Kócos mi? Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy ő tojta a spanyolviaszt?! Na nem baj. Ha szívatás, hát legyen szívatás. Normális körülmények között akartam eltölteni az ittlétemet, de úgy látom, hogy máshogy fognak alakulni a dolgok. Engem jó modorra tanított az apám, de ha kell, nagyon szívesen megszegem ezt az 'apuci kicsi lánya' féle eskümet. Viszont azért jöttem ide, hogy kiképezzenek, hogy megöljem azt a mocskot. De ha nem fognak békén hagyni,és hátráltatnak a 'munkámban', akkor én sem leszek elnéző másokkal szemben.

Most sem volt ez másképp. Felkeltem a hálózsákomról, (és igaz, hogy baromi kócos voltam, de ez legyen itt a legkisebb probléma), lassú léptekkel közelítettem meg a fényképészünket, miközben mindenki rajtam röhögött. Nem volt rajtam zokni,csak egy pizsama, amit még apu adott nekem,hogy még véletlenül se a rózsaszín unikornisos pizsamában flangáljak egy kiképzőtáborban. Vicces is lett volna. A kövek nyomták a talpamat,viszont nem foglalkoztam vele, mert az volt az első dolgom, hogy megleckéztessem ezt a vigyorgó vadalmát. Gyorsan kellett cselekednem, megakartam lepni, ami szerintem sikerült is. Bár magamnak is ártottam egy kicsit ezzel a hadművelettel,mert borzalmasan zúgott a fejem. Egy hirtelen, gyors mozdulattal kivettem a kezéből a gépet, és megfejeltem. Tudom. Nem valami nőies dolog ez tőlem, de az is igaz, hogy ha úgy nézzük, csak egy pofont akartam neki adni. Viszont, ha egy pofont adok, attól semmi nem fog változni, maximum kapok tőle egy jobbost, plusz még egy adag röhögés érkezett volna felém a katonák által. És nem jobban jártam? Betörtem az orrát, hátravágódott, ráadásul a gép is a kezemben van. Bár annyira nem érdekelt, hogy milyen előnyös kép készült rólam, de akkor is azt akartam, hogy tudja, hol a helye. Szédelgésem ellenére is megálltam a lábamon, és csak bámultam a földön heverő, véres alakot, miközben megpróbált felállni, de elég nehézkesen ment neki. A többieket észre sem vettem, hogy eközben teljesen elnémultak. Gondolom, akkor ez a véres mocsok még nem kaphatott ki senkitől. De nem baj. Elhatároztam, hogy megbosszulom. Nem fog velem szórakozni ez a majom.

Miközben a fejemet fogtam, és visszatért a fejembe a véráramlás, egy hirtelen mozdulattal ez a kis fürdő huszár neki nyomott a szemetes oldalának, és folytogatni kezdett. Véres volt az egész feje, az orra bedagadt, a ruháját is megfogta az a vörösen izzó paca, ami az orra miatt került oda. Nem mondom, nagyon elbántam vele, viszont ennek ellenére is nagyon durván szexi volt. Lassan már annyira lila volt a fejem, hogy egy lilahagyma is megirigyelte volna a színét.
-Kicsinállak ezért, Kócos!- ezek hallatán a többi katona is felélénkült, egyre jobban biztatták ezt a huszár gyereket.
Kezdtem kicsit aggódni, hogy esetleg leveri rólam még a bugyit is, miközben fuldoklok és lassan el fogy minden erőm ahhoz, hogy magamnál maradjak.
Csapkodni nem csapkodhattam, mert az nagyon lányos lett volna. Így csak álltam a nézését.
Izmos kezét a torkom köré fonta, a szemetes nyomta a hátamat, de erősnek mutattam magamat.
Gyönyörű csokibarna szeme villámokat szórt, de még így is ámulatba ejtett erős személyisége és meggyőző ereje.
-Ezt még nagyon megbánod újonc..ki foglak..- nem tudta befejezni, mert a tömeg lassan két felé oszlott, és megjelent az én megmentőm, aki tudta, hogy csináljon rendet maga körül.
-Mi folyik itt, uraim?- üvöltötte teli torokból. Határozott léptekkel jött közelebb, a tekintetét le sem vette a mi kis istenünkről. Vagyis na. Arról a srácról, aki folytogatott.
Mindenki vigyázz menetbe szedte magát, még én is kihúztam magam, megtisztelem ennyivel az apámat.
-Semmi, Uram!- mondta határozottan a véres alak mellettem, viszont megtudott volna ölni a szemével.
-Azt látom, katona! Hogy néz ki maga? Menjen, öltözzön át, és irány a pálya!- mondta csúnyán nézve rá, majd folytatta.- és ez MINDENKINEK szól. Gyerünk!- mindenki tisztelgett és berohant átöltözni.
Én maradtam egyedül, és vártam apám leszidását, de nem így tett. Pont ellenkezőleg.
-Gyere Sam. Beszéljük át a dolgokat.-nézett rám, és értettem. Elakarja mondani, hogy milyen veszélyes itt lennem, és nem éri meg kockáztatni sem. Viszont, ha tényleg ezzel áll elő, akkor komolyan mondom felhozom neki, hogy gondoljon bele, mégis min kellett átmennem, hogy itt legyek.
De nem lesz szerintem erre szükség.
-Kislányom!- suttogta, hogy senki ne hallja, miközben az irodája felé tartottunk. Nagyon gáz volt abban az egy pizsamában 6 órakor kint szaladgálni a hidegben. Bár ez most nem az én bűnöm.
Gondoltam, jön a lecseszés.
De nem.
-Szép ütés volt.-mosolygott rám.
-Az fejelés volt apa. És egyébként is csak megvédtem magam.
- Tudom Samatha, de ilyet nem tehetsz, mert ezért büntetés jár, és nem hiszem, hogy azt kibírnád.
-Már miért ne bírnám ki. Erős fából faragtak, és nem mellesleg egy tábor hadnagya az én apám.- mosolyogtam rá.
-Ez igaz, viszont vigyáznod kell magadra. És mindjárt kezdődik az edzés, úgyhogy lassan menned kéne. Ja, és még mielőtt elfelejtem itt a ruhád, meg a bakancsod.
-Jó jó, ne aggódj minden okés lesz.-mondtam, kifelé araszolva, de még visszafordultam, mert azt mondta búcsúzóul.- és Sam?! Tartsd be a szabályokat.
Én meg a szabályok betartása?! Ugyan már. Jó mondjuk beszoktam őket tartani, de ha úgy kívánja az alkalom, akkor simán elsuhanok felette.
De apa kedvéért igyekezni fogok. Vagyis megpróbálok igyekezni. De ha az a gyökér( értsd: 'szexisten a fürdőből') mégegyszer kötekedni kezd, Isten a tanúm rá, hogy kicsinálom.
Bár muszáj lesz kicsit férfiasabbra fognom a figurát, mert a végén tényleg lebukok. Azt meg persze nem szeretném, mert fontos a célom, amiért ide jöttem. Fontos Sam, és a bosszúm.

