most a való életben is hasznosíthatom.
Kalandozásomnak Rony vetett véget válaszával.
-Legyen. De akkor egy szót sem. És halljam mi a terved.-amikor azt mondta, hogy beleegyezik, majd kiugrottam a bőrömből. Annyi minden eszembe jutott, hogy hogyan is kaphatná vissza az a mocsok a fényképes incidens. Viszont ide a legjobb módszer kell, és már tudom is, hogy mi.
-A tervem? Máris mondom..

...

Este már készen álltam Rony segítségével.
-Akkor minden meg van?
-Igen. Kötél, fekete falfesték, és egy fekete filctoll. De biztos jó ez? Ilyen még nem történt a tábor történetében.-hisztizett Rony, mint egy szűz lány.
-Szerintem ennél hatásosabb megoldás nincs. És nézd a jó oldalát. Mulatunk egy jót!- vigyorogtam.
-Nem tudom Sam. Nem lesz ennek jó vége.
-Dehogynem, majd meglátod.
És igazam volt. Most kivételesen bevált a tervem, és minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Megszívtad te fürdős szexisten.

Majdnem hajnali 3-mat mutatott az óra, amikor felébresztettem Ronyt, hogy ideje mennünk. Felvettem egy fekete bő pólót, meg egy fekete mackónadrágot,és a fejembe húztam egy fekete sapkát is. A hajamat aládugtam, bár nem mintha annyira sok hajam lett volna, amióta levágattam, de a biztonság érdekében ez is szükséges volt.
Rony is hasonlóképpen tett, feketébe öltözött, mintha misére készültünk volna. Felkaptuk a cuccokat, amiket a tegnapi nap folyamán szereztünk be egy kis plusz segítséggel. Sokat agyaltam, hogy mégis mivel tudnék vele kicseszni, és arra gondoltam, hogy egyenlőre ez is megteszi.

Szerencsére nem volt senki a folyosón, az őrök is inkább kint leskelődtek. Csak az ablakon szűrődött be némi fény, ami arra bőven elég volt, hogy eltaláljunk a szobához. Vagyis még azt sem tuson hol a szobája.
-És ki is az, akivel kicseszünk?! Mert még mindig nem mondtad el!- suttogta mögöttem lopózva. Meg sem hallottam a kérdést, annyira koncentráltam, hogy senki ne legyen a folyosókon.
-Rony! Hol van a szobája annak, aki tegnap lefotózott?
-Azt ne mond, hogy Skott szobáját keressük! Meghülyültél?- itt már nagyon felemelte a hangját, csengett tőle az egész épület.
-De igen, talán valami gondod van vele? -kihúztam magam, hátha kicsit határozottabbnak tűnök. Gyenge, vézna testalkatom eltűnt az ő termetes, nagy darab, izmos teste mellett. Komolyan mondom úgy éreztem magam, mint egy hangya. Kicsi, törékeny, és könnyen össze taposható. De nem akartam, hogy ő is ezt gondolja rólam. Ezért próbálok kicsit bátrabbnak tűnni, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Mert igenis rettegek. Ezek a srácok szét kapnak, mint foxi a lábtörlőt.
-Azon kívül, hogy holnaptól fent leszünk a kivégzési listán, semmi. -Ne legyél már ilyen beszari. Menjünk inkább, mert idő van. És ne ordibálj, mert felkeltesz mindenkit, aztán megnézhetjük magunkat.-a végszót megadva, mutatta az irányt a szobáig. A szívem a torkomban dobogott, teljesen lázba jöttem. Reméltem, hogy sikerül összehozni a dolgot.

Nem volt messze a szobánktól az övé, elég hamar odataláltunk. Az ajtó a 203-as számot viselte. Hulla csend volt mindenhol, csak a saját légzésünk volt észrevehető. Rony elmondta, hogy egy Adam nevű sráccal van együtt egy szobában, és szerencsére jó az alvókájuk.
Az óra 3:30-at mutatott, szóval van egy óránk megcsinálni. Ronyra néztem, aki hozta utánam a cuccokat. Biccentettem, ezzel jelezve, hogy idő van. Attól féltem, hogy zárva lesz az ajtó, aztán itt a vége, de nem. Az ajtó halkan, kicsi nyikorgással tárult fel. A szobában korom sötét volt, csak két idióta horkolását lehetett hallani. Az ablakon beszűrődő fény pont az ajtóra világított, így meg van a tökéletes lámpafényünk is.
Rony berobogott mögöttem, és halkan utasítottam, hogy most mit is csináljon. A fekete filccel rajzolt egy x-et az ajtó elé, ezután őrködni küldtem, jobb ha figyel, miközben dolgozom. A fekete falfestéket beleöntöttem egy kisebb vödörbe, aminek a fülén átfűztem a kötelet, és valahogy megpróbáltam az ajtó tetejéhez kötni! De valami megzavart, még pedig egy illető nyöszörgő hangja. Mi a franc! Ha most lebukunk, akkor végünk! Viszont az a mondat, amit hallottam lesokkolt. 'Kócos! Ezt még megemlegeted!' Neee, miért éppen rólam álmodik? És mi az, hogy megemlegetem? Épp ez az, hogy most ő fogja megemlegetni, de csúnyán. Letettem a vödröt, és óvatosan követtem a hang irányát. Meztelen háta tárult elém, ami tökéletesen ki volt dolgozva. Nem volt rajta nadrág, egy szürke boxert viselt. Kirázott a hideg, ahogyan őt figyeltem. Borostája édesen férfiassá tette arcvonásait, a karján megfeszült az izma, és lassan, egyenletesen szuszogott. Jézusom. Ha tudnám, hogy lehetne..DE nem lehet! Fejezd be Samantha! Elég legyen ebből!
-Sam! Mit csinálsz? Igyekezz már! 10 perc múlva szól a csengő!- lesett be az ajtón Rony. Fuu ennyire eltelt volna az idő?! Sietnem kell.
Az ajtó fölött kiált egy hosszú szeg, ami nagyon stabilnak tűnt. Felkötöttem úgy a kötelet, hogyha kinyitják az ajtót, pont csak annyira billenjen meg, hogy az illető fején landoljon. Nagy a valószínűsége, hogy nem fogják látni a nagy rohanásban, mert sötét lesz, így csak remélhetem, hogy összejön.
Bár kicsit elgondolkoztam, hogy biztos jó-e ez így. De arra jutottam, hogy hiába néz ki jól, hiába vannak fura érzéseim, akkor is megérdemli, mert egy bunkó. Egy nagyképű, egoista majom, aki csak magára gondol. Így hát azt kapja, amit megérdemel. Viszont ha a haverja fut bele, az még viccesebb lesz.

A csengő előtt 3 perccel már a szobában voltunk, és vártunk. Vártunk a háborúra, ami még csak most fog következni.