Kisiettem a pályára, ahol már mindenki felsorakozott, és félő, hogy rám vártak. Egy kigyúrt izmos, kopasz csávó, napszemüveggel a fején állt, és várt. Kicsit féltem, mert azért nem egy akármilyen testalkatú férfi várt arra, hogy odatoljam a kis picsámat. Gyorsabbra fogtam a menetelésemet, és átvágtam a pályán, hogy hamarabb odaérjek. A terepmintás ruha pont passzolt rám, már csak a bakancsot kellett megszoknom.
-Elnézést a késésért Uram, de..
-Nincs semmi de. Nálam ez a szó nem létezik. Most pedig..- üvöltötte a képembe, nehogy véletlenül is megmagyarázzam, hogy mégis miért késtem. Egy kis hatás szünet után folytatta.- a mi kis újoncunk nyom nekünk helyben 100 fekvőtámaszt. - nézett rám úgy, mint akit most akarnak kivégezni. -kezdje már, ne csak a száját tátsa.- ordított a fülembe, azt hittem megsüketülök.
Körbe néztem, és vártam, hátha segít rajtam valaki. De nem. Rony is csak vigyázban állt, és bámult maga elé.
Nem volt más választásom. Neki álltam fekvőzni. Így bemelegítés nélkül kicsit fájdalmas volt,de nincs mit tenni.
-Egy..kettő..három..gyerünk-gyerünk. Négy..öt..- és számolt tovább. Már 47-nél tartottunk, amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, és kész.
-Ennyi? Ennyi újonc? Kicsit többet vártam volna. -eközben mindenki végig nézett és vigyorgott.
Köszönöm Istenem. Ennél jobban már nem is indulhatott a nap.

Végig csináltam kín keservesen az egész edzést, fájt mindenem. A karom vérzett, végig vágta a deszka. A hátam is fájt, lassan a halálomon voltam. A törött orrú pali könnyedén vette az akadályokat, simán átkúszott a háló alatt, kötelet mászott, ugrott, futott. Egy csepp verejték sem volt rajta, de a zöld felső könnyedén tapadt az izmos testére. Sáros volt, de még így is szexi volt azzal a rövidre vágott hajával, és a feldagadt orrával.
De azt nem értem, hogy miért gondolok rá ennyit. Egy bunkó, nagyképű, aki el van szállva magától, és csak önmaga érdekli. Megfogadtam, hogy nem foglalkozok senkivel, csak magamra koncentrálok. De így, hogy ez az idióta egyfolytában itt van/lesz, nehéz lesz odafigyelnem. De megfogadtam, hogy igenis megcsinálom.

Gyorsan besiettem, és lezuhanyoztam, mert mennem kellett vacsorázni. A hadnagy nem mondott semmit a teljesítményemre, sőt, egyáltalán nem érdekeltem. Azt nem tudtam, hogy most ez jó dolog-e vagy sem, de addig jó, amíg nem piszkál. Minél jobban meghúzom magam, annál jobb. Legalább a titok, titokban is marad, és kevesebb a lebukás veszély.
Gyorsan magamra kaptam a melegítőmet, és egy bő fekete pólót, majd az étkező felé vettem az irányt. Épp hogy félútig jutottam, bele botlottam valamibe. Vagyis valakibe. És félmesztelen teste tárult elém, miközben könyvet olvasva rá süt a napfény tökéletesen kidolgozott felsőtestére.
Ilyen nincs. Miért ütközök folyton belé? Nem lehet ekkora mázlim.
Mielőtt csöpögni kezdett volna a nyálam, megszólalt ő.
-Ne bámulj már. Neked soha nem lesz ilyen kidolgozott tested, mint nekem Kócos. Ahhoz jobban megkéne erőltetned magadat.- vigyorgott.
Beképzelt majom..